Kik voltak a leghatékonyabb gólszerzők a Fradiban?
A statisztikai adatoknak a jellegükből fakadóan van egy nagyszerű tulajdonságuk. A rendelkezésre álló számokból kifogyhatatlan listákat lehet összeállítani. Természetesen figyelni kell arra, hogy ezek a listák azért ne legyenek öncélúak, és ne vigyék el más irányba az alapadatokat. Ehhez tisztelni kell a számok hatalmát és főleg tisztelni kell azokat a következtetéseket, melyeket ezekből le lehet vonni.
Az elmúlt hetekben bemutattuk azokat a statisztikai kimutatásokat, rangsorokat, melyeket az alapadatok „megköveteltek” és melyeket mi is fontosnak tartottunk megosztani a Fradit szerető szurkolókkal, mert azok a számok nyelvén mutatták meg a történelmünket.
Mostantól egy kicsit csavarunk egyet a dolgon, és belenézünk az adatok és a számok különleges világába. Olyan összefüggéseket, és kimutatások tervezünk megosztani, melyek talán nem olyan fontosak, mint az előzőekben bemutatott rangsorok, de érdekesek, mert a statisztikai és matematikai képletek nyelvén próbálja közelebb hozni a dicső múltunkat.
Ha elolvassuk a mai kimutatásunk címét, máris kételyek sokasága vetődhet fel. Lehet ilyen mércével mérni 110 évet? Mi jelent igazából a leghatékonyabb gólszerző kifejezés a labdarúgásban? Az alapmagyarázat nagyon egyszerű, aki egy mérkőzésre vetítve a legtöbb gólt szerezte. Matematikai képletbe sűrítve: összes szerzett gól osztva az összes mérkőzéssel. (Most bevallom töredelmesen, mivel soha nem voltam egy matematikai zseni, először fordítva is írtam le a képletet.)
Bonyolítja a helyzetet, hogy ebbe a kimutatásba nem lehet mindenkit figyelembe venni. Mert ha így tennénk, akkor a leghatékonyabb gólszerzőnket úgy hívnák, hogy Schönfeld Jenő, akinek a neve, a Fradi múltját legjobban ismerők között is ismeretlenül cseng. Csupán egy mérkőzésen lépett pályára, 1918-ban, igaz, akkor egyből háromszor talált be, így a mérkőzésenkénti 3,0 átlaggal vezethetné a rangsort. Társulhatna hozzá Gödi András is, aki 1928-ban szintén egy meccsen lépett pályára és 2 gólt lőtt.
Ennél azért komolyabban vettük a listát, ezért csak azokat vettük figyelembe, akik legalább 15 mérkőzésen szerepeltek és legalább 5 gólt lőttek. Ilyenkor fel lehetne tenni a kérdést: miért 15 és 5? Ha ránézünk a listákra és a szemünk megakad a hetedik helyezett személyén, akkor az „állandó kötözködők” ráfoghatnák Ferenczire az egészet, hogy azért találtuk ki ezeket a számokat, hogy „Pistánk” minél előkelőbb helyezést érjen el.
Természetesen nem miatta történt, egyszerűen a mérkőzésszámok és a gólok számából ez a közelítő érték látszott a legigazságosabbnak. És ha megnézzük a rangsort, akkor ennek a bizonyosságát is megleljük. Az élen álló Takács József mérkőzésenkénti 1,45-ös gólátlaga tiszteletet parancsol, főleg úgy, ha megnézzük a mérkőzéseinek a számát: 306!
Az sem véletlenen, hogy a lista elején a két világháború közti időszak játékosai állnak, de figyelemreméltó a közelmúltunkból Tököli Attila, Dzurják Csöpi, és Szokolai László teljesítménye is. Ferenczi Pista „előnye” a többiekkel szemben az, hogy ő még jelentősen javíthat a teljesítményét. Ez főleg a „Kik voltak a leghatékonyabb gólszerzők a Fradiban tétmérkőzéseken?” listára vonatkozik (ebben a kimutatásban is azok szerepelnek, akik legalább 15 tétmérkőzésen szerepeltek és legalább 5 gólt szereztek), ahol Ferenczinek sikerült átlépnie a bűvös egyes gólátlagot. Ehhez, még vegyük hozzá azt, hogy az elkövetkezendő hónapokban neki lehetősége van még tovább javulni, még több gólt lőni és még előkelelőbb helyen állni a leghatékonyabb gólszerzők rangsorában!
Ha ez Ferenczi Pistának sikerül, akkor valószínűleg a csapat tavaszi teljesítménye is örömet fog okozni a szurkolóknak. így legyen!
– lalolib –
Vélemény, hozzászólás?