Forgács Ernő

A Ferencváros egykori védője í­gy nyilatkozott pályafutásáról:

– Nekem gyerekkorom óta a foci volt a mindenem. A VIII. kerületi Rákócziban, majd a Ferencvárosi SE-ben, azután az MTK-ban, Bukovi Marci bácsi keze alatt játszottam. Az volt az álmom, hogy egyszer élvonalbeli labdarúgó lehessek. Azután húszévesen bevonultam a Bástyából. Következett a Veszprémi Bástya, majd a Kőbányai Dózsa. 1954-ben megnyertük az osztályozó mérkőzéseket, és az NB I-re készültünk! Nem sokáig… Közölték velünk, hogy nem kell még egy budapesti Dózsa csapat. Helyünkön egy másik belügyi gárdát, a Pécsi Dózsát indí­tják.

A nagyszerű gárdánk szétszéledt, én a Bp. Spartacus játékosa lettem. 1957-ben leigazolt a Ferencváros, két évig voltam az Üllői úton. Csodálatosan szép volt, különösen 1957 nyara. A Fradi tizennyolcas kerete Ausztráliában túrázott, mi az újoncok, ifistákkal és tartalékokkal kiegészülve – a kis zöldfülű Rákosi Gyuszi is velünk volt – megnyertük az Esti Kupát. A döntőben a válogatottakat is felvonultató nagy MTK-t vertük 2-1-re. A budapesti futballbörze rólunk beszélt, éppen ezért a csapat trénerét, Csanádi Árpádot Bécsben a repülőtéren már úgy fogadták, hogy a Ferencváros nagymenői kössék fel jól a textí­liát, hiszen a kis Fradi – í­gy hí­vtak minket – csodálatosan focizott. Néhány nappal később Csanádi összeengedte a két csapatot, és az Üllői úti pályán zsúfolt lelátók előtt(!) 3:3-at játszottunk a sztárok ellen!

Szomorú emlék? 29 évesen egy téli előkészületi meccsen olyan súlyos sérülést szenvedtem, amely lényegében pontot tett pályafutásomra.

csapatkep_tartalekcsapat_1958

(Nagy Béla interjújának felhasználásával)

2 Vélemény a cikkhez: Forgács Ernő

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories