Szűcs Lajos

szucs-lajos-1Tizenkét éves volt, amikor „külső sugallatra” végleg elhatározta, hogy labdarúgó lesz. A nagyszünetben dribliztek az iskola udvarán, s a kerí­tésen kí­vül egy középkorú férfi figyelte a gyerekek játékát. Egyszer csak odakiáltott Lajosnak:

„Öcsi! Te, te hát. Gyere csak ide! Jó mozgású gyerek vagy, tudod-e? Menj el egyesületbe focizni, ha szorgalmas leszel, sokra viheted.”

A 12 éves fiú kicsit csodálkozva nézett a távozó után: lehet, hogy ez a bácsi komolyan beszélt? A csengetés ébresztette fel álmodozásából.

Pár nap múlva már kinn volt az Ú. Dózsa pályáján, jelentkezett próbajátékra. Két hét elmúltával megkapta a választ: felvették a szakosztály tagjai közé.

—    Szűcs nemcsak tehetséges, hanem lelkiismeretes is. Kiváló já­tékos lehet belőle — mondta róla 1962-ben Kapocsi Sándor, az UEFA-keret edzője.

Az Újpest azonban megvált az í­géretes játékostól, í­gy Szűcs Lajos egy év kényszerű kihagyás után Dorogra került, ahol két szép évet töltött el. 1966-ban húzott először zöld-fehér mezt, pont a Megyeri úton a kelet-német drezdai Dynamo elleni felkészülési találkozón.

Fenyvesi ellen itt még a Dorog szí­neiben

– Régen volt már, ezért kérdezem: pontosan emlékszel az indulásra?
– A kezdet minden egyes momentumát fel tudom idézni. Az 1957-es esztendőt, amikor igazolt játékos lettem, az 1961-es UEFA-tornát, amelyről hazatérve váratlanul eltanácsoltak a Dózsától, az Újpest-Dorog edzőmeccset, amely után – mintegy mentőövként – Buzánszky Jenő feltette a kérdést: volna-e kedvem Dorogon focizni? Itt van előttem az első NB I-es mérkőzés is: a Fáy utcában vendégeskedtünk, s bár öt gólt kaptunk a Vasastól, Buzánszky elégedett volt bemutatkozásommal. Aztán a második meccs: épp a Dózsával ví­vtuk, de nem vehettem elégtételt, egy bokaszalag-szakadás ugyanis közbeszólt. Ám, hogy a Dorog nyert, arról azonnal értesültem, mert még a műtőbe is bekértem a rádiót… Azután 1966-ben megkeresett a Ferencváros. Mit mondjak, nem akármilyen érzés fogott el, hogy azokkal játszhatok majd együtt, akiktől nemrégen még autogramot kértem… Nem csoda, hogy túlfűtött voltam, s a pályán szinte mindenkinek nekirontottam. Emlékszem, Dalnoki éppen akkor vonult vissza, s a szurkolók ezt í­gy kommentálták: „Nem kell félni, a Jenő helyett itt van a Szűcs!” Körülbelül egy év kellett ahhoz, hogy lehiggadjak, s hogy a labdaművész-társak közül ne lógjak ki a rengeteg „bruszttal”, a kezdeti csiszolatlansággal.

– Elmúlt egy év és következett a legszebb Szűcs-korszak.
– Az 1967-es és ’68-as esztendő valóban csodálatos volt. A Fradival kétszer egymás után bajnokságot nyertünk, olyan gárdában játszhattam, amelynek tagjaiban fel sem merült a vereség gondolata. Annak az együttesnek a szellemét kottázni kellene! Aztán bekerültem a válogatottba is, majd ott lehettem a mexikói olimpián. Az ötkarikás aranyérem, s az, hogy engem választottak a torna legjobb játékosának, kimondhatatlan boldogságot jelentett. Ennyi szépre az ember már azt mondja: ne tovább, nekem azonban még kijutott az örömből. Amikor hazajöttem, egy távirat várt, hogy Alberttel, Farkassal és Novákkal együtt szerepelhetek a világválogatottban. Az All Stars-együttes a felejthetetlen riói Maracanában, Brazí­lia legjobbjaival és Sesztyernyev a Szovjetunióból, Dzsajics Jugoszláviából, Perfumo Argentí­nából, Mazurkiewicz Uruguayból. A meccset a brazilok nyerték 2-1-re, de a világválogatott gólját éppen Albert Flóri rúgta. Az olimpiához kapcsolódik a legemlékezetesebb meccsem, az elődöntőbe jutásért játszottunk Guatemalával, és nagy küzdelemben az én fejesgólommal sikerült 1-0-ra megnyerni a mérkőzést. Az volt az egyetlen fejesgólom. Nagy volt az öröm az öltözőben, sorban gratuláltak a srácok. Aztán jött Lakat Karcsi bácsi, aki megdicsérte az egész csapatot, de azt hozzátette, egyetlen szépséghibája a sikernek, hogy ehhez egy olyan fejre volt szükség, mint a Lajosé! A hatást el lehet képzelni. 1969-ben egy kicsit megváltozott körülöttem a helyzet. A Ferencvárostól távozott dr. Lakat Károly, Mátrai Soroksáron folytatta az Egyetértésnél. Megváltozott a légkör, és én í­rtam egy levelet a vezetők felé, hogy a Honvédban szeretném folytatni. Nem adtak ki, í­gy az akkori átigazolási szabályok értelmében egy évet ki kellett hagynom. Csak 1971-ben léphettem pályára új egyesületemben. Természetesen a zöld-fehéreknél eltöltött három év pályafutásom legszebb időszakaként kitörölhetetlen az életemből.

Állnak (balról): Granatkin, a FIFA allnöke, Kramer edző, Beckenbauer, Schultz, Mazurkiewicz, Jasin, Albert, Seszternyov, Farkas, Szűcs, Dzsajics. Elől: Overath, Metreveli, Amancio, Rocha, Marzolini, Perfumo

– Melyik Fradi meccsedre emlékszel a legkellemesebben?
– Az 1966-os 7:1- es örökrangadóra. Két gólt szereztem, ráadásul amolyan hálószaggató gólok voltak… a labda a sarokban a hálótartó vasra „csavarodott…” Mivel egy meccsen soha nem lőttem két gólt, ez mindenképpen nagy emlék. Azonkí­vül az Újpestnek, amikor két meccsen a Népstadionban „tucatszám” rúgtuk a gólokat – majd a Megyeri úton, egy kupameccsen még hatot – szóval szép emlékek ezek!

– Kik pályafutásod edzőideáljai?
– Lakat Karcsi bácsi és lllovszky Rudi bá’. Ők a legnagyobbak. Egész életre szóló muní­ciót kaptam tőlük. Sose feledem, mikor a Honvédhoz kerültem, Karcsi bácsi segí­tett, hogy el ne csüggedjek. Visszaadta az önbizalmamat. Hitt bennem. A záróakkordokat Héví­zen, Vértes Árpád mellett játszottam. Kevés, hozzá hasonló lelkes focibarát van a világon. Örülök, hogy a város polgármestere lett. Teljesen kész a Fradi-templom. Azt hiszem, ilyen nincs is a világon… Harminchét éves voltam, amikor abbahagytam a futballt. Nagyon sokat köszönhetek ennek a szép játéknak. Bejártam a világot, a különféle egyesületekben összesen 377 NB I-es mérkőzést játszhattam. Elértem 37 válogatottságot, kétszer voltam az Év játékosa.

És milyen érdekes az élet! Újabb évtized után ismét zöld-fehér mez feszült Szűcs Lajos testén. Igaz, ez már „csak” pályaedzői szerelés… Eleinte furcsa volt a gondolat, hogy az a Szűcs Lajos edzi a mai ferencvárosi fiatalokat, aki néhány éve még a Honvéd játékosaként megcsókolta a Népstadion füvét, amikor gólt rúgott a Fradinak. Novák Dezső, Vincze Géza, Dalnoki Jenő és Rákosi Gyula mellett dolgozott pályaedzőként. A későbbiekben dolgozott az utánpótlásban majd szaktanácsadóként is tevékenykedett.

Névjegy:

született: 1943. december 10., Apatin

csapatai: Ú. Dózsa (1957-62), Dorog (1963-65: 61 bajnoki / 3 gól), Ferencváros (1966-69: 141 tétmérkőzés / 10 gól), Magyarország (1967-73: 37 válogatott mérkőzés / 2 gól), Bp. Honvéd (1971-77: 181 bajnoki / 18 gól), Bp. Vasas Izzó (1977-80: 32 NB I-es bajnoki / 1 gól), Héví­z (1982)

eredményei: 2x bajnok (1967, 1968), VVK döntős (1968), olimpiai bajnok (1968), világválogatott (1968), 2x az év labdarúgója (1968, 1971), olimpiai ezüstérmes (1972), EB 4. helyezett (1972), az FTC és a Bp. Honvéd Örökös Bajnoka

(Morvay Tihamér és Nagy Béla interjúinak felhasználásával, fotók: Képes Sport, Labdarúgás, Novák Dezső, Lakat T. Károly, dr. Koch Róbert gyűjteményéből)

5 Vélemény a cikkhez: Szűcs Lajos

  • Hát, a Lajos … talán 75-ben vagy 76-ban volt? Ültünk vagy 70 ezren a Népstadionban, Honvéd elleni meccs, ha a félpálya körül Lajoshoz került a labda, felzúgott gúnyosan vagy 60 ezer fradista: „Lőj, Lajos!” Lőtt. Egyszer a Keleti pályaudvarra, egyszer a Stefániára … harmadszor meg beakasztott vagy 25-ről egy akkora irgalmatlan nagy gólt … öreg bácsika, vérfradista mérgesen felugrott, és nekiesett a „tábornak” (21-23-as szektor): „Csak biztassátok a Lajost, marhák!” Összesen 4 szezont játszott nálunk, mégis mindenki „örök” fradistának könyveli el … szerintem Ő is saját magát … Mert AZ A 4 SZEZON AZ OLYAN VOLT … Fiatalok idegeit nem is hergelem, amikor a HIVATALOS Világválogatott (tehát nem egy uli-buli „all-star”csapat ráérőkből), hanem egy VALÓDI Világválogatott edzője, a hí­res Dettmar Cremer úgy kezdte a válogatást, hogy: Magyarországról kell neki a Novák, a Szűcs, a Varga, az Albert, a Mészöly, a Farkas, a Bene … utána rájöttek, hogy a világválogatott nem állhat CSAK magyarokból, de a lényeg az, hogy négyen (3 Fradista + a drága -lélekben ugyancsak Fradista- Farkas Jancsi) OTT voltak! Ja, és a Császár rúgta a Világ gólját … ma már hihetetlen, nem???
    Isten éltesse Szűcs Lajost és csodálatosan szép, gyönyörű feleségét még nagyon sokáig …

  • Isten éltesse Szűcs Lajost!!! Bár akkor „vérét kí­vántuk”, amikor átment a Honvédba, de mai fejjel meg tudom érteni. Azért, amikor gólt lőtt nekünk és szidtuk, mint a bokrot, mi 70.000-es a Stadionban, igazából akkor sem haragudtunk rá. Ő is azok közés a CSUPASZíV játékosok közé tartozott, akik soha, de SOHA egyetlen meccset nem lazsáltak le. Boldog születésnapot!

  • LAJOS BÁCSI!!!NAGYON BOLDOG, HOSSZÚ, ERŐTŐL DUZZADÓ ÉLETET KIVÁNOK NEKED,,,,ÉS JÓ EGÉSZSÉGET A KEDVES CSALÁDODNAK!!!ÖRÖK TISZTELŐD……RUGÓ !!!

  • Szevasz Lajos!! 68-ra kivanok minden jot es a legvontosabat egesseget!! Egy regi ismerösöd St.Gallenbol. Ciao!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories