Fradista anekdoták: Csikós Gyula

Csikós Gyula

Nagy meglepetést keltett, hogy 1937. szeptember 19-én a Hungária úton, a diadalmas, 8:3-ra végződött csehszlovákok elleni mérkőzésen Csikós Gyula, a Phőbus portása védte a válogatott kapuját. Ez volt Csikós első beválogatása.

Amikor két nappal a mérkőzés előtt tudomására jutott, hogy ő áll majd a kapuban, állí­tólag odament a szövetségi kapitányhoz és csendesen azt mondta neki:
Kapitány úr, tessék í­rást adni arról, hogy válogatott vagyok. Mire Dietz:

— Miért?
— Otthon nem fogják elhinni… Verba volánt, scripta manent…

* * *

A fantasztikus győzelem értékét növelte, hogy az ellenfél hálóját a legendás hí­rű ,,csodakapus”, Planicka őrizte, előtte pedig a csehszlovák futball történetének talán legjobb hátvédpárja, a Burger, Ctyroky kettős futballozott. Maguk a magyar játékosok is úgy vélték hogy „ennek a védelemnek nehéz lesz gólt lőni”.”

Aztán eljött a mérkőzés és Sárosi hét góljával, no meg Zsengellérével szétzúzták a magyar csatárok az ,,élő falat”.

Ekkor alakult ki a magyar válogatott „agytrösztje”, a Cseh—Sárosi— Zsengellér belsőhármas, amely még nagyon sok örömet szerzett a szurkolóknak.

Csikós viszont — a siker ellenére — nem debütált meggyőzően, úgyhogy legközelebb csak 1940 tavaszán Svájc ellen állí­totta be újra az akkori szövetsé­gi kapitány. Érdekes, hogy Csikós védett a magyar futballsport egyik legna­gyobb kudarcát jelentő mérkőzésén is, 1941 tavaszán Kölnben, amikor a válo­gatott 7:0-ra kikapott a németektől… (Ezt követően ismét csak sokára, a felszabadulás után állí­tották be a kapuba.)

De visszatérve a csehszlovákok elleni 1937-es, szeptember 19-i mérkőzésre: egy hónappal később, október 17-én Csikós csapata, a Phőbus a Hungáriával játszott bajnoki meccset, és a kapus fantasztikus formában védett. A Nemzeti Sport tudósí­tója szerint „nagyon is megmutatta »beton-kapus« mivoltát”.

Egy hungarista szurkoló türelmetlenül kiáltotta oda neki:

— Csikós! Védj válogatott formában!

(Phőbus—Hungária 2:2.)

O tempóra! O móres!

Góllövőmellény

Furcsa kis gól volt, az már szentigaz. Csikós Gyula, a Ferencváros kapusa és Palatí­nus Károly, a Törekvés centere rajtolt az előrevágott labdára. A zöld­fehérek válogatott hálógondnoka egészséges rúgással próbálta a mezőnybe to­vábbí­tani a bőrt, de pontosan mellbe találta a hatalmas termetű Palát, akinek , „brusztjáról” az üresen maradt Fradi-kapuba pattant a labda.

Malőr. Mit lehet tenni? A ferencvárosiak az égre néztek és halk káromko­dást mormoltak a bajszuk alatt, a kőbányaiak pedig ünnepelték az ajándékgólt.

—    Ezt a pechet — í­gy egy fradista —, Gyula kirúgásnak szánta…

—         Az nem fontos — vágta rá egy kőbányai —, az a fontos, hogy Palatí­nus gólnak szánta.

—         A legfontosabb, hogy Pala megtalálta a góllövő mellényét — zárta le a vitát egy másik Töri-drukker.

Az amcsik és a foci

Kolozsvárról hazafelé tartott a Ferencváros együttese a frissiben elnyert Magyar Kupával. Nyí­lt pályán légitámadás érte a szerelvényt. Az utasok viharsebesen kiugráltak a kocsikból és irány a kukoricás.

„Rendezett visszavonulásról” az adott esetben nem lehetett beszélni, futott, ki merre látott. A hatalmas pánik közepette Csikós Gyula, a válogatott kapus egy ménkű nagy csomagot vonszolva csörtetett be a kukoricásba.

— Megőrültél, Gyuszi! — rivalltak rá többen. — Ilyen felfordulásban a poggyászoddal vacakolsz?

— Ugyan már — lihegett Csikós hason fekve. — A csomagban van a kupa. Ezek az amcsi pilóták nem tisztelik a focit. Mit lehessen tudni, még szétbombázzák a szép trófeát…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-