Emlékezetes Fradimeccseim 04., avagy Kinizsi tornagyőzelem – zöld-fehérben…
„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”
A Honvéd-meccs után két sima győzelem jött. A Dózsa-verő Dorogot (ami akkor jó középcsapat volt, két A és néhány B válogatottal) sima 3:1-gyel küldtük haza. Arról emlékezetes, hogy először hallottam csalódott morgást a nézőtéren Borsos neve hallatán. Szegény feje nem is játszott valami jól. Aztán következett a Légierő, melyet egy sima hetessel küldtünk haza. Ez csak rádión hallgattam. A meccs nevezetességei: Fenyvesi sérülése miatt Ombódi játszott balszélsőt, Kertész sérülése miatt tíz emberrel fejeztük be, a »szétszedés« óta először rúgtunk öt gólnál többet bajnok meccsen, és a Légierő rúgott vagy egy tucat szögletet, de gólveszély nem lett belőle.
A Légierő egy mesterségesen felpumpált katonacsapat volt. Valahogy feljutott. de azonnal ki is esett. A csapat meg is szűnt ezután, játékosai szétszéledtek. Pedig nem voltak egyénileg rosszak, hiszen ott játszott pl. Sípos II Ferenc. aki később a válogatottnak egyik erőssége lett.
Ami fontos volt: a Húsvéti Torna. Ennek akkoriban sokkal nagyobb sportértéke volt, mint manapság hiszik. Hiszen a nemzetközi kupák csak akkoriban kezdtek éledezni. Osztrák részről az Austria és a Rapid csapatai vettek részt, részünkről mi és a Honvéd. Részemről pedig az az érdekesség, hogy először vettem elővételben jegyet, és először voltam ülőhelyen. (Ha jól emlékszem, 20 Ft-ba került)
1955. április 9. Népstadion. Sok néző (vagy 80.000)
Bp. Kinizsi – Ausztria Wien 4:2 (2:1)
66. nemzetközi díjmérkőzés = 695. nemzetközi mérkőzés, összesítve 2135. mérkőzés
Budai László
Összeállításunk: Gulyás G. – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó L., Dékány – Budai II, Láng K., Orosz, Vilezsál, Fenyvesi.
Igen, Budai László ugyan csak kölcsönbe, de két mérkőzés erejéig visszatért. Ebben az időben még természetes volt, hogy a fontos nemzetközi mérkőzést játszó csapatot kisegítette valamelyik másik, ha fontos játékosa hiányzott. A Honvéd úgyis ki akarta próbálni a nem remekelő Budai helyett komolyabb mérkőzésen is a fiatal Szovjákot, így Kertész helyére megkaptuk két mérkőzésre Budait. Egyébként Budai akkor hivatalosan „II” volt, mert amikor Kispestre került, ott már volt egy, és ekkoriban már lassan az első csapathoz került a III is.
Szépen és eredményesen játszottunk. Dalnoki 11-esből nyitotta meg a gólok sorát, majd Orosz fejese következett (ha jól emlékszem, Budai beadásából). A félidő végén a sógorok szépítettek. A második félidőben Orosz egy közeli pimasz góllal megint növelte előnyünket. Az Austria kapaszkodott, és szépített. Ekkor aztán Szabó egy csodálatos labdát adott Budainak, aki elszáguldott, és beállította a végeredményt. (Ilyen indítást és befejezést csak húsz évvel később láttam Ebedli Zoli és Pusztai Laci összjátékaként.) A végén még egy kapufát is lőttünk.
Íme a nagy meccs összefoglalója:
Az előmeccsen a Honvéd 3:2-re győzte le a Rapidot.
1955. április 11. Práter stadion. Sok néző (valószínűleg telt ház).
Bp. Kinizsi – Rapid Wien 2:2 (1:0) 67. nemzetközi díjmérkőzés = 696. nemzetközi mérkőzés, összesítve 2136. mérkőzés.
Összeállításunk: Gulyás G. – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó L., Dékány – Budai II, Orosz, Ombódi (Láng K.), Vilezsál, Fenyvesi.
Természetesen nem láttam, és rádión is csak a végét hallottam, merthogy akkoriban Húsvéthétfő munkanap volt. Tehát rohantam haza az iskolából, és gyorsan bekapcsoltam a rádiót. Azonban a rádióból is kiderült, hogy valami fantasztikus extázisban játszottak.
Orosz Pál
Orosz szerezte meg a vezetést, a második félidő elején a Rapid egyenlített, majd a 65. percben Budai újra vezetéshez jutatta a mieinket. Aztán Gulyás 11-est védett! (Ekkortól tudtam hallgatni a meccset.) A végén csak kiegyenlített a Rapid, de mivel a Honvéd csak 3:3-at tudott játszani az Austriával, így mi nyertük a tornát.
Az igazi meglepetés azonban másnap ért minket. A Népsport ugye akkor még bőven fekete-fehér volt, és csak egyetlen képet közölt a mérkőzésről: DE AZON CSÍKOS MEZBEN LÁTSZOTTAK A MIEINK!!
Csak nem zöld-fehérben??? – hitetlenkedtünk.
De abban. Viszont hogyan is történhetett? Merthogy a Kinizsi ilyet nem vitt ki az biztos.
Hát úgy, hogy jelentkezett a Rapid-Fradi szolidaritás. (Ma sem idegen ez a fogalom.) Mert ugyan ősi ellenfelünk volt, sok (nemegyszer valóban vérremenő, azaz súlyos sérüléseket eredményező) összecsapást játszottunk velük, de ha baj volt, mindig mellénk álltak. „Az nem lehet, hogy a Fradi ne zöld-fehérben játsszon” – volt a véleményük. Lemondtak ők a színükről (fehérben játszottak), és kapott a csapat egy garnitúra zöld-fehér csíkos mezt. Formailag ezt úgy oldották meg, hogy Stojaspal, az egyik legnevesebb játékosuk, akinek sportszer-üzlete volt ajándékozta meg a Fradit a szereléssel. Ezért játszottak annyira extázisban.
Hogy aztán itthon ki és milyen fegyelmit kapott – az titok maradt. Magán a tényen kívül egyebet Nagy Béla sem tudott kideríteni. Ám a játékosokat tudtommal nem érte megtorlás.
A torna megnyerése egyébként mai mércével EL csoportkörbe jutással egyenértékű teljesítmény volt. És érdekes, ezeket a tornákat két vagy három nap alatt bonyolították le, és soha senki sem panaszkodott a túlterhelés miatt.
A Rapid baráti gesztusát pedig érdemes ma is észbentartani!
– YSE –
Hát igen, K-Európa két legnagyobb múltú és presztízsű csapata…micsoda bátorság kellett ’55-ben felvenni egy zöld-fehér csapatnak egy zöld-fehér mezt.. aki ma 40-45 alatti, az nem is értheti…De a Tornát megnyertük úgy, hogy Európa akkori 5 legjobb csapata közül 3 ott volt! (a maradék 2 a Real és a Barca)… Nem, Szerkesztő Úr, ez nem EL-csoportkör, ez az a szint, amikor a Chelsea vagy a Liverpool csak 5. a saját hazájában, de BL-t nyer…HAJRÁ FRADI, Tempó Rapid! Stojaspalék régi haverok voltak, akkor még nem a pénzről, hanem a barátságról szólt a sport.
A Rapid nem csak a múltban, hanem a jelenkor nehézségeiben is mellettünk volt ! Ezt soha nem szabad elfeledni nekik ! Köszönöm YSE, hogy visszarepítesz bennünket a múlt csodálatos sikereibe és hangulatába!