Alberttól – Zsiborásig
Kocsis Sándor
Az „aranycsapat” legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait — főleg szélsőjét — pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Kalmár Jenő óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegőben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Fénykorában a világ legkiválóbb jobbösszekötőjének tartották. Tovább olvasom
Biró István
A Jászberényi Leheltől érkezett csatár Gyetvai és Nagy IV mellett a Fradi harmadik balszélsője volt 1946 tavaszán.
Hét bajnoki mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett a bajnokság alapszakaszát megnyerő zöld-fehér csapatban.
A következő idényben a Szolnoki MÁV csapatában szerepelt. Tovább olvasom
Nagy Mihály: 70
A Ganz, a Vasas és a Kossuth KFSE voltak első klubjai, majd 1978 augusztusában a Vasas Izzó színeiben mutatkozott be az NB I-ben.
A kieső csapatban kilenc gólt szerzett, ezzel hívta fel magára a ferencvárosi vezetők figyelmét.
1979 nyarán, egy csereügylet keretében érkezett az Üllői útra Esterházy Márton helyére. Tovább olvasom
Nagy Gábor
Alberttal közösen indult a pályafutásuk. Együtt voltak ifjúsági válogatottak is.
A zöld-fehér nevelésű csatár 1958 és 1961 között szerepelt a Ferencváros első csapatában. Tovább olvasom
Megyeri Győző
Egykori balhátvédünk 1968 és 1973 között jellemzően a tartalékgárdában lépett pályára. Egyetlen tétmérkőzését 1969 nyarán játszotta az első csapatban. Tovább olvasom
Szabó László
Óriási tehetségnek számított, fényes jövőt jósoltak neki. A Bozsik utódaként emlegetett tehetség aztán korai búcsúra kényszerült.
Pedig szépen kezdődött minden: Tizenhat évesen az ifi centere, 1953-ban már az első csapat fedezete. A Kinizsi felnőtt csapatában meccsről meccsre remekel. ’53-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok – nyugodtan mondhatjuk – akkori világbajnokságát! És szintén ifistaként Sebes Gusztáv az aranycsapat mellé veszi és a válogatott edzőmérkőzéseken Puskásékkal szerepelteti.
Négyszer már a B-válogatottban is pályára lép és az utánpótlás nagy reménységei között tartják számon. A nagyválogatottság karnyújtásnyira, amikor egy utánpótlás válogatott találkozón véget érnek álmai: olyan súlyos sérülést szenved, hogy nincs folytatása szép reményű pályájának.
Zavadszky Gábor
Zava igazi futballista-családból származott, hiszen a nagypapa (más források szerint a nagypapa fivére), Závodi István – a MÁVAG egykori jobbszélsője, aki 1935-ben majdnem a Ferencváros igazolt játékosa lett – kétszer is szerepelt a magyar válogatottban az 1932-es esztendőben, Prágában gólt is szerzett.
A Ferencváros saját nevelésű játékosa tizenkilenc évesen mutatkozott be a nagycsapatban egy MTK elleni kupamérkőzésen.
1994 márciusában szerezte első találatát, amely három bajnoki pontot jelentett a Sopron ellen. Négy mérkőzésen lépett pályára a Bajnokok Ligájának csoportkörében, de csak az atlantai olimpia után lett a csapat alapembere. Az 1996 /97-es szezonban 32 bajnoki mérkőzésen szerepelt és öt gólt is szerzett. Tovább olvasom
Farkas Béla
1982 őszén a Nyíregyháza színeiben mutatkozott be az NB I-ben.
14 élvonalbeli mérkőzés után a területi bajnokságban szereplő Baktalórántházán folytatta pályafutását, majd az NB II-es Debreceni Kinizsi játékosa volt. Innen került az Üllői útra 1985 telén.
A rutinos középpályás végül négy bajnokin szerepelt, egyetlen, pontot érő gólját Pécsett szerezte zöld-fehérben (ez volt Garami József első élvonalbeli mérkőzése a kispadon). Tovább olvasom
Kollár József: 70
1974 tavaszán a Bp. Honvéd színeiben debütált az NB I-ben, majd 1975 augusztusában védte először az FTC kapuját az élvonalban.
Az 1975/76-os bajnokcsapatban ötször állt a gólvonalon, mindannyiszor pontszerző csapat (4 győzelem, 1 döntetlen) tagja volt. Tovább olvasom
Vincze Ottó: 50
Az Ózdi Kohász csapatában kezdte pályafutását, 1986-ban került a Ferencvároshoz. 1990-ben, mindössze 16 esztendősen a svájci, FC Sion csapatának ifjúsági, később profi játékosa lett.
A svájci kitérő után hazatért: 1994-ben a Vasas vette kölcsönbe az ifjú Vinczét. 1995 tavaszán betalált a Fradi elleni 1-1-es találkozón, majd nyáron a Ferencvároshoz igazolt a remek rúgótechnikával megáldott középpályás.
A bajnokcsapatban 17 (2 gól), a kupagyőztes csapatban 7 (2 gól), a Bajnokok Ligájában illetve az odavezető úton 8 (2 gól) találkozón lépett pályára.
A bajnoki idény végén visszatért a Sionhoz, majd kölcsönbe került a Barcelona B csapatához 1997 tavaszán.
1997-től két szezont ismét zöld-fehér színekben töltött el. Tovább olvasom