Szabó László

Szabó László

Óriási tehetségnek számí­tott, fényes jövőt jósoltak neki. A Bozsik utódaként emlegetett tehetség aztán korai búcsúra kényszerült.

Pedig szépen kezdődött minden: Tizenhat évesen az ifi centere, 1953-ban már az első csapat fedezete. A Kinizsi felnőtt csapatában meccsről meccsre remekel. ’53-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok – nyugodtan mondhatjuk – akkori világbajnokságát! És szintén ifistaként Sebes Gusztáv az aranycsapat mellé veszi és a válogatott edzőmérkőzéseken Puskásékkal szerepelteti.

Négyszer már a B-válogatottban is pályára lép és az utánpótlás nagy reménységei között tartják számon. A nagyválogatottság karnyújtásnyira, amikor egy utánpótlás válogatott találkozón véget érnek álmai: olyan súlyos sérülést szenved, hogy nincs folytatása szép reményű pályájának.

– Igen, a franciák elleni meccsen tulajdonképpen a nagy álmaim szertefoszlottak. Nemhogy sokszoros válogatott nem lett belőlem, de futballistaként sem sokat értem már, amikor elhagytam az MTK-pályát. Pontosabban, amikor elvitt onnan a mentő.

Az én drámám szinte egy pillanat alatt lejátszódott. Összefutottam egy francia játékossal, egy reccsenés, és vége … Szétment a térdem, s ezzel tulajdonképpen befejeződött számomra az igazi futball. Nagy balszerencsém volt, tulajdonképpen az a francia srác nem tehetett a dologról. Be is jött hozzám a kórházba, ott ült edzőjével együtt az ágyam szélén, és folytak a könnyei. Én meg vigasztaltam, hogy ne féljen, nincs olyan nagy baj, s majd szép lassan felépülök. Mert akkor még én is reménykedtem. Hittem, hogy meggyógyulok, hogy teljesen rendbe jön a lábam. Tévedtem …

Nyolc hónap után ugyan újra pályára léptem. Az is lehet, hogy ezt is elsiettem. Pedig, hogy mondta Szusza Feri akkor, hogy ide figyelj Laci, egy évig nehogy játsszál … De én meg azt szerettem volna, hogy minél előbb visszanyerjem a régi formám. Egy felkészülési meccset játszottunk a Ganz Villamossági csapat ellen. Bár az ellenfél edzője külön is felhí­vta játékosai figyelmét, hogy vigyázzanak rám, mert még érzékeny a fájós térdem, az egyik srác nyújtott lábbal lépett oda egy összecsapásnál. Rá a másik térdemre. Mentem is mindjárt vissza a kórházba, ugyanarra az ágyra, ahol korábban feküdtem. Nos, akkor ott már nem nagyon hittem, hogy valaha elérhetem futball vágyaimat … És amikor a Fradi B-közép szurkolóinak delegációja bejött meglátogatni, hiába biztatott vezérük, a legendás Krampusz, én már nem hittem a csodában.

1956 decemberében még elvittek a jugoszláviai portyára, még játszottam a Radnicski, a Szarajevó válogatott és az FC Szarajevó elleni meccsen. Immár nem Kinizsi, hanem szépséges Fradi-mezben …

Ez volt a hattyúdalom. Ötvenkilencben huszonöt éves koromban (!) elmentem a Fradiból. Gondolható, hogy mit éreztem akkor, amikor utoljára betettem magam mögött az öltöző ajtaját. Folytak a könnyeim …

– Ha kilátogatsz a Fradi-meccsekre, megismernek még a szurkolók?

– Talán az öregebbek igen, de a mai fiataloknak még a nevem sem mond semmit. Volt egy ember, aki időnként megismertette velük a futball múltamat. Arany barátom, a Kalap, a fruttiárus, aki sajnos itthagyott bennünket. Ő nem egyszer elkiabálta magát árusí­tás közben a lelátón.

„Tudjátok ti fradisták, hogy ki ez az ember? Ő lett volna Bozsik után a legnagyobb magyar fedezet…”

– és mutogatott rám. A fiatalok meg csak ültek és néztek. Talán igazából nem is hitték, hogy én voltam az a nagy sztárjelölt.

Ez a peches klasszis, nos az ezredfordulóra – szerencsés lett… Hogy miért? A Fradi válogatott játékosai között köszönthetjük! Az MLSZ ugyanis az 1956. február 23-i Bejrutban rendezett Libanon – Budapest válogatott mérkőzést hivatalos, országok közötti meccsnek könyvelte el! És ugye azon, az akkor még makkegészséges Szabó Laci is szerepelt! „Bozsik helyett a 60. percben Szabó lépett pályára” í­rták a tudósí­tásban, és í­gy Szabó László 30 percet játszott a magyar válogatott cí­meres mezében! 44 év után í­gy lesz valaki válogatott labdarúgó …

(Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)

9 Vélemény a cikkhez: Szabó László

  • Kérném hozzászólásom kiegésziteni! Az a gombfoci csapat katonaságom alatt az enyészeté lett.
    Szeretném az összeállitást megismételni, mert a fenti hiányos. Kapuban: Gulyás Géza.Jobbhátvéd:
    Ombódi Imre, Középhátvéd: Kispéter Mihály. Balhátvéd: Dalnoki Jenő. Jobbfedezet: SZABÓ LÁSZLÓ
    Balfedezet: Dékány Ferenc. Jobbszélső:Kertész Tamás. Jobbössszejötő:Orosz Pál.Középcsatár:
    Láng Károly. Balösszekötő: Vilezsál Oszkár. Balszélső: Fenyvesi Máté. Ime ez volt mindig-a mai
    napig az ÉN kedvenc csapatom-és maradnak mindörökké! Köszönöm .

  • Vidékről-Martonvásár- kifejezetten miatta jártam fel. Volt egy gomfoci csapatom (Gulyás-Ombódi,
    Kispéter,Dalnoki-Kertész,Orosz,Láng,Vilezsál,Fenyvesi) abban Ő volt a csk.számomra. Imádtam a
    játékát,példaképemnek tekintettem.Nagyon jó játékos volt, 1955.-ben azon a bizonyos franciák
    elleni U-válogatott meccsen, meggyőződésem-szándékos,brutális belemenés áldozata lett, mert
    már előtt is rugták-vágták!Soha nem épült fel. Korán kezdte sérülése után a játékot,rásérült és
    ezzel a magyar futball óriási tehetsége távozott a pályákról. Isten megadta azt a lehetőséget
    hogy mint egy másik csapat kapitánya találkoztam vele pályán a Zuglói Danubia ellen BLSZ. meccsen-mint csapatkapitányok! 1964.et irtak. Akkor is viselte a gumi térdvédőt!!! Esküszöm:
    mikor választottunk térfelet hullottak a könnyeim.A mindenem volt, az emlékek törtek elő……..

  • Páratlan pechsorozat: Rudas Feri. Szabó Laci, Császár: mindegyikük idejekorán kényszerült abbahagyni a játékot.
    Közülük csk FLÓRIT láthattam játszani, de MINDHÁRMÓJUK ELŐTT NAGYON SŠ°RŠ° KALAPEMELÉS !

  • Csak olvastam róla, hogy mekkora tehetség volt. Sajnos, a sportorvoslás a maihoz képest „kőkorszaki” volt, de intő jel a mai napig minden fiatal tehetségnek, hogy egy akármilyen tehetséges sportoló minden álmát összetörheti egyetlen rossz mozdulat, tehát a sportpályafutás mellé mindig kell egy „b” terv.

  • A XIV. kerületi „Törökőri” grundon nagyon sokat fociztunk együtt gyerekkorunkban. Nagyon sok tehetséges fiatal volt abban az időben a negyedünkben. De mindenki tudta, hogy a Szabó Laci, (mi Ladornak hí­vtuk), válogatott lesz. Ő volt a legjobb. Ott volt még a „Kis Matesz” is, aki szintén nagyon jó volt, és válogatott lett.

    • Megemelte a szí­vemet, hogy van még valaki, aki ilyen precí­zen emlékszik Törökőrre, a grundra, a remek futballistákra. Valóban Ladornak hí­vta mindenki Szabó Lacit, akivel én még rongylabdával passzolgattam a Gizella úti járdán. Csodálatos futballista volt, láttam a Fradi öregfiúkban is, meg különben is, apám gyerekkori barátja volt, együtt nőttek fel Törökőrön, akárcsak Kalappal, a legendás fruttárussal, Mathesz Imrével és a többiekkel. Szabó néni, Laci anyukája kente a zsí­ros kenyeret nekik a foci után, s hogy mennyire ragaszkodott Törökőrhöz, élete végéig a Várna utcai borozó volt a törzshelye. Nagyon örülök, hogy ismerhettem,azt meg látni kellett volna, hogy mennyire örült, amikor évekkel ez előtt kivittem az Üllői útra, még természetesen a régi stadionba, s milyen örömmel fogadták. Imádta a Ferencvárost, nem véletlenül csendült fel a temetésén is a Fradi induló. Isten vigyázzon Rá, és a Ferencvárosra is!

  • A 90-es évek elején több évig dolgoztam vele, nagyszerű embert ismertem meg benne, mindig nagyon sokat mesélt a fociról, az Aranycsapatrol meg a Fradirol,sajnos hogy a karrierje akkor vegeszakadt, egy nagy tehetséget vesztett el az ország.

  • Ilyen csodálatos irányí­tó fedezetet (ma >középpályásnak< mondják) azóta sem láttam. Pedig játszott nálunk azóta egy Ebedli Zoli is…
    A franciák azon a bizonyos U-meccsen szándékosan rámentek… Manapság valószí­nűleg rendbe lehetne hozni a lábát (lásd Lipcsei Peti), de akkor még nem tudták… A jugoszláv túrára már csak valójában azért vitték ki, hogy elmondhassa: játszott Fradi-mezben.

  • Istenem, nekem az 56-os gombfoci csapatomban még Szabó – Dékány fedezetpárom volt nagyon sokáig…!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories