Helyünk a kupanap alatt – VIII.

Viola, zöld kalap

A Ferencvárosi labdarúgás történetének egyik legizgalmasabb (ha nem a legizgalmasabb) oda-visszavágós döntőjét 1937 őszén rendezték. A sors vagy a vakszerencse sem í­rhatta volna meg feszültebben annak a két mérkőzésnek a történetét melynek végén dr. Sárosi György emelhette Rómában magasba a Közép-európai Kupát. A labdarúgáson túl ha belegondolunk, mik is történtek 1937-ben akkor tudhatjuk azt is, hogy itt nem csak egy „hétköznapi” kupadöntőre került sor. Egy évvel voltunk a Franciaországban rendezett VB előtt, miközben Itália élén egy fasiszta politikus, Benito Mussolini „hajszolta” saját népét (Hitlerrel együtt az egész világot) a háborúba. A fasiszta propaganda gépezet számára minden elérhető siker a párt nagyságát és felsőbbrendűségét volt hivatott szolgálni, és talán ennek is tudható be, hogy számos legenda szól arról, hogy milyen üzenettel (fenyegetéssel) küldte harcba az olasz válogatottat az 1938-as VB döntőjében… ahol Magyarország volt az ellenfél. Ahogy 1937 őszén is ennek két országnak a legjobb csapata küzdött meg egymással a Közép-európai Kupáért.

De nem csak két ország, két csapat, hanem két zseniális játékos is „hadakozott” egymással. A harmincas évek közepétől Sárosi György doktor és Silvio Piola örök párharca állt a középpontban, ők olyanok voltak mint a jelenben Ronaldo és Messi. Beragyogták Európa kék egét, bajnokságokat, kupákat döntöttek el góljaikkal, fifikás megoldásaikkal, csodás emberi magatartásukkal. Kettejük első nagy találkozójára az 1937-s KK sorozat fináléjában került sor. Az Üllői úti első mérkőzésen (1937. szeptember 12.) a tartalékos Fradi nyert 4:2-re, Sárosi György doktor háromszor zörgette meg a Lazio hálóját, a vetélytárs Piola csak egyszer tudta bevenni Háda kapuját. A kiváló olasz csatár fogadkozott is, hogy Rómában fordul majd a kocka és nem csak a Fradi „Gyurkáját” győzi le, de a Lazio is megfordí­tja az eredményt és Mussolini nagy örömére ők fogják a magasba emelni a serleget.

Piola majdnem kiváló jósnak bizonyult, hiszen minden idők egyik legjobb Ferencvárosi mérkőzésén, gigászi csatában, fordulatokkal spékelt mérkőzésen úgy nyertünk 5:4-re, hogy 4:2-es Lazio vezetésnél nagyon rezgett a léc, majd 4:3-nál Háda óriási bravúrral kivédte Piola tizenegyesét. Azét a játékosét, aki 2:1-s Fradi vezetés után 17 perc alatt lőtt mesterhármasával nem csak életben tartotta az olasz csapatot, de Sárosi doktornak is üzent, a „ki a legjobb játékos vetélkedőn”. A Fradi legendás „Gyurkája” méltón válaszolt a kihí­vásra. 4:4-s állásnál, háttal állva a kapunak, egy kissé a balösszekötő helyére húzódva vett le egy labdát, majd egyből, fordulásból, jobb lábbal a dermedten álló olasz mellett a hálóba zúdí­totta a győztes gólunkat! Ezzel ő is három gólt szerzett, összességében meg 6:4-re nyerte kettőjük nagy találkozóját.

Tovább nem is akarok elmerülni az 1937-es KK győzelmünk „rejtelmeiben”, hiszen Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly, Helyünk a kupanap alatt c. könyvének Viola, zöld kalap fejezete a legapróbb részletekig mesélni el a sorozat győzedelmes állomásait.

Az ajánlónk végére egy kedves anekdotával szeretném még jobban felkelteni az érdeklődésüket történelmünk eme fényes időszakára. A római diadal után, a lelkes Ferencvárosi szurkolók a Beer-vendéglőbe mentek ahol Woggenhuber Oszkár „vezényelt” mulatságot. Vacsora után a zongorista visszaült a helyére. – Halljuk, halljuk! – kiabálta a szép számú vendégsereg. Oszi leült a zongorához, a Ferencvárosi hí­vek felé fordult és ezt kérdezte:
– Na, most mi következik?
– A Fradi induló! – hangzott egyhangúan. És felcsendültek a Fradi induló hangjai, a szurkolók poharakon és tányérokon verték a taktust.

Jó kedvük volt. 1937. október 24-én a Ferencváros másodszor is elnyerte a Közép-európai Kupát!