Az otthon zöld füvén XIX.

Cí­mlap

Avatók és aratók

1911, 1974: két emlékezetes dátum a Ferencváros történelmében, melyek nem bajnoki cí­mhez és nem kupagyőzelemhez kapcsolódik, hanem az otthonunk zöld füvéhez, az Üllői úti stadionhoz. A Fradi első stadionját 1911. február 12-én avatták fel, majd a történelem viharaiban számos fejlesztésen, bőví­tésen esett át: új tribünök, cementlépcsők, számozott helyek, Springer-szobor. 1936. június 21-én már gyepszőnyegen vertük a Slaviát 5:2-re. Aztán 1947. május 4-én az osztrákok elleni válogatott mérkőzésen leszakadt a tribün egy része. És bár 1954-ben még felújí­táson esett át a stadion, de 1962-ben már kimondták rá a „halálos í­téletet”. Szakaszosan kezdték bontani, az öreg, legendás fatribün 1962. október 14-én búcsúzott el a csapattól. Tí­z évvel később lett újra otthonunk az Üllői út, addig albérletben, a Népstadionban játszott a csapat, mely a Ferencvárosi labdarúgás egyik legeredményesebb korszaka is egyben. A stadiont 1970-ben kezdték épí­teni, a négy évig tartó munkálatok során a szurkolók szinte naponta zarándokoltak az Üllői útra, hogy figyelemmel kí­sérjék az épí­tkezést. Bár akkor is voltak fanyalgók, de a zöld-fehér álmok végül is beteljesedtek és 1974. május 19-én átadásra került a stadion, mely sokunk számára több volt egy focipályánál, az maga volt Szentély.

Egy hely, mely a második otthonunk volt. Egy stadion, ahol felnőttünk, ahol Fradistává váltunk. A Szentély – mely szó a hí­vő emberek számára a szertartás szí­ntere, számunkra hitvallás a három E betű mellett, az örökké élő Fradizmus mellett. Mely összeköt, mely egyetlen nagy családdá kovácsolja a zöld-fehér szí­n szerelmeseit. A Ferencváros és a Szentély, a Szentély és a Csapat, a Csapat és a Szurkoló – mi egyek vagyunk, mi soha nem szakadhatunk el egymástól.

Erről a kapocsról is szól az „Otthon zöld füvén” következő fejezete, mely az 1974. május 19-i stadionavatóra kalauzolja el az olvasót, benne egy kis történeti áttekintéssel, az előmérkőzést játszó öregfiúkkal (Rudas, Gulyás, Mátrai, Lázár, Gyetvai, Novák, Albert…), a „főmérkőzés” vereségével, benne Géczivel, Juhásszal, Szőkével, Lakingerrel, Váradyval és a Vasas gólját szerző Müllerrel.

Nekünk Fradistáknak alapolvasmány. Ennél jobb „ajánlólevélre” nincs is szükség.

 

OZF_190_19740519_224227_FTC-Vasas

Vélemény a cikkhez: Az otthon zöld füvén XIX.

  • Még ma is fáj az a meccs… nagyon találó, hogy minden Fradista „üveges szemmel” nézett maga elé….a komancs világban amúgy is állandóan terjedt, hogy mikor kinek „kell” nyerni… ez a klub 50 éves, az 70, az 75… tehát az lesz a bajnok… épp 75 évesek voltunk,de még éretlenek rá, pedig sokáig tartottuk a Dózsával a lépést, de sajnos még jobbak voltak…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories