Péntek esti örökrangadó a Hidegkuti Stadionban, mely a 225. bajnoki mérkőzésünk az MTK ellen.

Labdarúgásunk hőskorában a foci nyelve az angol volt, számtalan kifejezés, jelző java része a mai napig ismert, de vannak olyanok is, melyeket az évtizedek folyamán „magyarosítva” lettek. Az ofszájd, kornert taccs, half, dribli, derby helyett manapság már les, szöglet, bedobás, középpályás, csel és rangadó szavakat használjuk, de vannak olyanok, melyeknek megmaradt az angol eredete, ilyen a passzolás és a centerezés. Ezek közül van olyan, mely idővel önálló útra lépett és kizárólag két csapat összecsapását jellemzi. Ha Fradi-Dózsa, akkor derby, ha Fradi-MTK, akkor örökrangadó. Az előbbi megtartotta az angol kötődést, az utóbbival meg egy olyan jelzőt alkottak az ősök, mely a kezdetektől fontos része a magyar labdarúgás történelmének (eddig 275 tétmérkőzésen lépett pályára egymás ellen a két csapat). A második világháborúig az örökrangadó nem csak egy mérkőzés volt, hanem „a” mérkőzés, mely nem csak a labdarúgást szerető szurkolókat „hevítette”, hanem a társadalmi, kulturális és a politikai életre is hatást gyakorolt.

Az eddig lejátszott 224 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 93 győzelem, 52 döntetlen, 79 vereség, 364 lőtt és 338 kapott gól. Tovább olvasom →