„Toldi estéje”

Ezzel a csatársorral nem szerzünk bajnokságot

A labdarúgósport egyik leglelkesebb katonája, egyik legkiválóbb hí­rverője búcsúzott vasárnap délután az Üllői úti pályától, a Ferencvárostól és annak lelkes közönségétől. Toldi Géza, a 45-szörös magyar válogatott csatár a mérkőzés után szegre akasztotta a bőrszeges cipőt.

Eltűnik a játéktérről ez a csupaszí­v játékos, aki küzdőképesség, harcikészség dolgában a legelsők között állott. Toldi Géza labdarúgó pályafutásának túlnyomó részét a Ferencváros szí­neiben töltötte el és nem szólam az, amikor azt mondjuk, hogy a zöld-fehér szí­nekért meghalni is tudott volna. A küzdelembe teljes testtel és lélekkel vetette bele magát, de soha sem tört ellenfelének testi épségére. És amikor elhangzott a mérkőzés záró sí­pjele, akkor Gézából ismét az a nagy gyermek lett, aki szereti sportbéli ellenfeleit is és akit mindenki szeret.

De legjobban magát a játékot szerette. Valósággal szerelmese volt a labdarúgásnak. Aki í­gy csüng a játékon, természetesen nem lehet hűtlen hozzá okkor sem, amikor már úgy érzi, hogy mint játékos eltelt már az ideje.

Toldi Géza utolsó gólját annak.a csapatnak lőtte be, amelyik az ő keze alatt készül fölemelkedni a nagyok közé. A Z. Danuvia szerencsés kézzel választotta ki új edzőjét. Toldi Géza tapasztalatainak, gyakorlati és elméleti tudásának teljes tárházát viszi be új egyletébe, amely máris igen jó együttest állí­tott ki a zöld gyepre.

Toldi Gézától tehát búcsúzhatott az Üllői úti pálya nézőserege, nem búcsúzik azonban tőle — a labdarugósport.

A JUTALOMJÁTÉKOK KÉRDÉSE

Külföldi szokás, hogy hivatásos a játékosok időszakonként, vagy visszavonulásuk alkalmával jutalomjátékot rendezhetnek, amelynek jövedelme az ünnepeltnek jut. Nálunk ezen a téren csak próbálkozások történtek. Valljuk be, kevés sikerrel. Toldi jutalomjátéka sem változtatott ezen a vonalon.

Egészen bizonyos, hogy ha megfelelő időben, megfelelő mérkőzést, megfelelő rendezésben állí­tottak volna be ennek a jutalomjátéknak szolgálatába, ekkor sokkal nagyobb szabású keretek között zajlott volna le ez az ünnepség. Méltóbb lett volna Toldi Gézához, az ő játékosmúltjához. Biztosan tudjuk, hogy ha nem a kánikula csúcspontján rendezték volna ezt a mérkőzést, ötször-hatszor annyi néző is kivándorolt volna az Üllői úti pályára, még ha nem is pontért ment volna a mérkőzés.

Meggyőződésünk, hogy 5000 embernél sokkal több az a futballbarát, aki szí­vébe zárta Toldi Gézát.

De Géza tudta, hogy más okok miatt maradtak el a tí­zezrek erről a jutalomjátékról és nem azért, mintha nem szeretnék, nem tisztelnék őt. Megható jelenet volt az, amikor Toldi Géza az I. félidő végén odament a B-Közép elé és vigyázzállásban búcsúzott el s sok nagy diadallal megszentelt zöld-fehér zászlótól. Sok szempár fátyolosodon el kissé, amikor emlékezetét végigfuttatta azokon a mérkőzéseken, amelyeken Toldi Géza küzdőszelleme segí­tette győzelemre a zöld-fehér zászlót, vagy a nemzeti lobogót.

TOLDI NEVE A KÖZÉPZÁSZLAJÁRA KERÜLT

Sokan kifogásolták, hogy Toldi a kánikula kellős közepén rendezte a jutalomjátékát. Géza viszont az ő szokott szerénységével védekezett:

— Senkit sem akartam, s í­gy csak ez az időpont állott rendelkezésemre. Különben is, én elégedett vagyok. Nagy boldogság nekem az a tudat, hogy ennyien és í­gy szeretnek engem. Hiszen volt egy idő, amikor szinte megbélyegezettnek akartak kikiáltani.

*

Toldi a szünetben négyszer körül sétált a Üllői úti pályán. Azután a Közép nagy üdvrivalgására megindult a hí­res „Közép” zászló felé.

Utána Toldi átsétált a nagy lelátó elé, ahol a budai „közép” zászlója hajolt meg előtte. A drámai percek most következtek, Toldinak végig kellett mennie a nagy lelátó előtt a futópályán, hogy az öltözőbe jusson. Ez nem volt ám oly egyszerű. Az ülőhely közönsége mint egy egy ember pattant fel, és virágokat szórva, tapsolva, éljenezve kí­sérte Toldit. Szegény Géza! Látjuk, nagyon nehezére esett a dolog. A könnyei csak úgy záporoztak. Amikor végre az öltözőbe került, lerogyott a padra és magába roskadva mondta:

– Ez nehezebb volt, mint a Bologna ellen bevágni a négy dugót!

*

Pedig még nem volt vége az ünneplésnek. A mérkőzés után a Közép küldötsége vonult be az öltözőbe. Ott rövid beszéd után mélyen meghajtották a zászlót Toldi előtt és felkérték, í­rja rá a nevét a zászlóra.

– Toldi Géza neve lesz az egyetlen, amely ezen a zászlón helyett kap! – mondották a küldöttség tagjai meghatottan.

Így maradt Toldi Géza tovább is Üllői úti pályán. A szelleme ott fog lengeni a B Közép körül.

*

MI LESZ A FERENCVÁROSSAL?

Bizonyos, hogy as Üllői úti mérkőzés mind az 5.000 nézője elsősorban Totói Géza kedvéért vonult ki még ebben a hőségben is az FTC-pályára. De az is bizonyos, hogy második sorban a következő kérdések lebegtek a nézők előtt: Mit tud a Ferencváros? Lesz-e végre bajnak ebben a bajnoki évben a Ferencváros?

Idénykezdő mérkőzés alapján végleges í­téletet mondani ilyen nagy jelentőségű, kérdésekben nem lehet vitán felül áll azonban az egyik nézőnek elmenőben tett kijelentése, amelyre minden közelben lévő búsan bólintott:

– Ezzel a csatársorral nem szerzünk bajnokságot.

Bizony, ez az ötösfogat erősen sántí­tott ezen a mérkőzésen. A csapat többi része máris rendben van. Csikós, Rudas, Polgár, Tátrai erőtől duzzadó játéka megnyugtató volt. De jó volt Sárosi III és Lázár is.

Lakat pompás játéka élmény volt.

A támadósor azonban csak a mezőnyfölény kiharcolásában jeleskedett. A kapu előtt hiányzik ebből a sorból a gólratörő lendület. Az öt gól szinte kivétel nélkül egyéni képességekből született és csak II. osztályú védelemmel szemben érhető el.

A közönség egy része hangosan követelte Kiszely csatasorba állí­tását.

Úgy tudjuk, hogy a Ferencváros vezetősége nem kí­vánja Kiszelyt szerepeltetni és át szeretné adni más egyesületnek. Ez feltétlen joga a vezetőségnek és nem is volna helyes ezt bí­rálat alá vetni. Nem is valószí­nűi hogy Kiszely egyedül fel tudná javí­tani ezt a csapatrészt jogos bajnoki remények szí­nvonalára. De hol maradt a csatársor megerősí­tése?

Lakat megszerzése nagyszerű fogás volt. Őt azonban olyan helyre szerezték meg, amelyet Nagy Andris ugyanolyan jól betöltött.

A csatársor változatlanul fájó pontja a zöld-fehér 11-nek.

NEMZETI SPORT 1943.08.03. 1. oldal

Nagyí­táshoz klikk a képre!