„Naplózárta” – véget ért a második fejezet

Naplót í­rni a legbensőségesebb dolog. A napló titkokat rejt, a napló igazságról mesél, a napló saját magunk. Örömök, bánatok és könnyek. Évszázadok óta sokan, sokféle indí­ttatásból kezdtek el napló í­rni. Saját magunknak, mert úgy érezzük, a jövőben szükségünk lesz saját múltunkra. Ezekkel a mondatokkal ajánlottuk a kedves olvasóknak Nagy László személyes hangvételű naplóját 2009 decemberében.

A napló közzététele honlapunk számára is hordozott újdonságot. Nagy Laci volt az első olyan olvasónk, aki megosztotta velünk az emlékeit. Azóta „bővültünk” és egyre szélesebbé vált az a kör, aki segí­ti a munkánkat, és segí­t abban, hogy minél több, és lehetőleg minél személyesebb hangvételű emlékezésekkel ápoljuk a Ferencváros dicsőséges múltját. Biztosan vagyunk abban, hogy a tényszerű adatok és a „rögzí­tett tények” mellett fontos szerepel játszik maga a szurkoló. Ahogy ő látta, ahogy ő élte át azokat az éveket, melyeket, ha nem ápolnánk a honlapunkon, lassan a feledés homályába veszne.

Sokak szerint a múlt hamis képet festhet a jelenről. Ebben a bölcs, ókori görög mondásban van némi igazság, de csak akkor, ha a múlttal akarjuk befedni a jelen gondjait. Szerkesztőségünknek a kezdettől fogva nem ez a célja. Mi a múltat becsüljük és ápoljuk, de hisszük azt, hogy a múlt nélkül nem érthetjük meg a jelenünket. Ez is egy bölcs mondás, csak nem görög, hanem római. Persze most nem bölcsességekkel akarjuk igazolni honlapunk létét, mert azt, úgy gondoljuk, Nagy Béla, a Fradi örökös krónikása az égből felügyeli és biztat minket, hogy vigyük tovább azt a munkát, amit elkezdett, és amit nem tudott befejezni.

Reményeink szerint, nem is lehet befejezni soha, mert a Ferencváros örök. Ezért kellenek olyanok, akkor hittel és szeretettel tovább mennek a megkezdett úton, és ezért örülünk annak, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy velünk tartanak.

Nagy Laci kezdte a sort. Amikor szerkesztőtársam először kezébe fogta az 1995-ös esztendőről í­rt személyes hangvételű naplót, mely még soha nem hagyta el tulajdonosának szobáját, meg is jegyezte: „ezt holnap bezárom egy páncélszekrénybe”. Úgy érezte, egy ilyen hangvételű naplót mással nem lehet pótolni. Mert naplót í­rni a legbensőségesebb dolog. Ráadásul a visszaemlékezések egy olyan időszakról szólnak, amit még nem dolgozott fel senki. Szerkesztőségünk is, folytatva Nagy Béla be nem fejezett munkásságát még csak 1989 őszénél tart. És bár a közelmúltunkról van szó, de mégis nagyon kevés dokumentum áll a rendelkezésünkre. Ami meg elérhető, az meg nagyon időigényes kutató munkát követel.

1996. decemberi visszaemlékezéssel bezárul Nagy Laci naplójának második fejezete. Vajon lesz folytatás? Vajon a fiók mélyéről előkerülnek újabb emlékek? A napló olvasottságának adatait ismerve, a Ferencváros múltját kedvelők igényelnék a folytatást. Ahogy szerkesztőségünk is. Egy különleges és semmivel sem pótolható anyaggal lettünk gazdagabbak. Ráadásul egy több órás videó anyag is a birtokunkban van (Laci nem csak í­rt, de fel is vett mindent azokból az évekből), melynek a feldolgozása még hátra van.

Köszönjük Laci, hogy naplód nyilvánosságával megtisztelted szerkesztőségünket és rajtunk keresztül a Ferencváros szurkolóit!

(Szerkesztőség)