Feljegyzések a fotelból – A Sas leszállt
Egy gyors mozdulat és lekerül a Sas fejéről a takaró sapka. Szemei előtt kitárul a világ, kicsit aggódva néz körül az Aréna zöld-fehérbe öltözött forgatagában, keresi a gazdáját, szeretné már hallani a hívó hangot, látja a pálya közepén a dobogót, rajta a csalogató falatokkal. Indulni kéne, de szárnyai mintha megmerevedtek volna. Túl sok az ismeretlen arc, túl erős a hangorkán, mintha az arénán átlibbenő szellő sem hozná felé a jeleket. Kell egy kis noszogatás, mintha a gazda közeledne, csak el kéne indulni, neki itt feladata van, körbe kell szállni, köszönteni kell a szurkolókat, éltetni a Ferencvárost. Nem szabad megijedni, mert a félelem úgyis utolér. De ha szembeszállunk vele, akkor mi használhatjuk a félelmet, ahogy a madarak teszik a vadonban rájuk zúduló viharral: szembefordulnak vele és fölébe emelkednek. Most neki is ezt kell tennie. Már érzékeli a pódiumot, már a csőrébe érzi a friss hús illatát, de mintha megtorpanna, mintha elveszne az Aréna zsibongó őrületében. Átrepül a pódium felett, a gazdája aggódva követi, kiterjeszti hatalmas szárnyait, már élvezi a repülést, élvezi, hogy ennyien vagyunk, hogy egyek vagyunk, hogy három év után újra egyesült a család. Ez számára is furcsa érzés, a kapu mögött még soha nem látott ekkora tömeget. Ekkor gondol egy merészet, fittyet hány a hús bódító szagára, neki most nem itt kell landolnia, megcélozza a kapufa keresztlécét, ha most labda lehetne a „vinklibe” csapódna, de az legyen Varga Roli és Böde Dani dolga. Fenséges tekintettel ül a kapufán, nem Cukicot akarja utánozni, de onnan szép a világ, onnan látni a zöld-fehérbe öltözött tömeget. A Sas leszállt…a Tábor visszatért.
Az őrület már órákkal előtte elkezdődött. A Fradi-Agorára két órakor már kitehetnénk a megtelt táblát. Olyan „zsibvásári” a hangulat, hogy azt még a Kréta szigeti Dréroszban is megirigyelhették volna több ezer évvel ezelőtt. Ez már nem Szokratész világa. A bábeli hangzavart egy öblös hang próbálja jó irányba terelni. Áll a büfé előtt a sorban, majd rázendít a Fradi-himnuszra. Pillanatok alatt több ezer torok teszi félre a sört és már zúg a Hajrá, Fradi! Felemelő a hangulat, már elmúlt fél három, még egy óra a kezdésig, talán rá kéne nézni az összeállításra, hiszen mégis csak a csapat a legfontosabb, ráadásul Otigba és Leo is besárgult, a hét elején Gorriaran lábán is több kiló jég fagyasztott, a Loki meg jó formában van, ahogy az eredmények alapján mi is, hiszen az elmúlt hónapokban egy döntetlen és a többi győzelem (kivétel az MK – sajnos). A játéktól ugyan nem voltunk elájulva, de az eredmények jöttek és ott vagyunk a tabella élén.
Meglátva az összeállítást, ráncoltak a homlokok, jó magam sem ezt vártam. Botka került középre, Lovre újra visszaállt hátvédnek, és balfutóban Priskin a kezdőben. Az utóbbin csóváltuk a fejünket, bár Moutari sincs formában, de ő legalább szélső és néha-néha megtudja húzni az oldalt. Igaz, az elmúlt meccseken az is látszott, hogy Paintsil-el szinte kioltják egymást, ahogy Priskin szokta Böde Danival. Ennyi kétely még belefér, már a lelátón állunk, a Sas most száll le a Tábor előtt kapufára, mosoly az arcokon: – neki tán nincs wazéja? – szól egy vidám hang, majd pillanatok alatt jön is rá a válasz: – nem is kell neki, táborlakó akar lenni! Erre már biztató taps jön, Sasunk is bekebelezi a megérdemelt húsadagját, az eredményjelző táblán elkezdődik a visszaszámlálás, füst a játékoskijáróba, füst a lelátón, olyan erővel zúg a Fradi-himnusz, hogy attól az egész Üllői út beleremeg.
Vajon ez a hangulat átragad a játékosokra? Vajon nem lesz bénító hatása? Vajon a kissé összezavart felállás hogyan fog megbirkózni a kiválóan szervezett Lokival? Ez első félidőben nagyon nehezen. A vendégek bátran játszottak, remekül megszállták a középpályát, amit mi csak a szokásos felívelgetéseinkkel tudtuk átjátszani. Sajnos Paintsilen kívül más nem nagyon tud megindulni egy az egy ellen, Spirovski és Gorriarán is megpróbál fellépni a támadásokhoz, de nekik a közepet kell védeni, a hátsó kettőst kell biztosítani. Amit remekül meg is tesznek, hiába látszik az, hogy a Lokinál talán többet van a labda (bár lehet, hogy ezt csak a mérkőzés izgalma mondatja velem), de még helyzetecskéig sem jutnak. Mi sem nagyon, de a támadásainkban több a veszély: ha Paintsil nem jobbra, hanem balra passzol, ha Varga talán egy ütemmel hamarabb lő, ha Gorriarán bombája néhány centire el tud távolodni a kapus megnyúlt kezétől – már a félidőben nálunk az előny.
Doll is látta a tétovaságot, bár nem cserélt a szünetben, de hadrendet váltott, átálltunk egy valódi 4-4-2-re, elől Böde és Priskin, a két szélen Varga és Paintsil. Jött is a varázsütés. Először sortüzet vezényeltünk a Loki kapuja előtt, 15 másodperc alatt négy lövés is zúdult a kapujukra, a végső döfés Varga Rolival, akinek „a lábai olyanok mintha fegyverek lennének” (Doll), hat méterről olyan erővel vágja a hálóba a labdát, hogy az majdnem kiszakad. Még fel sem ocsúdunk a kábulatból, még be sem fejezzük a gól után szokásos Fradi-himnusz éneklését, amikor szöglethez jutunk, Varga Roli ível, átszáll a vendég védők feje fölött, pont Spirovski lába előtt landol, de túl erős, felpattan, de valahogy mellel még tovább tudja pöckölni Priskin elé, aki háttal áll a kapunak, de gondol egy merészet, egy igazi csibésséget és egy látványos mozdulattal beollózza a kapu bal sarkába a labdát.
Mintha a sors is így rendelte volna. A Sas a Tábor elé szállt ahogy mindkét gólunk is. Az öröm leírhatatlan, de vigyázat, az edzők réme a 2-0, van még hátra fél óra, addig az Arénát is körbe lehet forgatni és a Loki ahogy addig, úgy utána sem adta meg magát. Tán egy kicsit megroggyantak, vagy elfáradtak, de egyre több a szabálytalanság részükről, Ha a bíró hamarabb kezdi a sárgázást, Gorriarán letaglózása Tőzsérnek már pirosat jelentett volna. Majd Bódi unja meg Paintsil mozgékonyságát – neki is sárga a jutalma.
Már csak 10 perc, Böde előtt adódik óriási helyzet, majd a semmiből megjött az izgalom. Kavaródás a kapunk előtt, talán az egyetlen helyezkedési hibája a belső védelmünknek, és Jovanovic kotorja be néhány méterről. Nem ünnepel (a gól ellenére gratula érte!), de felkapja a labdát és siet a középkezdéshez. Nem adja fel a Loki, jön amitől minden edző és szurkoló retteg, kezünkben volt a meccs, sima az előny, majd az ellenfél talál egy gólt és 10 perc alatt annyi gombóccal telik meg a torkunk, hogy abból a világ éhezői jóllakhatnának. Mindezt gyorsan annullálni lehetett volna, ha kedvenc bírónk nem nézi el, ahogy a vendég védő kihúzza Bőle Lukács (végre újra a pályán!) lábát a 16-oson belül. Büntető helyett még Lukács kap sárgát, de már nem nagyon van időnk bosszankodni, a jól megérdemelt jelző is elmarad, már talpon az Aréna, már zúg a Fradi-himnusz, reng a „Győzelem a Ferencvárosé…Ferencvárosé”.
Amely most sem volt sziporka, nem volt egy újévi tűzijáték, de a csapat ereje továbbra is megmaradt: ki tudjuk brusztolni a győzelmet, addig megyünk, addig zakatolunk amíg az ellenfél megadja magát. Lehetne szebben és jobban? Minden bizonnyal. Hátul megvagyunk, végre biztonságos a védekezésünk, Dibusz is jól jön ki, középen jól szűrünk, Spirovski és Gorriaran most is hatalmas munkában volt, de „felfelé” már vannak gondjaink. Nagyon hiányzik egy fazonszabász, Paintsil továbbra is érték, de ő inkább szélső, onnan tud igazi veszélyforrás lenni, ahogy most is tette a második félidőben. Talán ha több hónapos kihagyás után Bőle Lukács visszatér, Hajnal is felépült – van újra választék, van „alapanyag”, visszatért a tábor is, újra ezer fokon égett az aréna.
Most jön egy kis válogatott pihenő (vajon az MLSZ-en kívül érti ezt valaki?), majd még négy meccs az évből (Paks, Haladás, Videoton, Vasas), melyből már csak egy hazai.
Nem lesz könnyű menet, de ha el akarjuk érni a célunkat: a harmincadikat, minden akadályt le kell küzdeni.
A sas leszállt késsel a szájában
Ezt most miért kellett? Vicces ez? Engem mélységesen elszomorít, hogy a szép futballünnepbe így belerondítottak. Jelenleg azon aggódom, hogy betiltják a pályánkat. Jó ez nekünk? Nem. Abban bíztam, hogy béke lesz és 15 ezres nézőátlag.
Részleteket nem írok róla, de több „összeesküvés” forgatókönyv megfogalmazódott bennem, hogy miért történt ez a „provokáció”? Szomorú világot élünk. A kultúra része lehetne, hogy szombat délután kimegyünk a Fradi meccsre;örülünk, ha győztünk; néha bánkódunk; megbeszéljük a barátokkal egy pohár sör/bor mellett, hogy ki volt jó, ki nem, mit változtatnék, stb. Ehelyett ilyen dolgokon kell keseregni.
Nem lehetne a kultúra része, hanem az volt egy időben. Amikor volt a futballnak kultúrája és nem a csőcselék csinálta a kultúrát.
Régen is voltak balhék a fociban, olvasd erről Szegedi Péter szociológus írásait: http://www.szegedi.in/ezert-nem-jartak-a-csaladok-meccsre-2/
Jó, tudjuk, csak hát az ilyeneket akartuk (és véltük is) meghaladni. Ráadásul mindezt egyből az első adandó alkalommal, amire pedig annyian vártunk és ami miatt ünnepre készültünk. És hab a tortán: mindezt „családon belül”. Hadd legyen meg a rossz szájízhez való jogunk, s a retorziók tükrében még inkább.
Lehet, hogy az én ismereteim hiányosak, de ilyen szintűről én nem tudok, hogy történt volna Fradi-pályán 117 év alatt. Egyébként sem igazolná egyik sem a másikat.
első Fradi meccsem az új stadionban!!
egyelőre még ízlelgetem… 😆
Hogy őszinte legyek, én is lemerevedtem, amikor a sas nem szállt le a kajánál. Nem vagyok egy misztikumokban hívő ember, de annak, hogy a sas a B közép előtt felszállt a keresztlécre, igeneis van jelentősége és jelentése. Valami talán megváltozott, és a sas és a Bközép üdvözölte egymást.
A meccsen igazából annyi különbséget láttunk az eddigi meccsekhez képest, hogy most rárúgtunk még egyet a vezető gólunkra és így az ellenfél gólja nem rondított bele az összképbe. Amit vártam, de nem következett be, hogy Ando-Szabó pikánssá tegye ezt a meccset is. Hála Istennek. A védelem stabilnak tűnik, a középpálya viszont sokszor alszik, Spirovski elég gyenge volt. Jó lett volna, ha mindenki felvette volna a Tábor bejövetelének hangulatát, mert a közönség többet érdemel. Arra is fel kell készülnünk, hogy ha így alakul a bajnokság, akkor a gólkülönbségnek is lesz jelentősége, ebben viszont a Vidi erősebb lesz, mert mi nem szórjuk a 3-4-5 gólos győzelmeket. Mindegy, a pontokat kell gyűjteni mindenki ellen, és akkor nem lesz baj.
Hajrá Fradi!
Dolgoztam,így nem is tudtam nézni a meccset. Persze az eredményt figyeltem,amit mindig is megteszek,de -sajnos-már nagyon régen nem írtam ide,mert valami megtört bennem.
A fotelszurkoló rovatot mindig is olvasom,de nem vitt rá a lélek,hogy írjak.
Tán nem érzem ,hogy ezek a srácok átéreznék mit jelent a Ferencváros.–Pl.a tegnapi meccs lefújása után Nem is a B-közép felé vették először az irányt,bár fogalmuk sem lehet ,hogy ez hagyomány volt az üllői úton,mert nekik a klub csak egy kassza…
De mindegy.
Az ok,amiért most írtam ,hogy sajnos olvastam olyan cikket,ami mellett nem lehet elmenni.
„Fradi drukker megszurkált 2 másikat…”
Nem akarok sztori hajhász lenni,ezért sem írtam le a balhé szót.
Az ominózus 2002-es debreceni meccs óta nem járok ki-persze itt Ti ezt jól tudjátok-,de tudom ,hogy Lalolib és Társai bérletesek most is.
Kérlek Titeket,még ha nem is eme fórum a legmegfelelőbb a téma véleményezésére,de ott élőben átélve tudtok e valamit az esetről,vagy tényleg azt történt ,amit neten lehet olvasni,hogy a régi és az új „B-közép” esett egymásnak vagy csak egy bolond ámokfutása volt…
Köszönöm előre is a tényszerű Hozzászólásotokat!
Mi a C4-ben ülünk, a szünetben végig lent voltam, de oda nem szűrődött át semmi. Én is csak reggel, a jegyzet kitétele után olvastam az esetről. Ha igazak az információk (egy részük igen, mert hivatalos közlemény is megjelent) akkor sajnos alaposan belerondítottak a tegnap napba.
A többi meg rendőrségi ügy – és a klub ügy is természetesen.
Nagyszerű összefoglalója a tegnapi délutánnak! Mert a csapatjáték hibái, a fölöslegesen bekapott gól, Random-Szabó hülye sárgája Bőle Lukács szólója után – mindezek ellenére egészében nagyon jó volt! Most értették a fiúk a gyepen, mit jelent a Fradiért játszani. Ezt a lelki hozzáállást kell megőrizni, erősíteni. Akkor megszerezhető a 6 pont Pakson és Szombathelyen. És jöhet az újabb telt ház a Videoton ellen. Ők sem fogják feladni, ahogy a Debrecen sem tette! Tegnap egy jó Debrecent győztünk le!!! Hajrá Fradi!
November 4 (főleg nekünk, akik már „tudatunknál voltunk” 61 évvel ezelőtt) igazán nem tartozik a „zöldbetűs” napok közé. De EZ a november 4 mégis szép lett a Fradi hívei számára.
Laci barátom is elővette líráját, melyet általában rejtegetni szokott, ám most nem lehetett nem elővenni.
Ennyit a körítésről.
Ami magát a meccset illeti, számomra nem volt meglepetés, hogy Botka lett a másik belső védő, mert szükségből már korábban is játszott ezen a poszton. A védelem jól zárt, és hamarosan kiderült, hogy az utóbbi időben oly híressé vált debreceni csatársor nem is olyan veszélyes. A magam részéről csak a két volt Fradista, Tőzsér és Jovanovics egy-egy esetleges megvillanásától tartottam.
Elöl a csatárok hősiesen küzdöttek,s bár közel voltak néha a „fulladásos halálhoz”, de azt a néhány pillanatot, amikor levegőhöz jutottak, jórészt kihasználták. Varga – mint általában – megint jókor volt jó helyen, és Priskin az egyetlen lehetőséget választotta, amire senki sem számított. De rég láttam ollózós Fradi-gólt. (Tényleg fogalmam sincs.)
Középről valóban hiányzik egy fazonszabász, ám ezt kibírtuk most.
A válogatott szünet után – szerintem nekünk jól jön, hogy a maródiaknak legalább egy része felépüljön – jön egy kemény sorozat, és én bizakodó vagyok.
Ugyanis minden jel – most már hosszabb ideje – arra utal, hogy ez a csapat megtanult győzni.
Amiről Lalolib is ír. A Sas választása, 0:45-től: https://www.youtube.com/watch?v=Er28C6mTN0Q
Majdnem MINDEN RENDBEN. Telt házas GYŐZELEM, a kézis lányok a Győr után a Thüringert is legyőzték, már középdöntősök.
Kár a pólóért…
A Fradi szépírója ismét nagyot produkált! Az ilyen felemelő pillanatokról lehet csak igazán gyönyörűen írni! Köszi Lalolib, ismét! A hangulat fenomenális volt, a csapat helyenként jól játszott, a szakmai gondokat fent Laci remekül foglalta össze.
A bánatom csak az, hogy – remélem átmenetileg – a tévések átvették a vezetést a tabellán…
A Paks ellen nem lesz egyszerű, de fontos, hogy érezze a csapat, hogy mekkora felelősség mostanában fradistának lenni!!! Ezt a Fradi Sas is jól szimbolizálta, „Ő” érti, és Ti, fiúk?