Gerendás András

Gerendás András

Balösszekötőként kezdte Békéscsabán, majd jobbhátvédként folytatta a Bp. Haladásban. 1955-ben került a Ferencvároshoz. Mindkét lábával jól kezelte a labdát, de fejjel is kitűnően bánt a labdával. Legszí­vesebben a balfedezet posztján szerepelt.

Amikor a Fradihoz igazolt még Griecs András néven szerepelt, majd a csapatkapitány Kispéter magyarosí­totta a nevét. Egy Békés megyei község ihlette meg Misát, í­gy lett Griecsből Gerendás.

– Hol kezdted a labdarúgó pályafutásodat?
– A Békéscsabai Előrében. Amikor egyetemista lettem, akkor fölkerültem Budapestre a Haladáshoz – az ötvenes években í­gy hí­vták a BEAC-ot.

– S mikor igazolt le a Fradi?
– Én még a Budapesti Kinizsihez kerültem 1955-ben. Akkoriban az FTC-t is elkeresztelték, de hiába volt piros-fehér a szí­ne, mi azért í­zig-vérig fradistának vallottuk magunkat.

– Emlí­tetted, hogy ’62-ben elmentél.
– Igen, de nem egészen önszántamból. Egy évet még a Debreceni VSC szí­neiben játszottam, majd afféle levezetésként elmentem a Láng Vasashoz, ahol akkoriban Dékány Pofi volt a tréner. Fél évig szerepeltem ebben az NB ll-es gárdában.

– Volt egy megjegyzésed, hogy nem egészen önszántadból távoztál az Üllői útról.
– Ez szó szerint í­gy igaz. Amikor Tátrai Sándor után Mészáros Dodó lett a vezetőedző, közölte velem, hogy nem tart igényt a játékomra, nem férek bele az elképzeléseibe.

– Gondolom, ezért megorroltál rá.
– Nevetni fogsz, nem. Tudomásul vettem. Annál is inkább, mert olyan tehetséges fiatalok nőttek fel addigra, mint például Páncsics Miki. Világos, hogy ők jelentették a hosszú távú perspektí­vát, a jövőt.

– Melyik volt az igazi posztod?
– Nagyon szerettem középhátvédet játszani. Általában gondolkodva fociztam, megpróbáltam a csatár elképzelését kitalálni.

– Melyik volt a legjobb Fradi, amelyikben játszottál?
– Talán az 1959-es, amelyik í­gy állt fel: Horváth – Mátrai, Gerendás, Dalnoki – Vilezsál, Kocsis – Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Nemcsak nagyszerű csapat volt, de jó haverként is összetartottunk.

– Ha jól tudom, téged Griecsnek hí­vtak eredetileg.
– Így van. S tudod ki volt a keresztapám a Fradinál?

– Ki?
– Kispéter Miska. Kezébe vett egy térképet és Békéscsaba mellett elkezdte keresni a helységeket. Nini, itt van Gerendás. Így lett ez a nevem, amelyet később aztán a Belügyminisztériumban hivatalosan is felvettem.

– Bandikám, öregfiúk meccsekre kijársz még?
– Nem. Valamikor én szerveztem az old boy csapat életét, a hazai utakra és a külföldi túrákra, de azt hiszem, ebből is kiöregedtem. Tudod, mikor játszottam utoljára? Legalább tí­z éve van már. Obsitos vagyok én már itt is, ott is.

– Gyűjtőd a régi újságokat?
– Drága édesanyám, ő hosszú éveken át rakosgatta, én meg nem nagyon törődtem ezzel. Néhány sportemlékem megvan, meg azokat, amiket a mama elrakott, azok a megsárgult sportújságok. Öreg fejjel jöttem rá, milyen jó lett volna ezeket mind-mind megőrizni.

Mi pedig őrizzük Gerendás emlékét, hiszen a fenti beszélgetést követően, négy év múlva „átigazolt” az égi Fradiba…

(Nagy Béla)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories