Magyarország-Svájc: egy kis focitörténelem

2016-hun-svajc„A pálya rövid és hengerelt havas, csinos lyukakkal. A mérkőzés kezdete lassu volt s némi magyar fölény konstatálható. Ide-oda hullámzik a kép, de lassankint belátom, hogy a reggeli panaszkodások nem voltak hiábavalók: a csapat harmada le van törve s a többi se jókedvü. Hozzájárul a buta pálya, amin küzdeni kell az egyensulylyal.” – az idézet 1911-ből való, mely pikí­rt és szórakoztató, de számunkra sporttörténeti is egyben. Az első világégés kezdete előtt három évvel, január 8-án a magyar nemzeti válogatott Zürichben, 6 ezer néző előtt 2:0-ra kikapott Svájc válogatottjától. Nem rémisztgetésnek szántam azt, hogy egy vereségről való tudósí­tással kezdtem, de a 105 évvel ezelőtti mérkőzés az első válogatott találkozónk volt Európa „semlegeseivel”, a speciális, több funkcióra is alkalmas bicskák boldog tulajdonosaival, a svájci válogatottal. Elsőre meg is lepődtem, hogy ilyen régi kapcsolatban vagyunk a svájci focival, számomra a labdarúgás hőskora Anglián kí­vül, Magyarországot, Ausztriát és Olaszországot jelenti. Aztán ahogy a „kezembe” került a magyarfutball.hu kimutatása, miszerint az osztrák sógorok után Svájccal játszottuk a legtöbb válogatott meccset (44), felkeltette az érdeklődésemet.

így jutottam el a fenti idézethez, az első válogatottbeli találkozóhoz Svájc ellen, mely már a Tempó Fradi! oldalán található, benne részletes tudósí­tással, valamint ami számunkra külön érdekes és fontos, benne 5 Fradi játékossal: Weinber II., Weisz F., Korodi, Schlosser és Borbás. A névsor a Ferencvárosi labdarúgás történetének első aranykorát idézi, Weisz 8 bajnoki cí­met szerzett a Fradival, de a többiek is 5-7 közötti elsőséget szereztek, mellyel joggal ví­vták ki, hogy magukra húzzák a cí­meres mezt. Valami mégsem működött Zürichben, a vereség után Minder Frigyes szövetségi kapitány, majd Kiss Gyula válogató bizottsági tag is lemondott tisztségéről.

Nem sokat váratott magára a visszavágó, mely sporttörténeti sikert hozott a magyar válogatott számára: „A roskadt inakat a lelkesedés mámora vaspántokkal edzette meg.” – lehet ennél költőibben megfogalmazni egy 9:0-ás győzelmet? Ebben a mondatban minden benne van, és bár a jelenünkben már senki sem láthatta élőben a parádés győzelmet, de ha behunyjuk a szemünket, és felidézzük a roskadt inakat, a lelkesedés mámorát, mely oly erővel ruházta fel a cí­meres mezt viselő játékosokat, hogy Schlosser Imre vezetésével – aki egymaga 6 (!) gólt szerezett -, focisulit tartottak a svájciak számára. „A 11 ember folyton – folyvást dolgozott, mint akiket a furiák kergetnek. Egy perc eszmélni valóidőt nem hagyott az ellenfélnek.” Ugye nem bonyolult játék ez? Természetesen ehhez a „folyvást dolgozott” játékhoz olyan játékosok is kellettek, mint a Schlosser, Bródy, Rumbold, Koródi és Bordás. Természetesen nem csak öten vitték a prí­met, de őket zöld-fehér szí­nűk miatt ismerjük és tudjuk, hogy amit a Ferencvárosé tettek, azzal örökre beí­rták magukat a legendák birodalmába.

KS-19701110-xx-19111029-2

44 mérkőzés Svájc ellen, melyből 30 győzelem, 5 döntetlen és 9 vereség (forrás: magyarfutball.hu). Ha csak az összesí­tett statisztikát nézzük, akkor pénteken mi lennénk az esélyesek. 105 év alatt nem csak a világ változott meg, hanem a foci is pördült néhányat a tengelye körül. Érdekesség, hogy két világbajnokság is összekapcsolja Magyarországot és Svájcot. 1938-ban, a franciaországi VB negyeddöntőjében, Lille városában Sárosi és Zsengellér góljaival 2:0-ra győztünk Svájc ellen és meg sem álltunk a döntőig. 1954-ben meg Svájcban volt a VB, a házigazdák ismét a negyeddöntőben búcsúztak, a magyar válogatott „Aranycsapata” meg 2:0-s vezetésről bukta el a döntőt, ezzel a Mohácsi vész után, a legsúlyosabb terhet rakta az országra, amit talán a mai napig nem tudtunk kiheverni.

Schlosser Imrén túl számos zöld-fehér játékos tört borsos a svájciak orra alá. 1935. 11.10-én az Üllői úton, Sárosi és Toldi vezetésével nyertünk úgy 6:1-re, hogy a kissé szigorú sportújság „rég látott gyenge játékkal is revánsot vett a magyar csapat zürichi vereségéért Svájc ellen” kommentálta a fölényes győzelmet. Két évre újra az Üllői pálya adott helyszí­nt a mérkőzésnek, és a „havas pályán óriási munkát végeztek a csapatok – Sárosi és Toldi volt a góllövő, Lázár játszott legjobban„. Örömteli, hogy mindhárman a Fradit képviselték, és rajtuk kí­vül még Korányi és Kiss is tagja volt a VB-re készülő válogatottnak.

KS_1940_I_026-19400331Sárosi „Gyurka” 1940.03.31-én sem „kí­mélte” a Svájci válogatottat, két gól szerzett a 3:0-ra megnyert mérkőzésen, most a sajtó is elismerően szólt a győzelemről: „Harmincezer lelkes néző előtt dr. Sárosi vezérletével fényes győzelmet arattunk a világbajnokot verő svájciak fölött”. Végigböngészve a két csapat mérkőzéseit, szembetűnő, hogy a második világháború „előszobájától” (1937, kí­nai-japán háború) Japán 1945-s kapitulációjáig nyolc alkalommal mérkőztünk meg egymással, melynek valószí­nűleg Svájc történelmi, semleges szerepe is közrejátszott. Ez időszak alatt Svájc csak egyszer győzött (1939.04.02), a többi mérkőzést a magyar válogatott „uralta”.

Ahogy a világégés utáni első mérkőzésünkön, az 1948.04.21-i Üllői úti összecsapáson, ahol „ví­zilabda” eredmény született, 7:4-re nyert a Rudassal, Bozsikkal, Szuszával, Deákkal és Puskással felálló magyar válogatott.

_NDAN_0006-19591025A következő nagy arányú magyar győzelemre egy nagy történelmi ugrás után jutunk el (Rákosi-korszak, 56-os szabadságharc, orosz tankok, megtorlás) 1959.10.25-ig, amikor is a Népstadionban, 70 ezer néző előtt, fiatal magyar csapat kergette „őrületbe” a svájci védőket. Tichy Lajos négyet vágott, a 18 éves Albert Flórián is betalált, hátul a jobbhátvéd posztján Mátrai Sándor segí­tette a támadásokat, balhátvédként, a 20 éves Novák Dezső (akkor még a Haladás játékosaként, ezen a mérkőzésen debütált a válogatottban) állta el a svájci támadók útját.

A svájciak 1964-ben vágtak vissza Bernben, 2:0-ra nyertek a VB-re készülő, alakuló magyar válogatott ellen. Két évre rá, az anglia VB előtt egy hónappal a két VB résztvevő még „felkészült” egymás ellen. 1966.06.05-én, a Népstadionban, 35 ezer néző előtt 3:1-re nyertünk (a Fradiból Albert, Rákosi és Fenyvesi lépett a pályára), ezzel is igazolva, a közelgő VB-n a magyar válogatott érhet el nagyobb sikert. A „jóslat” be is jött, Svájc utolsó lett a csoportjában, a magyar válogatott a negyeddöntőben szenvedett vereség Szovjetuniótól.

KS_1981_II_01_0053-19811014-2A két csapat először az 1982-es VB selejtezőjében került egy csoportba, Anglia, Norvégia és Románia társaságában. A csoportot Magyarország nyerte, megelőzve Angliát, Svájc a negyedik helyen végzett. Az első csoportmeccsünkön Luzernben 2:2-re végeztünk, majd 1981.10.14-én, a Népstadion nyertünk 3:0-ra Svájc ellen. 35 év távlatában már nem nagyon emlékszem minden rezdülésre, de arra igen, hogy katonaként külön engedéllyel nézhettük meg a meccset (azt is csak azért, mert akkor a helyi katonacsapatban játszottam) Dudás Feri katonatársammal (egyben a csapat kapusával). A „kakasüllő” környékéről minden gombfocinak látszott, de emlékszem Nyí­l két góljára, az első egy kavarodás után került elé a „semmiből” a labda, majd lépett kettőt és rá oly jellemző mozdulattal, jobb belsővel lőtt a hálóba, majd egy szöglet után fejelt kapura, mely nem látszott túl veszélyesnek, de a svájci kapussal az élen mindenki csak szemmel követte, ahogy a labda a hálóba landol.

A következő „tétes” találkozókat az 1996 EB selejtezőjében rendezték, mely számunkra nem a legkellemesebb emlékek közé tartozik. 1995.03.29-én A népstadionban 2:2 (nem lép pályára zöld-fehér játékos), majd jött a visszavágó, 1995.10.11-én Zürichben, ahol sima 3:0-s vereséget szenvedtünk (a Fradiból Hajdú, Lipcsei,Nyilas és Simon lépett a pályára). Svájc csoportgyőztesként jut ki az EB-re, ahol nem jut tovább az A-csoportból.

Két évre rá, az 1998-s VB selejtezőjében újra találkozik egymással a két nemzet válogatottja. 1997.04.30-án 1:0-ra nyert Svájc, majd 1997.08.20-án 1:1 a végeredmény, mely után Svájc harmadikként végez a csoportban, a magyar válogatott másodikként pótselejtezőt játszik Jugoszlávia ellen, amit ha lehetne, örökre elfelejtenénk (1:7, 0:5).

A 45. Magyarország-Svájc előtt még két barátságos mérkőzést játszottunk 1998-ban (2:0) és 2002-ben (1:2), ezzel röviden át is futottuk a két csapat 105 évre visszanyúló közös történetét. Ahogy az elején is emlí­tettem, számomra meglepetésként szolgált, hogy a Svájc ellen ilyen sok válogatott mérkőzést játszottunk. Valójában nem is az meglepő, hogy Svájc ellen 44 alkalommal mérkőztünk, inkább az, hogy Angliával, Olaszországgal, Németországgal sokkal kevesebbszer találkoztunk.

A péntek esti EB selejtező esélyeivel a mai történeti utazásunk során nem foglalkozunk, de egy érdekes adattal azért megpróbáljuk „orientálni” az esélyeket. Az eddig 44 mérkőzésből 7 alkalommal a Fradi Üllői úti pályája adta a szí­nteret (forrás: magyarfutball.hu), melyből mind a hat alkalommal győztünk is! Svájc válogatottjának a Ferencvárosi labdarúgás legendás játékosa, Sárosi György dr. lőtte a legtöbb gólt, „Gyurka” hétszer vette be a „helvétek” kapuját.

Magyarország és Svájc közös 105 éveds története pénteken, a Ferencváros Groupama Arénájában folytatódik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories