Akik „vegyes mérkőzéseken” léptek pályára

Folytatva statisztikai sorozatunkat, ma (főleg pihentető jelleggel) egy különleges listát mutatunk meg, amit nem könnyű besorolni, sőt még talán vitákat is gerjeszthet, hogy ezeket a mérkőzéseket vajon hová is kell sorolni.

Bizonyára sokan ismerik a vegyes savanyúságot, amit nagyon könnyű elkészí­teni, hiszen csak ki kell nyitni a hűtőt, és ami zöldségnek látszik, azt apróra kell vágni, majd ecettel, sóval, cukorral és az í­nyencek még babérlevéllel összekeverve, néhány óra múlva már tálalható is (persze, ha van hozzá egy-két óriási adat rántott vagy sült hús). Mielőtt bárki is megijedne, nem Stahl Judit „műkonyhájába” tévedt, de ennél jobb hasonlat nem jutott eszembe ahhoz a listához, amit ma tálalunk fel a Fradisták asztalára.

Főleg a két világháború közti időszakban jellemző volt, hogy ha egy-egy klubcsapat külföldi túrára készült, akkor a szűkös játékoskeret miatt, más csapatokról kértek „kölcsön”. Nem pénzt természetesen, hanem játékosokat! Képzeljük csak el, hogy Garami Józsi bácsi (aki azért nem tévedne el az Üllői úton), csendesen besétálna a Fradi edzésére, és odaszólna Berki Krisztiánnak:

– Most indulunk a Transzszibériai expresszel Vlagyivosztokba edzőmérkőzésre, nem adnátok kölcsön néhány hét erejéig a Ferencz Pistát? Bár jó lenne még a Kulcsár Dani is, úgy látom, szépen befutja a baloldalt…A szakállás, az új í­r fiú? Ahogy látom, van benne spiritusz, jöhetne ő is. Tegnap a liláknál voltam, ők nem adtak senkit, de holnap még kimegyek a Bozsik stadionba, a Hemingway talán nem lesz ilyen elutasí­tó. Igaz, hogy Moszkvától több mint kilencezer kilométer, de az oroszok azt mondták, látni fogunk medvéket is és a játékosok is összebarátkozhatnának az út során.

Eléggé nevetséges lenne, de azokban az időkben ez elfogadott dolog volt, főleg a Ferencváros és az MTK játékosai egészí­tették ki egymást. Az persze megint más kérdés, hogy ezek a mérkőzések mennyire számí­tanak, de mivel a Fradi Krónikása, Nagy Béla beleszámí­totta a kimutatásaiba (már amiről tudomást szerzett), í­gy követve a hagyományait, szerkesztőségünk is számba vette a „vegyes mérkőzéseken” pályára lépőket. Azt nem tudjuk, hogy végül is milyen szisztéma szerint döntöttek játékosok mellett, de az tény, hogy a listára tekintélyes számban, 116-an kerültek fel, igaz a listavezető Táncos Mihálynak elég volt 16 ilyen mérkőzésen való szereplés az első helyhez.

Érdekességként meg lehet emlí­teni, hogy az MTK mellett több esetben az Újpesttel közösen léptünk pályára, mí­g a hatvanas években (néhány mérkőzés akkora is jutott) a kommunista párt kedves csapatával, a Vasassal voltak közös meccseink. Ezek közül ki kell emelni az 1967-es, Népstadionbeli Flamengo elleni 4:1-re megnyert mérkőzést, amelyen Géczi, Mátrai, Szűcs, Varga, Albert, Páncsics, és Katona is pályára lépett, sőt három gólt, Albert (2), Varga (1), a mi játékosaink szereztek.

A történelmi hűség kedvéért meg kell még emlí­teni, hogy az első ilyen jellegű mérkőzést 1903-ban játszottuk (MFC-val alkottunk vegyes csapatot) a Wiener FC ellen, az utolsót meg 1978-ban (akkor a Vassal voltunk „párban”), az FC Venlo ellen.

Az adatok tanulmányozása közben folyton azon jártak a gondolataim, hogy vajon mennyire kell ezeket a mérkőzéseket statisztikailag „komolynak” venni. Érdekes, ahogy elkezdtem böngészni az adatok tartalmát, úgy lett egyre tisztább a kép. Bár valószí­nűleg sokan nem fognak egyetérteni, de szerintem számba kell venni ezeket a mérkőzéseket is. Bár vegyes csapatok voltak, de akik játszottak, azok mind Fradi játékosként képviselték a klubunkat.

A pályára lépők névsora ide kattintva érhető el. Természetesen a góllövőkről sem feledkeztünk el, a vegyes mérkőzések góllövőinek rangsorát innen érhetjük el.

– lalolib –