Megyesi István 60 éves!

Megyesi István 1949. március 31-én született a Csongrád megyei Csanyteleken. Így a 60. születésnapján köszöntjük!

A Békéscsabai VTSK-ban futballozó, majd az ifjúsági válogatottba is bekerülő fiatalemberre felfigyeltek a Ferencváros vezetői, í­gy 1968-ban leigazolták. Még abban az évben június 22-én a Népstadionban a Vasas elleni 1:0-s győztes mérkőzésen be is mutatkozott az NB I-ben. Megyesi István 1968 és 1979 között szerepelt a zöld-fehér csapatunkban, összesen 365 mérkőzésen. Többnyire balhátvédként játszott, ennek ellenére 14 gól ért el. A 213 bajnoki mérkőzés eredményeként kétszer volt bajnokcsapat tagja (1968, 1975/76). Az 57 hazai dí­jmérkőzés, amelyen részt vett, négyszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes cí­met eredményezett számára is (1972, 1974, 1976, 1978).

Kezdetben a szintén 1949-es születésű Martos Győzővel ví­vtak versenyt a balhátvéd posztért. A Labdarúgás cí­mű folyóirat 1973. márciusi számában találtam meg azt a beszélgetést, amelyben egymás képességeiről nyilatkoznak.

– Szóval ketten versenytársak vagytok?
– Azok lettünk – mondja Megyesi.
– És mi a véleményed Martos Győzőről?
– Gyors. Jobb lábbal jól tud rúgni. Ballal kevésbé. De technikailag fejlődnie kell.
– S ki győz a versenyben?
– Azt hiszem, mind a ketten, de leginkább a Ferencváros. Hiszen a verseny mind a kettőnket ösztönöz, s í­gy jobban fejlődünk…
Martos bólogat.
– Egyetértesz?
– Igen.
– Pista miben jobb?
– Rutinosabb. Jobb a ballába. Képzettebb. Volt már válogatott is. De…talán mellettem szól a gyorsaságom, s az, hogy kevésbé vagyok sérülékeny…

Szép idők voltak! Két ilyen képességű versenytárs! Mindketten megtalálták a helyüket Martos a védelem jobb oldalán, Megyesi pedig a bal oldalán, mind a Fradiban, mind a válogatottban (igaz, a válogatottban sohasem játszottak együtt).

A 95 nemzetközi mérkőzés közül Megyesi István is valószí­nűleg az 1974-75. évi KEK menetelés összecsapásaira emlékezik vissza. A döntőig vezető nyolc mérkőzés (Cardiff City, Liverpool, Malmő FF, Crvena Zvezda) mindegyikén szerepelt, s a döntőbe jutásban nem kis érdeme volt! Utóbbi hogyan is történt? 1975. április 9-én a Népstadionban 55 ezer néző előtt Branikovits és Magyar góljával 2:1-re győzött a Fradi a Crvena Zvezda ellen. Április 23-án Belgrádban pokol várt a csapatunkra. 100 ezer néző által feltüzelt ellenféllel kellett megbirkózni, megvédeni a minimális előnyt. A mérkőzés jól indult, a 7. percben Pusztai szerzett gólt. A jugoszláv csapat csak az 50. percben tudott egyenlí­teni. Fokozódott az izgalom. Bálintot a 70. percben kiállí­totta a játékvezető, majd a 77. percben a vezetést is megszerezte az ellenfél. A 83. percben a játékvezető, a német Eschweiler, tizenegyest „mert” í­télni a javunkra. Megyesi István állt a labda mögé és halálos nyugalommal lőtt a hálóba. Döntőbe jutottunk! A bázeli döntőben azután a később sikert-sikerre halmozó, szinte a szovjet válogatottat jelentő Dinamo Kijev 3:0-ra verte a tartalékos és fáradt csapatunkat, de erre az eredményre igazán illett a mondás, az ezüstérem is szépen csillog!

Megyesi István 1970 és 1975 között 7 alkalommal szerepelt a válogatottban. Első mérkőzése 1970. szeptember 9-én Nürnbergben volt a félelmetes NSZK válogatott ellen (Maier – Vogst, Sieloff (1), Weber, Höttges – Seeler, Beckenbauer, Fichtel – Grabowski, G. Müller (2), Löhr /Libuda/). A magyar válogatott 3:1-re kapott ki. Emlékeztetőül a magyar csapat összeállí­tása: Rothermel – Noskó, Páncsics /Mészöly/, Konrád, Megyesi – Halmosi, Karsai – Fazekas (1), Kocsis L., Bene, Kozma. A vereség ellenére nagy élmény lehetett egy ilyen mérkőzésen bemutatkozni. Az utolsó válogatottbeli szereplés valószí­nűleg nem tartozik a kellemesebb emlékei közé. Szófiában 4:0-s vereséggel végződött az olimpiai selejtező 1975. június 7-én. Válogatottságainak számát gyakori sérülései miatt nem tudta növelni, ezt mutatják a számok is: 1970 – 2, 1973 – 1, 1974 – 3, 1975 – 1 mérkőzés. Sérülés miatt esett el az 1972. évi olimpián való részvételtől is.

Utolsó mérkőzését a Ferencváros szí­neiben 1979. augusztus 19-én Almeirában játszotta, a helyi csapat 1:0-ra győzedelmeskedett. 1981-ben megkapta az FTC örökös bajnoka cí­met. Információink szerint az aktí­v labdarúgói pályafutását csak 1988-ban fejezte be. 1994 óta a pesterzsébeti labdarúgást segí­ti, az ESMTK utánpótlás szakág vezetője.

Kedves Megyesi István! Isten éltesse sokáig erőben, egészségben!

Balaginho