Kincses Sándor: 60
Hajdúsámsonban töltötte gyerekkorát, itt kezdett el focizni és került be a megyei válogatottba. Ekkor figyelt fel rá a DMVSC és igazolta le az ifjúsági csapatába. Már a Loki tartalékcsapatából került a Debreceni Universitashoz, katonaidejét a H. Papp J. SE csapatában töltötte le.
A leszerelés után a fővárosba igazolt és a Csepel játékosa lett. A piros-kékek színeiben debütált az NB I-ben 1983 augusztusában. Hamar alapembere lett csapatának, két bajnoki idény után igazolt az Üllői útra 1985 nyarán.
A középpályás öt szezont töltött el zöld-fehérben, ahol egy-egy bajnoki ezüst ill. bronzérmes csapat tagja volt valamint kétszer szerepelt kupadöntőben. Ebben az időszakban Bánkival a középpálya alapemberei voltak. Az 1988/89-es idényben a csapatkapitányi tisztséget is betöltötte.
Utolsó ferencvárosi szezonjában volt a legeredményesebb, 25 NB I-es meccsen négyszer talált a kapuba.
1990 nyarán a svájci másodosztályú FC La Chaux-de-Fonds csapatához igazolt. Hazatérése után az NB II-es III. ker. TVE játékosa volt.
Klubjai: Hajdúsámson (1975-76), DMVSC (1976-81), Debreceni Universitas SE (1981-83), H. Papp J. SE (1982/83), Csepel (1983-85: 52 bajnoki / 8 gól), FTC (1985-90: 107 bajnoki / 12 gól), Chaux-de-Fonds (1990-92), III. ker. TVE (1992-94: 16 NB II-es bajnoki / 4 gól)
Egy Kincses gól a Tatabánya ellen.
1985. szeptember 4-én, a ZTE elleni, idegenben 3-2-re elvesztett mérkőzésen mutatkozott be a Fradiban.
Első gólját 1986. szeptember 16-án a Békéscsaba ellen 1-0 megnyert meccsen szerezte hazai pályán.
Emlékszem egy szurkolói ankétra (25 éve volt), amikor Jenő bá’ azt mondta, hogy az ő pontrúgásai után alakul ki a legtöbb gólveszély. És nagyon sajnálom, hogy egy (akkori viszonyainkhoz mérten) „hanyatló” időszakban játszott nálunk, mert sokkal több volt benne.