SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Toldi Géza
A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő lendület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helytállt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hírű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul rengeteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben szerelt, a másikban már hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányossága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordított a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Tovább olvasom
Staller János: 70
Egykori védőnk 1969-ben került a Fradihoz a Gödöllői Vasasból és 4 alkalommal lépett pályára tétmérkőzésen zöld-fehérben a hetvenes évek közepén. A ’75/76-os bajnokcsapatban kétszer jutott játéklehetőséghez. Tovább olvasom
Sasvári (Schreiber) Ernő
Újpesti születésű egykori balösszekötőnk, balszélsőnk az V. ker. Pannónia csapatától igazolt át zöld-fehérbe 1922 őszén.
1922 és 1923 ősze között hét tétmérkőzésen szerepelt zöld-fehérben.
Az 1922/23-as idényben öt bajnoki találkozón kétszer volt eredményes valamint a Magyar Kupában is a kapuba talált. Tovább olvasom
Székely János: 60
Egyetlen mérkőzésen lépett az első csapatban, mindössze öt percet töltött a pályán. Tovább olvasom
Sipos Vilmos
A világjáró, rendkívül gyors, nagyon jól képzett labdarúgó kitűnő elfutásait pontos beadásokkal vagy erőteljes lövésekkel fejezte be. Küzdőképessége és fejjátéka azonban nem volt kielégítő. Hazánkban rövid ideig játszott. 1946-ban, az MLSZ hozzájárulásával külföldre távozott. Több európai országban szerepelt. Jugoszláviában és Romániában szintén eljutott a válogatottságig. Tovább olvasom
Steczovits László
A népszerű, örökké vidám ferencvárosi csatár három év alatt, több mint harminc góljával hívta fel magára a figyelmet.
Különösen az 1924/25-ös szezonban volt eredményes: 16 gólt szerzett a díjmérkőzéseken, de a következő szezonban is 12 gólig jutott.
A profi csapat első mérkőzésén két gólt szerzett a Bocskai ellen Debrecenben. Tovább olvasom
Szűcs Lajos
Tizenkét éves volt, amikor „külső sugallatra” végleg elhatározta, hogy labdarúgó lesz. A nagyszünetben dribliztek az iskola udvarán, s a kerítésen kívül egy középkorú férfi figyelte a gyerekek játékát. Egyszer csak odakiáltott Lajosnak:
„Öcsi! Te, te hát. Gyere csak ide! Jó mozgású gyerek vagy, tudod-e? Menj el egyesületbe focizni, ha szorgalmas leszel, sokra viheted.”
A 12 éves fiú kicsit csodálkozva nézett a távozó után: lehet, hogy ez a bácsi komolyan beszélt? A csengetés ébresztette fel álmodozásából.
Pár nap múlva már kinn volt az Ú. Dózsa pályáján, jelentkezett próbajátékra. Két hét elmúltával megkapta a választ: felvették a szakosztály tagjai közé.
— Szűcs nemcsak tehetséges, hanem lelkiismeretes is. Kiváló játékos lehet belőle — mondta róla 1962-ben Kapocsi Sándor, az UEFA-keret edzője.
Az Újpest azonban megvált az ígéretes játékostól, így Szűcs Lajos egy év kényszerű kihagyás után Dorogra került, ahol két szép évet töltött el. 1966-ban húzott először zöld-fehér mezt, pont a Megyeri úton a kelet-német drezdai Dynamo elleni felkészülési találkozón. Tovább olvasom
Topor Antal: 60
Egy vas megyei kis faluban, Alsóújlakon nőtt fel, Vasváron kezdett el futballozni, tizennégy évesen már a megyei bajnokságban szereplő felnőtt csapatban szerepelt.
Egy SBTC – Ferencváros bajnoki előtt lejátszott tehetségkutatón figyelt fel rá a ZTE és leigazolta serdülő csapatába. Zala fővárosában járta végig a szamárlétrát, majd a kék-fehérek színeiben mutatkozott be a magyar élvonalban 1981 őszén.
Összesen három bajnoki találkozón lépett pályára, majd kölcsönbe Keszthelyre került, ekkor hívta a Haladás.
1983-tól szülővárosában, a Haladásban folytatta pályafutását, ’84 tavaszán szerepelt először a zöld-fehéreknél. Három és fél idényt húzott le Szombathelyen, a kezdetektől Rátkai László csapatának alapemberének mondhatta magát. 1986. április 15-én az Ő góljával tartotta otthon a két bajnoki pontot a Hali a Fradi ellen.
Az ifjúsági-, és utánpótlás válogatott középpályást egykori válogatottbeli mestere, Dalnoki Jenő hozta az Üllői útra 1987 nyarán. Tovább olvasom
Viczkó Tamás: 70
Tíz esztendős korától, tizenhat éven át „élt” az Üllői úton. 1973 és 1976 között bajnok, kupagyőztes és KEK döntős csapat tagjának mondhatta magát.
A saját nevelésű játékosnak nem volt könnyű dolga, hiszen olyan vetélytársakkal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, mint Martos, Bálint, Vépi, Megyesi vagy a minden poszton bevethető Mucha, majd a feltörekvő Rab.
Szedlacsek Ferenc
A jó fizikumú, technikás zöld-fehér balösszekötő ötletesen adogatott, jó helyzetfelismeréssel rendelkezett. A mezőnyben sokat mozgott, a fedezeteknek is segített. A felvidéki származású játékos a magyar mellett a csehszlovák válogatottban is szerepelt.
Szedlacsik (Szedlacsek, Frantisek Sedlacek, Frantisek Sedlaczek) pályafutását a Törekvésben kezdte, majd miután belépett az Első Vörös Gyalogezredbe, emigrálni kényszerült 1919-ben. Teplice, Pozsony és Prága voltak pályafutásának állomásai. A DFC Praha csapatából kétszer a csehszlovák válogatottban is pályára lépett, egy alkalommal gólt is szerzett.
1927-ben New Yorkban játszott a Brooklyn Wanderers csapatában, majd hazatért a Ferencvároshoz. Tovább olvasom