Gyulai László
A MÁVAG csapatából érkezett az Üllői útra és „karácsonyi ajándékként”, 18 évesen játszott először a Ferencvárosban.
1944 őszén már rendszeresen helyet kapott, mint jobbösszekötő és sorra lőtte is a „hadigólokat”.
1945 tavaszán pedig az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első világháború utáni győztes gólja (FTC – UTE 1:0)!
A B-közép természetesen szívébe zárta az ifjú csatárt és csak a szeretet jeléül „Srác” néven becézték…
Zsonglőrszerű technikájával, nagy munkabírásával elkápráztatta a korabeli nézőket.
A sajtó agyondicsérte, majd jött a visszaesés… A későbbiekben Kubala az Üllői útra szerződött és a „Srácnak” ezzel nagy vetélytársa akadt. A kerethez tartozott, de egyre ritkábban játszott. Gyulai 1947-ben még kijutott a Ferencváros híres mexikói túrájára és utolsó Fradi-mezes meccsét is itt játszotta Mexikó válogatottja ellen.
Gyulai 1948-ban a Kispestiekhez igazolt és így 1950-ben tagja lett a Bp. Honvéd első bajnokcsapatának!
39 évesen, 1964 nyarán hunyt el.
A mexikói túrán 1947 nyarán
(Nagy Béla írásainak felhasználásával, fotó: Rudas Ferenc gyűjteményéből)
szegény, miért halt meg ilyen fiatalon?
Kedves Annamária, 2 év késéssel (csak most olvastam), Isten nyugosztalja édesapját. YSE-nek igaza van, micsoda pech, egymás után (ahova csak igazol), a posztjára kerül a világ két legjobb jobbösszekötője, Kuksi és Kocka. Állítólag Puskás nagyon kedvelte, amit nem volt könnyű kiérdemelni.
Szegény Gyulai László! Azért ment el a Fradiból, mert nem tudta felvenni Kocsissal a versenyt. Aztán Kocsist utána vitték a Honvédba… Más körülmények között sokkal nagyobb karriert futhatott volna be…
Ő az én édesapám, 1964-ben, 38 éves korában vesztettük el. 10 éves voltam, bátyám 12.