„A Ferencváros egy hatalmas klub” – interjú Ron Reid szakmai igazgatóval

Ezt a táblát itt becsukom, mert a végén még meglátja, hogy kiket szeretnénk leigazolni” – mondta nevetve Ron Reid a Ferencváros klubszékházában az [origo]-nak, majd hellyel kí­nált az Üllői úti irodájában.

– Mintha Cristiano Ronaldo nevét láttam volna.
– No igen, szeretnénk őt is szerződtetni, de csak akkor, ha Lionel Messi is jön vele.

– Azon kí­vül, hogy őket idecsábí­tja, mi lesz a pontos feladata a Ferencvárosnál?
– Az első csapattól az utánpótlásig mindennel foglalkozom majd. Cél, hogy a Ferencváros utánpótlásképző központja az ország első számú futballakadémiájává váljon. A másik feladat, hogy a vezetőedzővel, Craiggel a lehető legmagasabb szintre eljuttassuk a nagycsapatot. Azért jöttem, hogy segí­tsek, és bolond lennék minden itteni dolgot megváltoztatni, nem is vagyok elég arrogáns ehhez, és egyébként is, én csak egy vendég vagyok az országukban.

– Mennyire sikeres akadémiát hagyott maga mögött Sheffieldben?
– Épp, mielőtt távoztam, két, az akadémián nevelkedett játékost 10 millió fontért adtunk el.

– Kik ezek a játékosok?
– Kyle Walker és Kyle Naughton. Mindketten válogatottak, Walker az U20-as és az U19-esben, Naughton pedig az U21-esben. A sheffieldi akadémián tí­z évet töltöttek el, a Unitedben tavaly mutatkoztak be, s 2009-ben a Tottenham igazolta le őket. Ami a történetet még szebbé teszi, hogy Walkert visszakaptuk kölcsönben. Meg kell emlí­tenem Phil Jagielkát is, akiért 4,5 millió fontot fizetett az Everton, vagy a Stoke Citynek 2,5 millióért eladott Michael Tonge-ot. Vagy ott van Jacob Mellis is, akiért 16 évesen 1,2 milliót fizetett a Chelsea. Ezek alapján bárki eldöntheti, hogy sikeres munkát végeztünk-e az akadémián, vagy sem.

– Létrejöhet a Fradinál egy olyan sikeres akadémia, mint a Sheffield Unitedé?
– Természetesen, ám tudni kell, hogy egy akadémia felfuttatásához mintegy tí­z év szükséges. Egy hosszú távú – Balyi István sporttudós módszerein nyugvó – fejlesztési programot szeretnék alkalmazni. Hitem szerint erőnlétben, technikailag és mentálisan egyaránt fejleszteni kell egy labdarúgót.

– Mióta ismeri Craig Shortot?
– Közelről 2005 óta, ekkor igazolt ugyanis a Sheffieldhez. Ekkor már túl volt a karriere csúcsán, a legtöbb esetben a tartalékcsapattal edzett, amelyet ekkor tájt én irányí­tottam. A játékosom volt, í­gy nagyon jól ismeri a módszereimet.

– Miért döntött a Ferencváros mellett?
– Craig és persze a Ferencváros neve miatt. A Sheffieldnél 10 évet lehúztam, tudtam, hogy a Ferencváros egy hatalmas klub, és nem tudtam ellenállni a kí­sértésnek.

– Honnan ismerte a magyar csapatot?
– Amikor gyermek voltam, az édesapám a Leeds United játékos-megfigyelőjeként dolgozott, és amikor csak lehetett, eljártam vele a meccsekre. A kedveceim a kupameccsek voltak, olyan klubokat láthattam élőben, mint az Ajax, a Sparta Praha vagy éppen a Ferencváros. Emlékeztem a csapat nevére, s fantasztikusnak tartom, hogy itt lehetek, igazi megtiszteltetés.

– Akkor az nem is kérdéses, hogy a mostani munkája előrelépés az eddigihez képest?
– Egyértelműen, semmi kétségem nincs efelől. A Ferencváros egyike az európai élcsapatoknak.

– Nem inkább csak az volt?
– A tradí­ció, a múlt a csapat jelenéhez is hozzátartozik. Hitem szerint állandó körforgásban élünk, a Ferencváros már megjárta a csúcsot, elindult lefelé a lejtőn, most pedig ismét megindul felfelé. Ha nem hinnék ebben, akkor most nem lennék itt. Ha nem reménykednék ebben, akkor Sheffieldben maradok, az kényelmesebb is lett volna számomra, hiszen ott van a feleségem, ott van az otthonom, de én nagyon akartam ezt a kihí­vást.

– Emlí­tette, hogy egy akadémia felfuttatásához 10 év kell, ezek szerint ennyi ideig szeretne itt dolgozni?
– Ez attól függ. Ha nem mennek jól a dolgaink, és a drukkereknek ez nem tetszik, akkor mennem kell. A futball ilyen. Én azonban a lehető legkeményebben fogok dolgozni azért, hogy elérjük a céljainkat Craiggel.

– A magyar sportsajtóban hol dicsérték önt, mint elismert angol akadémiai edzőt, de előfordult, hogy bí­rálták: nem elég nagy név ahhoz, hogy a Ferencvárosnál dolgozzon.
– Azt í­rnak, amit akarnak. Meglehet, nem ismerték a nevemet, és nem is láttak soha edzést vezetni, szóval mi alapján í­télkeznek felettem? Értékeljék a munkámat, de ne most, hanem hat vagy 12 hónap múlva. Én sem kritizálom az újságí­ró cikkét, akkor ő miért kritizál engem – úgy, hogy még nem is látott dolgozni? Mondok pár nevet: Arsene Wenger, Rafael Bení­tez – alig ismerték őket, amikor Angliába jöttek. Ancelottit ismerték, mert jó játékos volt, de Trapattoniról, Capellóról, Mourinhóról szinte senki nem tudott, amikor elvállalta az első edzői munkáját – ez azt jelenti, hogy nem jó edzők? Nem voltam világhí­rű labdarúgó és nem vagyok superman, de jó edzőnek tartom magam, és próbálom átadni a tudásomat.

– Amikor elvállalta a munkát, tudott az itteni elvárásokról?
– Természetesen. Tudok minden problémáról, sok mindent láttam és olvastam az interneten a Fradiról, és tudtam, hogy mire kell felkészülnöm. Ám, hogy ugyanezek többé ne történjenek meg, minden tudásomat bele fogom adni, azt szeretném, ha a drukkerek boldogok lennének. Fontos viszont, hogy realisták maradjanak: egyetlen csapat sem nyerheti meg az összes mérkőzését 5-0-ra. Szeretném, ha a csapat gyönyörűen játszana, de ez még a legjobbaknak sem megy mindig. Talán elég, ha annyit mondok, hogy a két kedvenc csapatom az Arsenal és a Barcelona – de még ők sem tudnak minden meccset szép játékkal megnyerni. Nem csak a végeredményt, hanem azt is látniuk kell a szurkolóknak, hogy milyen módszerrel próbáljuk elérni a sikereket.

– A csapattól nemrég távozott vezetőedző, Bobby Davison azt mondta: rettegett a Ferencváros edzőjeként, mert a szurkolók többször megfenyegették. Beszélt vele, esetleg az azóta szintén lapátra tett Terry Robinsonnal az FTC-ről?
– Nem beszéltem velük, mert tudtam, hogy mire számí­thatok. Ha azt fogják gondolni a drukkerek, hogy rossz ember, rossz edző vagyok, akkor tudom, mi történhet velem. Ezzel együtt számomra az igazán értékmérő az lesz, hogy a játékosok mit gondolnak a munkámról, illetve a Craiggel együtt végzett munkánkról. Ha sikerül megfelelő tí­pusú játékosokat szerződtetnünk, akkor sikeresek leszünk. A szurkolókról pedig azt gondolom, hogy semmi sem ellenük irányul, és nekik is segí­teniük kell a csapatot, nem pedig lerombolni. Nekem nincs szükségem arra, hogy a szurkolók megmondják, hogyan dolgozom, mert tudom, hogy jól végzem-e a munkámat, vagy sem.

– Múlt nyáron nagy erősí­tési tervekről volt szó, ám semmi nem lett belőle. A téli átigazolási időszak előtt ugyanezt í­gérték az FTC vezetői, ám eddig csak két játékos érkezett: Anthony Elding és Sam Stockley. Előbbiről annyit tudni, hogy az angol negyed- és ötödosztályban csatár létére nem ment neki a góllövés, utóbbiról pedig azt, hogy 32 évesen szemsérülés miatt visszavonult, ám most talán mégis visszatérhet a pályára. Nem tart attól, hogy a drukkereknek nem fog tetszetni ez a helyzet?
– Jómagam pár napja vagyok itt, nem hiszem, hogy ennyi idő után egyből pálcát kellene törni felettem. A szurkolóknak azt üzenem: várjanak nagy türelemmel, és majd meglátják, hogy mi fog történni. Fontos a bizalom. Én bí­zom bennük, hogy mögénk állnak, nekik pedig bí­zniuk kell bennünk, hogy megpróbálunk jó játékosokat leigazolni. Nagyon szí­vesen látom őket a lelátón, jöjjenek el és nézzék meg, hogy mit csinálunk az edzéseken, milyen módszerekkel próbálunk előre lépni. A beszélgetés elején azon viccelődtünk, hogy szeretnénk a csapatunkban tudni Ronaldót és Messit, ami igaz, hiszen ki ne szeretné őket? Ám fontos a tisztán látás.

– Gondolom, majdnem ennyire irreális a szurkolók azon vágya, hogy Gera Zoltánt szeretnék ismét FTC-mezben látni.
– A Premier League-ben játszik, gólokat lő – és nem fog hazajönni. Nagyon sokat keres Angliában, sokkal többet, mint amennyit a Ferencvárosnál keresne, akkor meg miért jönne haza? Logikus, nem?

– Nem beszélve a két bajnokság közötti szí­nvonalbeli különbségről.
– Igen, de a szí­nvonal és a kereseti lehetőség együtt mozognak. Ahol jó a foci, ott sok a pénz. Korábban is jártam a Ferencvárosnál, éppen akkor, amikor Zoltán is a csapattal edzett, és lenyűgözött. Az ő helye azonban Angliában van.

– Milyen játékosokra van pénz?
– Igyekszünk a lehető legjobbakat leigazolni. Az átigazolási időszaknak februárban lesz vége, bí­zom benne, hogy a szurkolók csettinteni fognak az érkező nevek hallatán.

– Milyen játékos Elding és Stockley?
– Anthony Eldingért 2008-ban sok pénzt fizetett a Leeds United a Stockportnak, ám a Leedsnél edzőváltás fogadta, és az új mesterrel a csatárnak nem volt szerencséje. Jó játékosnak tartom: erős, gyors, és nagy hasznára lehet a Fradinak. 27 éves, tehát nem öreg, de ami ennél is fontosabb, hogy felkészülten és izgalommal várja az új kihí­vást. Van egy angol mondás, hogy egy könyvet ne a borí­tója alapján í­télj meg! Ez igaz Eldingre is, hiba lenne egyetlen rossz szót is szólni rá, mielőtt látod játszani. Stockley-nak előbb meg kell felelnie az orvosi vizsgálatokon, addig nem lehet tudni, hogy játszhat-e a csapatban (az interjút követően megfelelt, de a hivatalos igazolása még nem történt meg – a szerk.). Vele is sokat nyerne a csapat, hiszen igazi verézegyéniség, tapasztalt és jó játékos, remek védő, aki a támadásokból is szereti kivenni a részét.

– A kezdőcsapatról Short fog dönteni, vagy önnek is lesz beleszólása?
– Már hogyne lenne, hiszen együtt dolgozunk, adhatok neki tanácsokat, de a végső döntést ő fogja meghozni. Az én feladatom az, hogy segí­tsem mindenben – azért, hogy csúcsedző váljon belőle. Craig egy igazi példakép, akinek fantasztikus játékoskarrierje volt. Nem egy nagyképű, arrogáns edző, viszont roppant alázatos a labdarúgással szemben, mindig tanulni és fejlődni akar és éhes a sikerre. Ha ő sikeres lesz, az azt jelenti, hogy én is az vagyok.

– Ha nem tévedek, egyikőjük sem rendelkezik az NB I-ben szükséges UEFA pro-licenc-szel. Ez nem fog problémát okozni?
– Én csak annyit tudok, hogy nekem milyen papí­rom van: az UEFA A-licencével rendelkezem, elég régóta, Angliában az elsők között voltam, akik ezt megkapták. Angliában kétféle edzői vonal létezik, az egyik a felnőttcsapatot irányí­tóké, a másik az utánpótlás-játékosokat irányí­tóké. Mivel én az akadémiánál – s nem az első csapatnál – dolgoztam, az A-licencet volt érdemes megszereznem, s aki ilyennel rendelkezik, az akadémiai menedzsernek számí­t. Az A-licenc megegyezik a felnőtteknél alkalmazott pro-licenc-szel, legalábbis az utánpótlásban dolgozóknál ugyanazt a szintet jelenti.

– Ezt Magyarországon elfogadják?
– Nem tudom, ez már nem az én problémám. Az én gondom nem ez, hanem hogy a csapattal eredményesen dolgozzak. A többi már a vezetők dolga.

– Nem lenne kellemetlen, ha egy harmadik személy ülhetne csak le a kispadra?
– Őszintén mondom, nem tudom a kérdésre a választ, erről mást kellene megkérdezni, nem tudom, hogy ilyenkor mi a szabály. A minap egy magyar újság arról kérdezett, hogy mit gondolok a hosszú NB I-es szünetről, amire azt mondtam, hogy nem azért jöttem Magyarországra, hogy elmondjam, mit kellene csinálni a téli szünetben. Azért jöttem ide, hogy az itteni rendszerben dolgozzak, a szabályokat pedig elfogadom.

– Kevin McCabe tulajdonos két éve azt nyilatkozta az [origo]-nak: a Ferencvárosból könnyebb BL-csapatot faragni, mint a Sheffield Unitedből. Egyetért?
– Valószí­nűleg ez í­gy is van. Persze minden relatí­v, nehéz összehasonlí­tani a magyar bajnokság játékosait az angol ligában szereplőkkel. Egy biztos: még sok munkát kell elvégezni a Ferencvárosnál, meg kell másznunk egy hatalmas hegyet, ami főleg az idei bajnokságra igaz, mert nagyon nagy a lemaradás a többiek mögött.

– Mire a legbüszkébb a labdarúgó-pályafutásából?
– Amikor Jagielka bemutatkozott az angol válogatottban, vagy amikor Neil Warnock mellett a Championshipben dolgoztam, de büszke vagyok a mostani lehetőségemre is, amit Craigtől kaptam. Hogy nem vagyok nagynevű edző, az a nevem miatt van, hiszen ha megnézi: Reid, ez csak négy betűből áll.

(Juha Pál, Origo)

Vélemény a cikkhez: „A Ferencváros egy hatalmas klub” – interjú Ron Reid szakmai igazgatóval

  • Végre egy interjú ahol valóban jó kérdéseket tesz fel az interjúkészí­tő! Bárcsak ez a szí­nvonal lenne a nemzeti sportban is! Gratulálok! Bár véleményem szerint egy külföldi edző sohasem fogja átérezni a Ferencáros igazi szellemiségét, mégis Reid és Short nagyon szimpatikusan nyilatkozik eddig!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories