Ebedli Zoltán, a király

Tegnap reggel elgondolkodva, na jó, bambulva battyogtam a szerkesztőség felé, amelynek épülete szorosan tapad a Corvin-plázához, mondhatni, sziámi ikrek. Csendes még ilyenkor errefelé minden, üresen ásí­tozik a földszinti kávézó is, csupán egy sportosan elegáns, jólfésült úriember kortyolgatta a kávéját kecses üvegkehelyből.

Ebedli Zoltán, a király.

Bizony-bizony. Hosszú-hosszú éveken át volt olvasható a Fradi-pálya mellett í­velődő Üllői úti felüljáró vasszerkezetén: Ebedli Zoli a király! Semmi túlzás nem volt ebben. Aki látta Ebedli Zoltánt futballozni, tudja, miről beszélek. Aki nem látta – bánhatja. Messi-szintü tehetség volt. Ebedli úr ugyanis mindent tudott a labdarúgásból. Afféléből a legtöbbet, amit soha senki nem taní­tott neki. Ösztönös zseni volt, ahogyan a nagy öregek mondták: látott a pályán. Úgy vezette a labdát (amely a legjobb helyen volt nála), hogy nem is nézett rá, szeme ugyanis mindig a lehetséges megoldásokat kereste.

És rendre meg is találta.

Olyan hatvanméteres indí­tásai voltak, hogy a szurkolók megkönnyezték. A szélvészgyors Pusztai Laci elnyargalt a szélen, Zoli pedig úgy nyeste, csűrte, csavarta elé a labdát, hogy azzal sokat már nem kellett bí­belődnie. Észjátékos volt. Ravasz, mint a róka. Igazi csibész, aki az élet iskoláját járta. Kitűnő tanuló volt. Soha meg nem alkudott, nem hajbókolt senkinek. Száz helyett talán ezért lehetett mindössze tizenkétszer válogatott.

Ebedli Zoltán a mai napig büszkén, emelt fővel jár. Közel a hatvanhoz is megsüvegelik úgy, ahogyan egy királyt illik. Csak úgy…

(Buzgó Józsf, Nemzeti Sport, 2013.06.14.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories