Aranycipő-első: Georgi Szlavkov

Georgi Szlavkov, a Trakija Plovdiv 1958-ban született fiatal csatára nem most tűnt fel a bolgár labdarúgás egén. Az utolsó két bajnoki fordulóban szerzett hat góljával ugyan – ezt természetesen még a legelfogultabb bolgár fociszurkoló is elismeri – váratlanul került az európai góllista élére, de eredményessége azért nem véletlen.

Játékos pályafutása során ugyanis minden szinten az adott csapatban, vagy épp korosztályában a legjobbak közé tartozott. Pontosabban: egyértelműen ő volt a legjobb. Az ifjúsági válogatottban 35 alkalommal szerepelt, 6 gólt szerzett és tagja volt az 1977. évi belgiumi UEFA-tornán ezüstérmes legénységnek. A junior tizenegyben hét, a nagyválogatottban pedig már – ne feledjük, egy még nem is egészen huszonhárom éves játékosról van szól – huszonhatszor játszott. Hét gól szerzője máris a legjobbak között.

Az élvonalban való bemutatkozásakor azonnal kitűnt tehetségével. Még ha vékony termetével az első időkben gyakorta volt a közelharcok szenvedő alanya, elsodorták és arrébb lökték, de azt senki sem vitathatta – játékintelligenciája egészen egyedülálló. Kitűnően „lát” a pályán, jó átadásokkal képes társait mozgatni, ragyogó szervező, ugyanakkor ráadásul mindig időben érkezik a kapu elé.

Sokoldalúsága szinte már további fejlődésének gátjává vált, amikor – katonai szolgálatát letöltve, Szófiából hazatérve, ahol rövid ideig a CSZKA-ban is játszott – a Trakija edzője, Dinko Dermendzsijev meggyőzte őt a maga igazáról. Ennek lényege: aki sokat markol, keveset fog. Ne törődjön Georgi a labda megszerzésével, ne segitsen a védőknek, ne rohangáljon állandóan hátra. Ő sokkal hasznosabb a csapat számára csatárként, ahol kamatoztathatja technikai képzettségét, gyorsaságát és ebből következő gólveszélyességét.

A mai Szlavkov – sokak szerint a régi Dermendzsijevet idézi. A plovdiviak régi kedvence a hetvenes évek második felében Bulgária legjobbjának számí­tott, ő volt a mexikói világbajnokságon szereplő nemzeti csapat kapitánya.

Georgi Szlavkov – 31 gól.
Aranycipő. Új arc az európai labdarúgásban.
Sokat várunk tőle, hisz sokra képes.

Assen Videnov (Sztart, Szófia)

*

Mi már kihirdettük, a Fradi játékmestere elkönyvelte magában, a zöld-fehér szurkolók örültek az újabb sikernek … Nyilasi Tibor az Aranycipő nyertese!

Csakhogy az őszi-tavaszi rendszerű európai bajnokságok közül utolsónak Bulgáriában fejeződött be a pontvadászat. És négy nappal azután, hogy nálunk lejátszották az utolsó fordulót is – az ottani záráskor a plovdiviak középcsatára négy gólt szerzett. Azután, hogy az előző két mérkőzésen is négyet lőtt … Háromszor kilencven perc, nyolc gól. Szinte hihetetlen … Ma már tény: övé az Aranycipő. Hogy ki ő?

A France Football 1968-tól rendezi meg az európai gólkirályok versenyét, amelynek szervezésé­be bekapcsolódott az Adidas cég is. Alighanem ez a világ legbizonytalanabb kimenetelű versenyfutása. A Bajnokcsapa­tok Európa Kupájának győzte­sére sem könnyű tippelni ősz­szel, amikor harmincnál több csapat vág neki a hosszú út­nak — de az Aranycipő maj­dani tulajdonosát eltalálni egy­szerűen lehetetlenság.

Ha száz nevet is í­rnánk fel egy papí­rra, semmi biztosí­ték nincs arra, hogy a leendő győz­tes szerepel az előre kiszemelt labdarúgók között. Hisz hiába van tucatnyi ismert, sőt elis­mert „gólgyáros” Európában, egyáltalán nem biztos, hogy so­kadszorra is — újra — gólokban gazdag idénye következik. Köz­bejöhet egy huzamosabb ideig tartó sérülés, vagy épp sok ki­csi, de sorozatban. Vagy egy szigorú fekete mezes felmutatja a piros lapot, és máris több mérkőzés kiesik. Vagyis: tucat­nyi gólszerzési alkalom.

Aztán az sem mindegy, ho­gyan megy a csapatnak. A baj­noki cí­mért harcol-e vagy épp a középmezőnyben, netán a ki­esés ellen? Meg hogy végül is melyik bajnokságban kell so­rozatban két vállra fektetni a védőket és a kapusokat? Mert az olasz beton ugye világhí­rű, az angol hátvédek sem galamb­lelkű öregurak …

És aztán utoljára, de nem utolsósorban: nem akármilyen különbségek vannak az egyes nemzeti bajnokságok között is. Nem csak szí­nvonalban, hanem magában a programban is. Mert amí­g ugye az olasz A-osztályban 30 mérkőzés alkot egy idényt, addig az NSZK-ban 36, Franciaországban éppen­séggel 38, sőt Angliában 42 … Viszont ugyanakkor az NDK-ban, í­rd és mondd, csak 26.

