A Fradi naptára, december 31.

tempo-naptar

Évfordulók:

36 éve született Lamah, Roland

Mérkőzéseink ezen a napon:

1911. Hertha Berlin – FTC 2:4, nemzetközi barátságos
1933. FC Donau Wien – Ferencváros 6-1, nemzetközi barátságos
1939. Isztambul „B” válogatott – Ferencváros 1-3, nemzetközi barátságos
1949. Szombathelyi Lokomotiv – Ferencváros 2-7, NB1
1955. Málta – Bp. Kinizsi 2:2, Nemzetközi torna
1956. FK Sarajevo – Ferencváros 2:1, nemzetközi barátságos

Összes díjmérkőzés: 6 mérkőzés, 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 18-15 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1956. Szabó László

„A berlini lapok teljes egyhangúsággal állapí­tják meg a magyar bajnok csapat fölényes játéktudását a német csapatokéval szemben. A lapvélemények közül egyik legérdekesebb a B. Z. am Mittag-é, amely hosszú cikkben számol be a FTC-nek a Hertha és Preussen elért nagyarányú győzelméről. A lap igy nyilatkozik: „A FTC-nek a Hertha és Preussen elért két nagyarányú győzelme arra az értékes tapasztalatra taní­tott meg bennünket, hogy a berlini és ezzel együtt egész Németország első klasszisú fotball csapatai a magyarokkal szemben erősen hátrányban vannak. Ritkán mutatott még Berlinben idegen amatőr-csapat ily magas tudást, mint a magyar vendégek, akik berlini ellenfeleiken fölényes és jól megérdemelt győzelmet arattak. Sajnos, ez a tetszetős kép erősen szenved a magyar játékosok játékmodora miatt, amelylyel fölényüket érvényre és azt a goalok számában is kifejezésre akarják juttatni. Ugyanis ellenfelüket netáni eredmény elérésében bármi módon is készek meggátolni s í­gy gyakran nem játszanak egészen fairül, sőt olyan eszközöket is igénybe vesznek, amelyek a német football-sportban ismeretlenek s nincsenek megengedve. A vendégek e játékmodora gyakran volt barátságtalan jelenetek előidézője, úgy hogy a bí­ró csak igen nagy nehézségek árán tudta a játékot a befejezésig vinni. A két mérkőzésen megjelent három, illetve négy ezer ember e jelenetek hatása alatt, a helyzeteket gyakran tévesen is í­télte meg s nem egyszer adott nemtetszésének kifejezést. A német lap végeredményben tehát a magyarok erős játékmodorát kifogásolja, amely pedig az igazi football-játék karakterisztikus vonása. Bizonyára hozzájárul ehhez az, hogy a cikk a németek súlyos vereségének hatása alatt í­ródott meg.” (1911 – Hertha Berlin)

kepeslap-1911-hatlap

1911

„A Ferencváros katasztrofális veresége Marseille-ben” (Donau Wien – 1933)

„A Ferencváros vasárnap játszott másodszor Isztambulban. A szombati rossz bemutatkozást a zöld-fehérek vasárnap győzelemmel ütötték helyre. Az isztambuli B) válogatottat megerősí­tette a török szövetség a görög és az örmény csapat legjobbjaival. Az idő nagyon lehűlt, egész nap havazott, és ez még a mérkőzés alatt sem szűnt meg. Ennek tulajdoní­tható, hogy mindössze 2500 nézője volt a mérkőzésnek. Az első félidőben a Ferencváros szépen és tetszetősen játszik és 3:1-re vezet. A második félidőben Sárosi dr. kiáll és helyére Kiszely jön be középcsatárnak. A csapat ekkor erősen visszaesik, az ázott, nehéz talajon is a rövid passzokat erőlteti és nem képes széthúzni az időnként 6-7 emberrel is védekező török védelmet. A második félidő csapatából senkit sem lehet megdicsérni, az első félidőben is csak Sárosi dr. volt jó.” (1939 – Isztambul „B” válogatott)

édosz-kinizsi-ftcTempó, Fradi!: 1949. december 31-én még Ferencvárosként léptünk a pályára Szombathelyen, de másnap, az újév hajnalán, az új terveknek megfelelően már ÉDOSZ-ként ébredhettek a játékosok és a szurkolók. Annyi „ajándékot” még kaptak, hogy a másnap, 1950. január 1-én megjelenő Népsportban a mérkőzés beszámolójában még Ferencváros szerepel. Vajon hogyan lehetett ezt elfogadni? Vajon hogyan lehetett egy elvett nevet helyettesí­teni a szí­vekben? Vajon hogyan lehetett a „Hajrá Fradi” helyett „Hajrá ÉDOSZ-t” kiáltani? Vajon mi lett a zöld-fehér zászlókkal, a zöld-fehér mezekkel? Szombathelyen még a „teljes” Fradi léphetett pályára, minden idők egyik legjobb csatársorával (Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor). Szombathelyen is ők vitték a prí­met, ellenállhatatlanul ostromolták a hazaiak kapuját, Kocsis és Deák vezetésével már az első félidőben felőrölték a Lokomotiv védőit. 5:1 volt a szünetben, a Kocsis-Deák „párharc” állása meg 4:1 „Bamba” javára. Kocsis Sanyi a második félidőben próbálta beérni Deákot, fel is zárkózott 4:3-ra, de „egyenlí­tenie” már nem sikerült. A hazaiak mindkét félidőben egy-egy gólt szereztek, í­gy alakult ki a 7:2-s Ferencvárosi győzelem, mely az 1956-s forradalomig „hivatalosan” az utolsó Ferencvárosi győzelem volt. (1949 – Szombathelyi Lokomotiv)

1955

„Igen kemény mérkőzésen 11-essel vesztett a Ferencváros — Dalnokit kiállí­tották” (1956 – FC Szarajevo)

3 Vélemény a cikkhez: A Fradi naptára, december 31.

  • A ’33-as meccsen egy számomra sosem hallott osztrák csapat ellen, el tudom képzelni, hogy milyen állapotban lehetett akkor világverő – világhí­rű csapatunk!!! Gondolom, jó előre kiszilveszterezték magukat! Az meg, hogy ’49-ben ezen a napon Szombathelyen (!) még bajnokit kellett játszanunk, önmagában sokat elárul arról a korról…

    • Főleg annak fényében, hogy Szombathelyen szerepeltünk „utoljára” Ferencvárosként. Ezután jöttek az ötvenes évek, benne az ÉDOSZ és a Kinizsi korszak. Végül az 56-s forradalom és szabadságharc adta vissza a létünket.
      Érdekesség, hogy a forradalom leverése után, 1956 szilveszterét is a pályán töltöttük…már Ferencvárosként.
      A jugoszláv túrán kölcsönjátékosként 5 alkalommal zöld-fehér mezben lépett pályára Buzánszky Jenő is.

  • KELL EGY CSAPAT!

    RIP GARAS DEZSŐ.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories