Gyász: több százan kísérték utolsó útjára Novák Dezsőt
Több százan vettek végső búcsút hétfőn Novák Dezsőtől, a Ferencváros kétszeres olimpiai bajnok labdarúgójától a budapesti Szent István-bazilikában.
A gyászszertartást megelőzően barátok, csapattársak és szurkolók rótták le kegyeletüket. A korábbi kiváló futballista ravatala előtt tisztelgett Kubatov Gábor, az FTC elnöke, valamint Orosz Pál, a labdarúgó zrt. elnöke, illetve a teljes első csapat Thomas Doll vezetőedzővel együtt.
A szentmisét Kiss-Rigó László megyéspüspök celebrálta, a Magyar Labdarúgó-szövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Ferencváros, illetve a barátok nevében Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője mondott beszédet. Az MLSZ részéről részt vett az eseményen Berzi Sándor alelnök, a MOB-ot pedig Szabó Bence főtitkár képviselte.
Az egykori klasszis futballista földi maradványait végül a Szent István-bazilika altemplomában, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra.
A február 26-án elhunyt Novák Dezső 1939. február 3-án született Jákon. Szombathelyen, a helyi Postásban, később a Haladásban szerepelt. Huszonkét évesen, 1961-ben lett a Ferencváros labdarúgója. Az Üllői úton hamar a közönség egyik kedvencévé vált, elsősorban kitűnő rúgótechnikája és csupa szív játéka miatt. A zöld-fehérek jobbhátvédje kitűnő helyezkedése mellett szabad- és tizenegyesrúgásairól volt híres. Háromszázharminchárom bajnoki mérkőzésen 69 gólt szerzett.
Az A-válogatottnak csupán kilencszer volt tagja, így is két olimpián, Tokióban (1964) és Mexikóvárosban (1968) játszott a győztes csapatban, és előtte Rómában (1960) is tagja volt a harmadik helyezett gárdának. Szerepelt a világválogatottban (1968) is.
A Ferencvárossal négyszer volt magyar bajnok, egyszer pedig győztes a Vásárvárosok Kupájában.
Novák Dezső labdarúgó-pályafutása után edzőként is sikeres volt: háromszor nyert bajnokságot az FTC-vel (1981, 1995, 1996), irányításával 1995-ben a csapat bejutott a Bajnokok Ligájába. 2004-ben megkapta a köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést.
Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása. (Jules Verne)
(MTI alapján)
Én sajnos „nagyon” fiatal vagyok,ezért játszani nem láttam.
A 90-es évek ill. édesapám révén tudtam „személyes kapcsolatba” kerülni Vele.
Óriási FUTBALLISTA ,Nagyon kedves ,jó ember volt,mint minden igazi Fradista.
Köszönjük a sok szép pillanatot,amit adtál nekünk!!!
Ui.:
Fényképeket láttam a szertartásról, Besicben hatalmasat csalódtam!
Hihetetlen… Dezső bácsi sincs már itt köztünk? Gyermekkoromban – ne nevessetek ki, a Miatyánk után tán a második volt, mit 6-7 évesen MINDIG elmondtam: „géczinovákmátraipáncsicsjuhászszűcsszőkevargaalbertrákosifenyvesi” Istenem, de boldog vagyok, hogy nem vagyok fiatalabb! Mert én még láttam igazi hősöket!!!
Megható volt, hogy ott voltak az egykori játékostársak (ellenfelek is!), a BL-be kerülő csapat játékosai és a teljes első csapat kerete Thomas Doll vezetésével. Bízom benne, hogy a „legnagyobb szövetségi kapitány” ezután a haragosokat is ki tudja békíteni…
Nyugodj békében Dezső bácsi! Köszönjük az elmúlt évek együtt töltött csodálatos óráit, emlékedet szívünkben örökké megőrizzük.