Mezei Béla: 75
A Ferencváros aranycsapatában kevés alkalommal jutott szóhoz a vékony dongájú ifi-válogatott csatár.
Jó technika és átlagon felüli gyorsaság jellemezte játékát.
– A Fővárosi Autóbuszban kezdtem játszani, 1962-ben. Öt évig rúgtam itt a labdát, amikor megkeresett az FTC. Örömmel mentem, mert úgy éreztem, hogy elérkezett a napom. Az elképzeléseim azonban nem váltak valóra. Olyan együtteshez kerültem, ahol akkor nálam nagyobb tudású labdarúgók voltak. És szerencsém sem volt …
Mosolyogva meséli azt az esetet, amikor az FTC a spanyol Zaragozával játszott a Népstadionban:
– Telt ház előtt kezdődött a találkozó, köd volt, amely egyre sűrűsödött. A 22. perctől kezdve már azt sem láttam, aki közvetlenül mellettem állt. Albert Flórián helyén játszottam, Flóri sérült volt. A játékvezető a 29. percben lefújta a találkozót. A lehetőség elszállt, mint másnapra a köd. Újra játszott a két csapat. De én nem futottam ki a pályára. Albert vállalta a játékot… Ilyen volt az én szerencsém …
Végül 1968-ban három bajnokin jutott játéklehetőséghez a bajnokcsapatban.
Két évet töltött el az Üllői úton, majd az NB II-es Volánhoz igazolt.
1973 tavaszán az MTK színeiben játszotta utolsó élvonalbeli mérkőzését.
(Szűcs László interjújának felhasználásával)
ha jól emlékszem, egyszerre tűnt fel két „dublőr, a „kisflóri”, azaz Brani és Mezei Béla, aki „vargazoli” reprodukciójának tűnt. Lehet, hogy maradnia kellett volna, miután Zoli meigrált.
Ha jól emlékszem külsöre és mozgásban Varga Zolira emléketetet.Azt godoltuk ,hogy Ő lessz az új Varga Z.