Major Ferenc: 65
Szülővárosában, a MOTIM TE színeiben kezdte pályafutását, innen került Dorogra, ahol az NB I-ben is bemutatkozott 1976 augusztusában a ZTE elleni mérkőzésen.
1977 nyarán igazolt a Fradiba a bányászvárosból. A védő a Bp. Honvéd ellen debütált tétmérkőzésen a csapatban, majd egy hónappal később első zöld-fehér gólját is megszerezte: a magyar kupában az alacsonyabb osztályú Szabadegyházi Kinizsi ellen talált a kapuba. A következő szezonban a KEK sorozatban is mattolta az ellenfél kapusát a svéd FF Kalmar elleni 2-0-s mérkőzésen.
Az 1979/80-as szezonban szerepelt a legtöbbször a csapatban, 21 alkalommal, valamint ebben a szezonban lőtte egyetlen bajnoki gólját is későbbi csapata a ZTE ellen.
Tagja volt a dél-amerikai túrán szereplő csapatnak, győztes gólt is szerzett a Racing Buenos Aires elleni mérkőzésen, az ő fejesgóljával nyert a Ferencváros (Ligaválogatott) 3-2 arányban.
A következő szezon nem az elvárásainak megfelelően sikerült:
— Annak ellenére, hogy nem vagyok a kezdő csapat tagja, jó érzés Fradistának lenni. Megtanultam, hogy nem könnyű dolog bekerülni a csapatba, és bent maradni talán még nehezebb. Ezért a tudás mellé szívet és lelkesedést is kell vinni a pályára. A nagy igyekezetben, azt hiszem, keményebb vagyok a kelleténél. Ebből már sok „kellemetlenségem” volt…
Az 1980/81-es szezonban kevesebb lehetőséghez jutott a bajnokcsapatban, így 1981 nyarán Zalaegerszegre igazolt. 1983 októberében játszotta utolsó NB I-es mérkőzését.
Állnak (balról): Szepessy, Mörtel, Rab, Judik, Mucha, Major, Kakas, Murai, Koch. Elől: Jancsika, Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Szokolai, Hajdu J. (fotó: dr. Koch Róbert gyűjteményéből)
(Nagy Béla interjújának felhasználásával)
Jó kis focista volt … Isten éltess sokáig!