A FRADISTÁKAT IS ÉRDEKELHETI
Őszintén szólva nem szoktunk hozzá, hogy rangos tudományos folyóiratok elkényeztessék a sportrajongókat. Azonban a Hadtörténelmi Közlemények legújabb (2012/2) száma ez alól igen kellemes kivételt jelent. Ugyanis a közelgő londoni olimpia alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata rangos szerzők tollából hat komoly sporttörténeti tanulmányt közöl. Ezek közül kettőnek van kifejezetten Fradi vonatkozása is.
Sallay Gergely Pál „Dobogósok mundérban” címmel megjelent tanulmánya sorraveszi mindazon olimpiai érmeseket akik valamilyen módon a honvédelemhez kötődtek. Mint olvasható: „A bemutatott személyek közül sokaknak valóban élethivatást jelentett a katonai szolgálat, míg mások már élsportolóként csatlakoztak a hadsereghez, néhányan pedig polgári felső végzettségük révén viseltek katonai rendfokozatot.”
így természetesen ismerteti Budai, Kocsis és Czibor pályafutását is.
Sokkal érdekesebb a Fradi vonatkozásában Kiss Balázs „Békebeli futball a háborús Magyarországon (1914-1918)” című tanulmánya. Emléket szeretne állítani azoknak, „akik nem csak a futballpályákon, de a világháború csataterein is megvívták harcukat”.
Általános futballtörténeti bevezetője után ismerteti a Hadikupákat és a Hadibajnokságot, majd bemutatja egyes jeles labdarúgók sorsát. Köztük nemegy fradistáét is, akiket most sorraveszek.
Payer Imre (1886-1956) sokszoros válogatott hátvédünk egy III. Kerület elleni Hadikupa találkozó idején éppen szabadságon volt, beállt játszani. És (idézi a korabeli tudósítást) „A maga nemében páratlan volt Payer gólja, aki egy szabadrúgást 40 méternyi távolságból – a közönség ujjigása mellett – a kapuba röpített. Ehhez a bravúrjához hasonlóan szép volt az egész játéka, amelyen egyáltalán nem látszik meg, hogy a háború kitörése óta a harctéren volt.” [Kiegészítésül: 1915. IX. 6. Üllői út, FTC-III. kerület 3:1 – YSE]
A futball háborús halottjai között megemlékezik a hősi halott Kóródy I Károlyról (1887-1917), a hadifogságból való hazatértekor betegségben elhunyt Rónay Zoltánról (1888-1920).
Azonkívül megemlíti Frőlich Sándort (1897-1982) aki hosszú ideig volt hadifogságban, ám hazatérte után teljesedett ki igazán sportpályafutása, Pataki Mihályt (Pityke, 1893-1977) aki sikeresen szökött meg a hadifogságból és folytatta sport majd sportvezetői karrierjét.
Nincs említés a dolgozatban rövid pályafutású középcsatárunkról, Ruttkay Károlyról (1898-1919; 1916/17-ben 10 mérkőzés 1 gól), aki 1919. július 2-án gyakorlórepülés közben elvesztette uralmát a gépe fölött, lezuhant és meghalt. Az egykori vizsgálat (mint annakidején kiderítettem) az okot felelőtlen bravúroskodásában találta meg.
Nem kötődött a Fradihoz a MAFC válogatott labdarúgója, Friedrich István (1883-1951), aki később a Tanácsköztársaság bukása után rövid ideig egy ellenforradalmi kormány miniszterelnöke volt, majd vezető jobboldali politikusként tevékenykedett.
Ezenkívül is még számos Fradi vonatkozású adatot említ meg tanulmányában. És felhasznált forrásai között ott vannak Nagy Béla könyvei is. Béla halála után elérte azt, ami nagyon kevés amatőr kutatónak adatik meg: rangos tanulmányban hivatkoznak munkáira.
A HK ezen számát (és nemcsak a sporttörténeti tanulmányokat) szívből ajánlom minden Fradista figyelmébe!
YSE
Köszönöm a figyelemfelhívást, „élni fogok” vele. Már csak azért is, mert mindig érdekelt a történelem és a sport kapcsolata, ezen belül főleg az, hogyan élték át a játékosok a 20.század borzalmait.