Anekdoták
Fradista anekdoták: Takács I. Géza
Takács I. Géza
„Mari nénit” leleplezték
Bő szoknyaként lebegő, hatalmas klottnadrágjának köszönhette Takács I Géza a „Mari néni” becenevet. Ez aztán úgy ráragadt, hogy olykor a tudósításokban is ,,lemarinénizték”.
A rendkívül népszerű ferencvárosi hátvéd úgy tervezte, hogy sosem hagyja abba a focit, de harmincadik életéve után egyre jobban sajgott a bal bokája. Szinte kéthetente került sérültlistára. Egy újságíró érdeklődött hogyléte felől. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Háda József
Tanulmányi segély
Kevésen múlt, hogy a Ferencváros és Háda József nem szakítottak egymással 1932 őszén. A válogatott kapus ugyanis elhatározta, hogy beleveti magát a tanulásba, ezért tanulmányi segélyt kért a klubvezetéstől. Elutasították a kérését. Tanuljon, de ezért nem fizetünk — foglalt állást az elnökség. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Korányi Lajos
Öngólveszély – felsőfokon
Korányi, a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjeinek egyike ragyogó fizikai felépítésű, atletikus mozgású játékos volt. Gyorsaság, jó rúgótechnika, kitűnő helyezkedési képesség és fejjáték jellemezte. Ugyanakkor — nagyszerű adottságainak a tudatában — hajlott a könnyelműségre. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Magyarul vagy angolul
Hatalmas érdeklődés előzte meg és ugyanakkora csalódás követte az angol Huddersfield 1929. évi tavaszi budapesti vendégjátékát. A derék brit profik maguk is elismerték, hogy nem formálhatnak jogot többé a tanítómester titulusra; nem a katedrán, hanem a padban a helyük. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Aszlányi Károly
Aszlányi Károly
Figyelmetlenség
Aszlányi Károly nagy Fradi-drukker volt és állandóan ott lehetett látni a zöld-fehérek mérkőzésein. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Kohut Vilmos
Két szín a festékboltból
Tudni kell, hogy Kohut Vilmos „másodállásban” festék- és illatszerbolt tulajdonos volt. A Ferencváros legendás balszélsője 1929 tavaszán ritkán emlékeztetett igazi önmagára. A közönség természetesen a „pacsulibolt” számlájára írta Vilike formahanyatlását. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Markos Imre és a magyar válogatott zöld-fehérben
Hangképek a Markos-show-ból.
Mai szóhasználattal azt mondhatnók: „óriási fazon”. Igen, ez ráillik Markos Imrére. A Bocskai pöttöm, de annál nagyobb tudású jobbszélsője nem tartozott éppenséggel a szószátyárok közé, de ha megszólalt — felderültek az arcok. Kéthetes túrára minimum 10 kiló kolbásszal és 5 kiló szalonnával állított be. Amint lepakolta a cókmókját, fájdalmasan jelentette be: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Tóth Potya István
Tóth Potya egy időben az olasz Ambrosiana edzője volt. Ebből az időből való a következő tanmese a népszerű mester előadásában.
A Juventus ellen játszott az Ambrosiana, ami igen nagy eseménye volt az olasz bajnokságnak. A mérkőzés előtt azt mondtam a csapat jobbszélsőjének, egy tehetséges, fiatal játékosnak: ha a kapu elé érsz, lehetőleg Combi jobbja felé lődd a labdát, mert azon az oldalon nehezebben véd, mint a másikon. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Schaffer Alfréd
A magyar futballnak volt királya és volt császára (utóbbiból, ugye, kettő is). A királyt — a történelmi gyakorlattól eltérően — a németek választották meg.
Fussballkönig — mondták minden idők legkiválóbb magyar csatárainak egyikére, Schaffer Spécire. „Hatalmas termetét meghazudtoló fürgeséggel, ötletes és technikailag finom húzásokkal, hadvezérként irányította a csatárokat” — olvashatjuk a róla készült jellemzések egyikében. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Schlosser Imre
A kockás báró ezüstforintjai
A történet réges-régi, meglehet, hogy a magyar labdarúgás első „sztársztorija”. 1899 nyarán esett meg a Petőfi tér — akkor — lombos fái alatt. A tízéves Schlosser Imre és pajtásai mindennapos focimeccsüket vívták, természetesen rongylasztival, fél szemmel a csőszt, a football kérlelhetetlen ellenségét figyelve. Tovább olvasom