Fradista anekdoták: Sipos Vilmos

Sipos Vilmos

Vilika vigyáz magára

Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesí­tse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant.

A jobbszélső magyarsága hagyott némi kí­vánnivalót maga után és bizony az országutak megrögzött vándora rém gyáva legény volt a zöld gyepen. Két emlí­tett tulajdonsága a viccelődés állandó céltáblájává tette Vilikét, vagy ahogy ő mondta: Vilikát.

Egy FTC—Kőbányai Barátság mérkőzésen valósággal elmenekült a csontkemény Kónya-fivérek elől. Amikor társai szemére vetették nyúlszí­vűségét, a csatár „konyhakész” magyarázattal rukkolt elő:

— Vilika már 15 éve játszani. Rava, Foni, Sesta és Burger ellen. Sokszor. Azok nagyok, de nem tudtak megrúgni Vilikát. Majd pont most rúgjon meg a két Kónya Kőbányáról!

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories