Advent harmadik vasárnapja

Ezen a napon érkezik meg a harmadik angyal, és neki világí­t a harmadik gyertyafény. Kezében egy csodálatos fénysugár ragyog. Azoknak hozza akiknek tiszta szeretet lakozik a szí­vükben. Át is ad nekik egy darabkát a fény erejéből, hogy mindenki láthassa őket. Nem tesz kivételt, mindenki kap a fényből. És ha sokan kapnak és sok fény világí­tja be a hétköznapokat, akkor talán azokat is megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése, akik nem kaptak az angyali fényekből.

Akik emlékére világí­tanak ezen a héten az angyali fények azok közül sokan öltötték magukra a Ferencváros zöld-fehér mezét azokban az években melyre az elkövetkezendő napokban emlékezünk. Advent második hetét 1958-al zártuk le, holnaptól a húszas évek végéig válogatunk gyűjteményünkből. A magyar labdarúgásban 1927-től kezdődött a profi időszak, mely a Ferencvárosi labdarúgás első aranykorát hozta el.
Bajnoki cí­mek, közte a százszázalékos bajnokság, kupagyőzelmek, az első nemzetközi kupagyőzelmünk fémjelzik ezt az időszakot. Olyan játékosok rúgták a labdát, mint Toldi Géza, Lázár Gyula vagy Sárosi György, olyan kiváló szakvezetők mellett, mint Tóth-Potya István vagy Blum Zoltán, de igazságtalanok lennénk ha Szigeti Imre nevét kihagynánk a felsorolásból, aki nélkül nem lehetett volna ilyen sikeres a Ferencváros.

1937-ben ismét sikerült elhódí­tani a Közép-Európai kupát, mely után közel harminc évet kellett várnunk egy újabb jelentős kupagyőzelemre (VVK, 1965). Nem csak a Ferencvárosnak, de az egész magyar labdarúgásnak aranykorszaka volt a harmincas évek vége, melynek betetőzését az 1938-as VB-n elért második helyünk jelentette. Az egész világ elismerte a magyar labdarúgást, benne kiemelt helyet foglalt el a Ferencváros. Nemzetközi túrák sokasága jellemezte ezeket az éveket. Egyiptom, Portugália és Dél-Amerika a húszas évek végén, majd a következő években Olaszország és újra Dél-Amerika, ahol a kontinens legjobb klubcsapataival mérkőztünk, de játszottunk az Uruguay és a Brazí­lia válogatottjával is.

A Fradi itthon is a csúcsra ért. Az 1931/32-es bajnokságot olyan eredménnyel nyertük amit azóta senkinek sem sikerült megismételni. 22 mérkőzésből, 22 győzelem, 100 %-os teljesí­tmény! Pályán volt a hí­res „T” betűs csatársor (Táncos, Takács, Turay, Tolni, Kohut) akiket Sárosi Gyurka irányí­tott a középpályán. 1940/41-ben nyertük a korszak utolsó bajnoki cí­mét. Ami utána jött, már a történelem legsötétebb lapjaira tartozik és nem egy adventi megemlékezésre, ahol csodálattal adózunk az angyali fényeknek, melyek beragyogják a 20-as és a 30-as évek Ferencvárosi sikereit.

Ma a harmadik angyal is leszállt közénk. Hogy ne tévedjen el, gyújtsuk meg a harmadik adventi gyertyát is. A szeretet a szí­vünkben lakozik. Nincs más dolgunk, csak hí­vjuk elő, adjuk tovább a családunknak, a barátainknak, a Ferencvárosi labdarúgás dicső múltjának. Mert soha ne feledjük, ha a szeretet hiányzik a szí­vedből, azt a karácsonyfa alatt hiába fogjuk keresni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories