Már csak egy pont hiányzik a Ferencváros bajnoki címéhez

Amikor belefeledkezünk a Fradi dicső múltjába és megpróbálunk onnan újabb és újabb erőt merí­teni a jelen állapotainak az elviseléséhez, a hatvanas évek mindig „előjogot” élvez.

Számtalan dicsőséges korszaka volt a Ferencvárosnak és a két háború közötti időszak is számtalan sikert és legendás játékost adott, de a ma élő nemzedék számára a hatvanas évek „közelsége” miatt sokkal elevenebben élnek a tudatban és az emlékekben.

Még akkor is, ha akkor gyerekek voltunk, vagy meg sem születtünk, de apáink, és nagyapánk révén olyan történeteket hallhattunk melyek megalapozták a Fradizmusunkat. A hatvanas éveket számomra is elsősorban apám és nagyapám visszaemlékezései jelentik, bár az első Fradi meccsem 1968 kora nyarához kapcsolódik (10 éves születésnapomra kaptam ajándékba nagyapámtól), ahol a Vasast vertük 1:0-ra. A mérkőzésre csak részben emlékszem, de a vonatozás, a villamosozás, a Népstadion számomra gigantikus tartópillérei örökre belém ivódtak, ahogy Albert Flóri bácsi és Varga Zoli bácsi (nagypapám mellett csak í­gy nevezhettem őket) varázslatos cselei hozzájárultak ahhoz, hogy örökre elkötelezzem magam a Ferencváros mellett. Tovább olvasom →