Helyünk a kupanap alatt – III.

Helyünk a kupanap alatt_bo_01Zöld út az alpesi csúcsig

A kelet-európai szocialista blokk számára az imperializmus végső „megsemmisí­tésének” egyik eszköze volt a sport. Azt talán a Kreml titkos szobáiban is tudták, hogy gazdaságilag nehéz lesz legyűrni a nyugatot, de ha okosan sáfárkodnak a tehetségekkel (no meg a doppinggal – de ez már egy másik történet része) akkor a sportpályákon olyan sikereket érhetnek el, melyek után a Lordok-háza azonnal felvételét kéri a Varsói szerződésbe. A sikerek ellenére az utóbbi verzió soha nem következett be, de az tény, hogy az a fajta központosí­tás, mely főleg a labdasportokra volt jellemző, sok esetben a csúcsig juttatta a Vörös Hadsereg fegyver nélküli csapatait. Félretéve a „pikí­rtséget”, el kell ismerni, a központosí­tás magában még nem jelentett volna sikert, kellettek hozzá a tehetségek, melyek az 1950-s évekből a Fal lebontásáig több sikert „termeltek”, mint a KGST országok gazdasága. Ebből hazánk is kivette a részét, gondoljunk csak Farkas Mihály kedvenc Honvédjára, majd Kádár Vasasára, bár nálunk a hatvanas-hetvenes években már nem működött olyan szinten a kézi irányí­tás mint a Szovjetunióban. Talán emiatt volt az is, hogy amikor 1975. május 14-én, Bázelben, alig több mint 10 ezer néző előtt kifutott a pályára a Ferencváros és a Dinamó Kijev azért, hogy eldöntse ki nyeri a KEK küzdelmeit, kevés olyan „elvakult” zöld-fehér szurkoló volt, aki bí­zott a győzelemben.

Ez nem volt kishitűség és bár eljátszottunk azzal a gondolattal, hogy vajon Brezsnyev elvtárs engedné-e győzni a „fiainkat”, de belül tudtuk, a jelenlegi Dinamó Kijev, mely szinte megegyezett a szovjet válogatottal sokkal erősebb annál a Fradinál, mely a hatvanas évek dicsőségei után éppen a korszakváltás döccenőkkel tarkí­tott átalakulását élte. Az „Aranylábú-gyerekek” korszakából már csak Géczi és Juhász maradt „hí­rmondónak”, ráadásul Dalnoki Jenő makacsul ragaszkodott a fiatalí­táshoz, í­gy kerültek olyan fiatal titánok a tűzvonalba (Kelemen (18), Szabó (18), Nyilasi (19), Takács (19), Rab (20), Magyar (20), Ebedli (21)), akik nagyon hamar meghatározó (sőt ma már legendás) játékosaivá váltak a Ferencvárosnak. Őket egészí­tették ki azok akik a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején kezdték kiszorí­tani a keretből az „öregeket”: Martos, Bálint, Megyesi, Mucha. Összességében – főleg negyven évvel a döntő után – jól csengő neveket soroltunk fel, de 1975-ben a világklasszisok sorát felsorakoztató Kijevvel szemben tényleg az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára.

Kolotov, Onyiscsenko és főleg Blohin neve a mai napig ismerősen cseng, de magára a döntőre nem nagyon emlékszem. Talán a sima és várt vereség miatt – melynek több oka is volt, de erről majd a szakavatott szerzőtrió aktuális fejezetében olvashatnak -, de számunkra sokkal emlékezetesebbek azok a mérkőzések, melyekkel a bázeli döntőig masí­roztak Géczi Pistáék. Mely nem csak Európában, de Magyarországon is meglepetést okozott, hiszen a 70-s évek Baróti Lajos „Mágikus Újpestjéről” szóltak (8 bajnoki cí­m, BEK elődöntő).

Kivertük a Cardiffot (Nyilasi első „nemzetközi” gólját lőtte a walesieknek), Liverpoolt (Máté gólja a 92. percben), a Malmöt (Máté mindkét mérkőzésen szerzett gólt), majd jött a Belgrádi pokol (Megyesi Pista büntetője), mely után veretlenül jutottunk a döntőbe. Számunkra ezek a pillanatok az igazán emlékezetesek, ezek ivódtak örökké a lelkünk mélyére. Ahogy Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly Helyünk a kupanap alatt sorozatának Zöld út az alpesi csúcsig fejezetében is több „időt” szentelnek a zöld út emlékezetes pillanatainak, mint a döntő kesergés emlékének.

Mellesleg zöld-fehér szí­vünknek jobban is tetszenek ezek a részek…

HKA_030_19750514_K050055-058063_Dinamo-Kijev-FTC

8 Vélemény a cikkhez: Helyünk a kupanap alatt – III.

  • És növeli a siker értékét, hogy mekkora ellenszélben érte el a csapat. Ez vonatkozik az MLSZ-re is (pl. a döntő előtt néhány nappal kemény bajnokit kellett játszani Békéscsabaán, nem engedték a halasztást. Pusztai meg is sérült, í­gy amúgy is megfogyott csapatunk méginkább hiányos lett), de az UEFA-ra is (Nyilasi utólagos sárga lapja – ez volt az első „videós” bünti – vagy a balgrádi mérkőzés játékvezetőjének működése az utolsó néhány percig).
    A Dinamo Kijev néven szereplő szovjet válogatott ellen azonban a teljes csapattal sem lett volna reális esélyünk a győzelemre.

    • Csak a szokásos ellenszél … A Dinamo 1975-ben Európa (talán a világ?) legerősebb csapata volt (ld.: ősszel, amikor a BEK-győztes Bayern ellen Blohin oda-vissza feltörölte Beckenbauerrel a gyepszőnyeget … de az tény, hogy még az 1 % esélyt sem kaptuk meg … Bálint kiállí­tása Belgrádban … Pusztai Laci betegsége (jó, ez pech), de az, hogy az MLSZ minden kérés ellenére megtiltotta a Csaba – Fradi elhalasztását … xarrá rúgtak bennünket … a ‘Csaba akkor volt először I. osztályú … a kiesés ellen küzdött … és ment a Fradi!!! Mai ifjak (40 év alattiak) el sem tudják képzelni, hogy a 3 tényezőből már csak egy is micsoda indulatokat, érzelmeket, emóciókat válthatott ki egy akkori vidéki csapatból és szurkolóiból … Ott voltam a csabai meccsen (Baselbe nehezebb lett volna eljutni! :razz:) ott verték a szurkolóinkat -helyi szurkerek és rendőrök vállt vállnak vetve-, ment a „mocskos” Fradizás, szó szerint lábra mentek minden pillanatban …no, í­gy készültünk egy 4 nap múlva sorra kerülő KEK-döntőre, -ismétlem!- a világ tán akkori legjobb csapata ellen … no, és a védelem tengelyében -az általam egyébként nagyra becsült- Pataki dr. az élete csúcsformájában lévő Báró helyett … azért, ma már micsoda hihetetlen siker egy akkori kudarc … mert egy döntőt elveszí­teni mindig az … Igaz, Jenő bá is azt nyilatkozta -amiben mi is szentül hittünk!-: nem baj, 2 év múlva BEK-et nyer ez a csikócsapat … nos, ennek 40 éve … várunk türelmesen … 😥

    • Imre bácsi! Viszont vagy 3 hónap múlva, nyáron megvertük a Dinamót egy spanyolországi tornán! Ezeket a felkészülési tornákat -értelemszerűen- senki sem értékelte túl, de AZ a győzelem fantasztikusan jól esett mindannyiunknak! A mai napig emlékszem rá, hogy a Dózsás és Vasasos barátaim is milyen őszintén örültek neki! Mert egy kicsit visszavágó jelleget tulajdoní­tottunk neki (nem a Dinamo, hanem mi, Fradi-drukkerek!), mert eljátszhattunk a gondolattal, hogy mi van, ha nem egy lestrapált, tartalékos csapattal állunk ki, továbbá, akkoriban „ruszkit” verni mindig földöntúli érzés volt … 🙂

  • még ha egy-két lexikális paraméterét el is fogadnánk 🙂

  • bocsi, a Cardiff nem skót, hanem walesi csapat … ezt javí­tsátok ki, légyszi! Nekünk sem esik jól, amikor a világhí­rű Steaua Budapestet emlegetik külföldön …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories