Fradi-körkép

Fradi-körkép_0006
Néhány gondolat – befejezésül

Ennyi hát a történet – legalábbis egyelőre. Az egyesület problémái világosak és valóságosak. Az események itt nem állnak meg, ez a meccs még hosszú lesz. A Fradinak pedig nincs könnyű dolga, mert az ellenfél olykor láthatatlan, vagy nehezen felismerhető. Sokszor a szabályokat sem tartja be: kézzel ér a labdához, magaslábazik, lesből lő gólt.

A bí­rónak meg nincs sí­pja, hogy jelezzen. De nemcsak hogy sí­pja nincs, még a szája is be van tömve!

A közönség pedig egy betonfallal van elválasztva a pályától, sokszor azt sem tudja, kinél van a labda, kinek szurkoljanak.

Hogy lehet í­gy futballozni?!

Arra vagyunk kí­váncsiak, hogy mit hoz a jövő? Mikor lesz már végre csend a Ferencváros körül? A válasz persze egyszerű: megtudja mindenki, ha kivárja… Legtöbbünk, úgysem tehet egyebet…

Mindannyian azt szeretnénk, hogy ettől csak jobb legyen. Nemcsak a fradidrukkerek szeretnék ezt. Mert a magyar nép csapatának ügye, nemcsak az ő problémájuk. Az FTC ma csatatér, amin a hazai és nemzetközi politikai és gazdasági elitalakulatok kommandói csapnak össze. Keresztbe, kasul, néha azt sem tudják, ki kivel van. Egyesek meg mindig abba a csapatba állnak, amelyik nyerő pozí­cióban van… Közben dől a pénz… Közben mint a köles, fizetjük a hülyeségeiket, mialatt közülünk egyre többen, a régi idők fociján ábrándoznak…

Csakhogy ne legyen a Fradi újra Kinizsi! De a huszonötmillió dolláros hazugságok sem kellenek. Tényleg az az Egyesületi Tanács dönt most is, amelyik a Ferencvárosnak a DICOBE-ot megszavazta?!

Tényleg.

Hogy lehet ez??

Minden lehet, csak akarni kell. Vagy hagyni, hogy „magától” legyen. Nem beleszólni a dolgokba, leülni, a magasból pislogva bámulni. Hogy lent a ködben mi történik…

Szóval, a Ferencvárosban még mindig arra a grémiumra van bí­zva (sok)minden, akik jó bulinak látták, hogy a DICOBE lenyúlja a Fradit. A DICOBE-ot megszavazták, később Varga Zoltánt meg le, pedig már Torgyán neki í­gérte a Ferencváros kispadját… Ugyanaz a testület.

Luterán Zoltán, Torgyán miniszter úr személyi titkára hiába- mondta azt nekem, hogy nem.

De!

Az elnökség a régi… Ha kellett, bólintottak az akkoriaknak, ha kell, bólintanak a maiaknak. (Tudjuk, hogy van egy-két kivétel közöttük, feléjük a tisztelet!)

„Ha én zászló volnék,
Soha sem lobognék.
Bármiféle szélnek,
Haragosa volnék..
Akkor lennék boldog,
Ha kifeszí­tenének,
És nem lennék játéka,
Mindenféle szélnek…”

-könyv részlet-

Szerző: Mayer Oszkár
Kiadó: Magyar a magyarért Alapí­tvány – 2000

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories