Anekdoták
Fradista anekdoták: Gyetvai László
Futó (Újpest) próbálja megakadályozni Gyetvait a KK döntőben
Itt jön, ott megy
A gyors lábú szélsők versenyében is futamgyőztes lehetett volna Gyetvai László. Ha a Ferencváros válogatottja beindult, akkor motorbiciklivel is bajosan érték volna utol.
Fradista anekdoták: Zágráb igen, Madrid nem
Cudar hidegben utazott a Ferencváros Zágrábba 1940 karácsonyán. Eszkimókra emlékeztető, sokszorosan bebugyolált utasok topogtak a pályaudvaron. A csomagszállító motoros kézikocsik befagytak a minusz 20 fokban. Egyébként az emberek is.
Egy kivétellel. Kucsmás, csizmás atyafi nézegette érdeklődve a cihelődő labdarúgókat. Reszelte a kíváncsiság, végül odafordult egy pesti úrhoz. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Finta Károly
Esik, mint a Finta
A térképről letörölt Ausztria sztárjai akkor már a „birodalmi” gárdát erősítették. A „nagynémet” válogatottal nem is az volt a fő bajunk, hogy túl nagy, hanem hogy túl jó. Megfelelt egy német-osztrák kombináltnak, amely a kor erőviszonyai alapján hatalmas ütőerőt képviselt. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: dr. Sárosi György
Tartalékosan
Nagy kedvvel, fényesen ragyogva futballozott egy bajnokin Sárosi György, a Fradi védjegye, üdvöskéje. Fél tucat góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.
A vesztes fél bánatos szívű szurkolója panaszkodott.
— így könnyű. A Fradi a legjobb csapatával állt ki, mi pedig tartalékosan…
— Miért? Ki hiányzott maguknál? Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Sárosi III. Béla
Pozzo pánikban
Hogy Doktor Gyurka, egészen pontosan Sárosi György milyen kaliberű labdarúgó lehetett, azt minden ékes szavú méltatásnál jobban bizonyítja Vittorio Pozzo őszinte kétségbeesésben fogant megjegyzése.
Genovában vendégszerepelt nemzeti tizenegyünk 1940 decemberében. Sárosi I György dr. már Európa-szerte ismert nemzetközi klasszis volt, Béla öccse viszont akkor lett válogatott. Pozzo, a kétszeres világbajnok olasz válogatott atyamestere természetesen már az első edzésen alaposan szemrevételezte csapatunkat. Éppen a játékosnévsort vizsgálgatta, amikor Sárosi III-hoz érkezve az ősz mágus felhördült: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Berkessy Elemér
Berkessy Elemér
Púp a Jegenyén
Ha már Toldi (Géza) szerelméről és a csinos hölgyekről ejtettünk szót, feltétlenül ide kívánkozik egy nyúlfarknyi történet.
1928 nyarán a Ferencváros a Rapid hütteldorfi stadionjában vívott KK-meccset. A jó szemű magyar legényeknek feltűnt, hogy az első sorban rengeteg csinos nő foglalt helyet.
Egy ízben Berkessy Elemér addig jópofáskodott az oldalvonal mentén, míg összeütközött a partjelzővel, megbotlott és alaposan bevágta a fejét a pálya deszkakerítésébe. A nézők felszisszentek.
Keserves arccal nyomogatta a kobakjára nőtt daganatot, de sokkal jobban fájlalta, hogy a szép hölgyek szeme láttára járt ilyen csúful.
Addig-addig abajgatott az öltözőben, amíg Toldi Géza elnevette magát:
Fradista anekdoták: Toldi Géza
Toldi Géza
Semmi sem elég
Félkézzel intézte el a Fradi a bécsi Florisdorf gárdáját az 1934-es KK-találkozón. A 8:0-ás meccs egyik gólja előtt Toldi idegtépőén húzogatta a labdát. Lövés helyett újra cselezett, botorkált, már úgy festett, semmi sem lesz a dologból, de mégis
nagy nehezen bekotorta a bőrt a sarokba. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Turay József
„Mit érez Ön?” (Feleki László)
(Napirenden kívül: ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a „Suttyó” elnevezés holmi angyalföldi kiszólás. Kosztolányi Dezső szómagyarításai során, mint tősgyökeres magyar szó szerepel és a bakfist helyettesíti. Bakfis — suttyó, süldő. A suttyó tehát andalgó, szőke, álmodozó, piruló kislányt jelent. Mondd, Turay, hitted volna valaha?…) Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Lázár Gyula
Lázár Gyula
Tanár a havasokból
Az Elektromos Művek „napidíjas tisztviselői” közül mind ez idáig egyetlen egy érdemelte ki a Tanár úr megtisztelő titulusát. Lázár Gyula.
Lázár tanár úr természetesen a zöld gyepen gyakorolta a tanári hivatást. Hogy milyen sikerrel, arról hallgassuk meg a Nemzeti Sport áradozásáról nem híres szakíróját. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Takács II. József
Takács II. József
A legszebb
(A régmúlt)
Amit a „kis Takács” ról tudni kell: „Egy-egy jó eredmény rendszerint új elméleteket szül — írja a Nemzeti Sport. — Most éppen a tankkorszakban vagyunk. A »kis Taki«-ra nem lehet ráfogni a tankság vádját. Álljon elő az, akit a »kis Taki« legázolt, szétspriccelt az utolsó tíz évben.
A »kis Taki« sose mondta azt az ellenfél bekkjének, hogy »búúúú«, aztán bele, nekifeszíteni a mellét, ki a legény a gáton. A »kis Taki« legfeljebb kígyózott egyet, fordult egyet, s a nagy melák bekk már mögötte volt. Tovább olvasom