Galambos Antal: 80
1953-ban a Honvéd kölyökcsapatában kezdte pályafutását, majd 1959-ben a piros-fehérek színeiben mutatkozott be az NB I-ben.
Az 1961/62-es idényben a tartaléksorba száműzték, így végül Oroszlányba távozott.
A fedezet utánpótlás válogatottként került az FTC-hez ’63 nyarán.
Jókor is, rosszkor is. Jókor, mert tagja lehetett az 1964-es ragyogó ferencvárosi bajnokcsapatnak. Rosszkor, mert a bajnoki címet eldöntő mérkőzésen, Tatabányán egy ütközésnél lábát törte …
Később már nem tudta visszanyerni kitűnő formáját, mindössze két bajnokin kapott lehetőséget.
1966-ban Csepelre igazolt, majd az Egyetértésben folytatta pályafutását, ahol 1968 és 1974 között több mint száz élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára.
A nyolcvanas években ő volt az FTC öregfiúk csapatának egyik leglelkesebb tagja.
(Várkonyi Sándor interjújának felhasználásával)
Az Oroszlányi Bányászban eltöltött évek hiányoznak! Mielőtt a Fradiban játszott (a szerencsétlen tatabányai meccse, Deli Bandival ütközött).
Kedves Miklós, itt nyilván a Fradira fókuszálnak a szerkesztők, nyilván adott klubnál többet tudhatnának, bár én a szöveget értelmezve abból, hogy „Az 1961/62-es idényben a tartaléksorba száműzték, így végül Oroszlányba távozott. A fedezet utánpótlás válogatottként került az FTC-hez ’63 nyarán.”, azt silabizáltam ki, hogy az 1962-63-as szezont tölthette Oroszlányban. Nem akarok hülyeséget mondani, de mintha akkortájt edzősködött volna ott Lóránt Gyula, mielőtt továbbállt rövid úton az NSZK-ba.