Mindebből persze hiba vol­na azt a téves következtetést levonni, hogy az Aranycipő­nyertesek mind valamiféle operett-bajnokságok bonvivánjai voltak. Mert igaz ugyan, hogy nyert már Ciprus gólkirálya­ként egy Sotiris Kaiafas nevű legény is aranycipőt — de európai első volt a Bundesligában elért góljaival Gerd Müller! Eusebio, Zsekov, Skoblar, Yazalde, Georgescu, Krankl, Kist… Az eddigi gólkirály­kví­zek győztesei hol nemzetkö­zileg is ismert játékosok, hol pedig olyanok, akik tulajdon­képpen csak ezzel a sikerrel szereztek maguknak némi hí­r­nevet.

És ugyanez vonatkozik a he­lyezettekre is … Lennox Skó­ciából, Sideris Görögországból, Devillet Luxembourgból, Santrac Jugoszláviából, Bianchi Franciaországból, Riedl Auszt­riából, Risi Svájcból, Van der Kuylen Hollandiából… és per­sze, a magyarok. Van köztük jó néhány, akiknek az Ezüst ­vagy épp Bronzcipő pályájuk legszebb emlékét jelenti, de van, aki ezt csak egy sikernek könyvelheti el a többi között.

És a most véget ért sorozat?

A végeredmény tán nem is azért meglepő, mert a bolgár csatár nemzetközileg még szin­te ismeretlen játékos — annak ellenére, hogy villámrajtot vett az élvonal felé, ahogy ez a ké­sőbbiekből kiderül —, hanem mert furán alakult ki a sor­rend.

Már télen az 1980. őszi idé­nyek vége felé megvolt az él­csoport: Burgsmüller és Kiss, a Borussia Dortmund középpá­lyása és a Vasas csatára vál­togatta egymást, szorosan mö­göttük pedig ott haladt góljai­val Nyilasi is. Aztán tavasszal, úgy március—április táján vál­tozott a lista éle. Felzárkózott Nyilasi és akárcsak Burgsmüller, úgy Kiss is csak elvétve, szórványosan tudta eltalálni a kaput. Viszont jött Szarmach, mintha csak lift hozta volna felfelé.

Az ő esete: külön történet. Ősszel még Lengyelországban játszott, 1981 elejétől szerződött el profinak Franciaországba. Augusztustól decemberig a Stal Mielec szí­neiben keserí­tette az ellenfelek életét, aztán ugyanezt tette az Auxerre csapatában. Amire tudomásom szerint eddig nem volt még példa: a minden­kori listát vezető France Foot­ball szerkesztőségében egysze­rűen összeadták az itt és ott —   két országban, két csapatban —  szerzett Szarmach-találatokat …

És aztán: Rummenigge. Az utolsó két Bundesliga-fordulóban öt gólt szerzett, í­gy huszon­hétre tornázta fel magát. A jú­nius 13-i Bayer Uerdingen— Bayern München mérkőzésen kétszer talált be a kapuba. Hu­szonkilenc, Aranycipő?

Nem. Mert ugyanezen a dél­utánon, ezer kilométerrel errébb, azaz egész pontosan: a pesti Üllői úton a PMSC elle­ni 4-0-ból Nyilasi Tibi két gól­lal vette ki részét, és gólszámát harmincra tornázta fel. Arany­cipő?

Lelkesen vágtuk rá — mert azért túl sok okunk csak nincs az örömre —, igen, győzelem, elsőség. Lengtek a zöld-fehér zászlók, és ahogy a magyar gól­király elmondta: az öltözőben épp egykori példaképe, Albert Flóri közölte vele a hí­rt. — Gratulálok, Nyí­l, kétszeresen gratulálok. A bajnoksághoz, meg az Aranycipőhöz …

Négy nap volt még hátra, és még egyszer kilencven perc. Kaposvárott. Minden igyekezet hiábavaló azonban, a labda mindig úgy pattan, mintha csak tréfát űzne az őt üldözővel …

Harminc gól, az harminc gól.

De nem Aranycipő.

Mert négy nappal az utolsó magyar bajnoki forduló után van a bolgárok utolsó bajnoki fordulója.

És miután Georgi Szlavkov a 28—29. fordulóban már két-két gólt szerzett, az utolsó kilenc­ven percet kihasználja, ahogy csak lehet. Hisz ha már ezen múlik az elsőség …

Trakia Plovdiv—Spartak Pleven 4-3.

A hazai középcsatár rúgja a hazaiak mind a négy gólját.

Ezzel lesz harmincegy gólos.

Amikor Rummenigge, Nyila­si, Szarmach és a többiek már szabadságukat töltik és a ví­z­parton napoznak, ő egy négyest rúg és mindenkit megelőz.

(Képes Sport, 1981. július 21.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories