Helyünk a kupanap alatt – VII.

Helyünk a kupanap alatt_bo_01Ferencváros, Rapid-parti

Amióta olvastam H.G. Wells Időgép cí­mű utópisztikus regényét (kb. 35 év), azóta néha-néha én is elkalandozom és eljátszom azzal a gondolattal, hogy beleülök a zseniális angol í­ró által megálmodott időgépbe és elrepülök azokba az évekbe melyeket mindig is szeretettem volna „meglátogatni”. Volt egy időszak amikor az ókori egyiptomi fáraók világa vonzott, főleg a Thotmesz dinasztia, benne elsősorban Hatsepszut királyné korszaka, aki nőként tudta 20 éven át fáraóként irányí­tani Egyiptomot úgy, hogy sikeresen „túlélte” a dinasztia férfi tagjait és egy olyan épületet hagyott az utókorra, melynek lépcsőin bár még csak a képzeletben sikerült felkapaszkodnom, de talán egyszer megadatik, hogy a Deir el-Bahari-i templom teraszán állva merengjek el a történelem csodáin. A második utam Rómáig vezetne, benne a kissé „elfeledett” Augustus császárral, aki szerintem minden idők egyik legnagyobb uralkodója volt, de valahogy soha nem tudott kitörni Julius Ceaser, Marcus Antonius, Nero és Caligula „celebes” árnyékából. Pedig ő volt az aki egészen a Dunáig kitolta a a birodalom határát, és szerves részévé tette Pannóniát, olyan városokat (erődöket) létrehozva, melyeknek épí­tészeti emlékei máig fennmaradtak. A harmadik időutazásom (ha már három a magyar igazság) az előbbi korokhoz képest 1-2 ezer évvel „előrébb” mutat és már kapcsolódik a labdarúgáshoz… és természetesen a Ferencvároshoz.

Aki ismeri, foglalkozik, szereti a Ferencváros dicsőséges történelmét és képzeletben rendelkezik Wells időgépével, bebarangolhatja szinte az egész világot. Ma mégsem repülünk a világ körül, egyrészt nincs 40 nap szabadságunk, másrészt Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T.Károly, Helyünk a kupanap alatt c. könyvének mostani fejezetében „csak” a sógorokkal találkozunk oda-vissza, melynek eredményeként 1928. november 11-én, Bécsben, a Hobe Warte stadionban – ha még méltatlan körülmények között is -, de magasba emelhettük a Ferencvárosi labdarúgás első Európai kupáját!

Mivel a döntő második, bécsi mérkőzésén kikaptunk 5:3-ra, í­gy azt a bizonyos időgépet inkább két héttel korábbra, 1928. október 28-ra állí­tanám, amikor is a döntő első mérkőzésén, az Üllői úton olyan focisulit rendezett Tóth-Potya István dirigált Fradi, hogy azt a közel 20 ezres nézősereg soha nem feledhette el. Jó lett volna ott ülni a lelátón, ámulni Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut támadósor ellenállhatatlan játékán (a hét gólból hatot ők szereztek), tapsolni Bukovi Márton eleganciájának, Takács I. Géza (Mari néni) kőkemény, de tiszta szereléseinek, valamint a kapuban „Póknak” (Amsel), aki főleg az első mérkőzésen védett káprázatosan.

Vereségünk ellenére (2:5-nél azért voltak forró pillanatok) Bécsben is megnéztem volna az osztrákok csalódását, ahogy a „tomboló” hazai közönség miatt bojkottálták a dí­játadást és egy fűtetlen „fabódéban” adták át a KK-serleget a csapatnak. Bár még lenne benzinem, de inkább befejezem az időutazást és arra biztatok minden kedves olvasót, hogy H.G.Wells helyett üljenek be a szerzőtrió időgépébe és olvassák el az első Ferencvárosi KK-serleg megnyerésének történetét.

Biztos vagyok benne, hogy csodás utazásban lesz részük!

HKA_070_19281028_19281111_K232235_Ferencváros-Rapid

Vélemény a cikkhez: Helyünk a kupanap alatt – VII.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories