Nyilasi Tibor átvette ezüstcipőjét Párizsban

A Ferihegyi repülőtérre érkező Nyilasi Tibort elsőként sikerült az őt köszöntők karjaiból kiszakí­tanom, hogy rövid interjút kérjek tőle párizsi élményeiről.

— A Fradi részéről kik vettek részt az ünnepségen?
– Klubunk ügyvezető elnöke, Losonci Tibor, valamint vezetőedzőnk, Novák Dezső is meghí­vást kapott, az MLSZ részéről pedig Krizsán József kisért el.

— Hogyan kezdődött ez a rendkí­vül érdekes programsorozat?
– 1981. november 17-én, szerda este a Lidóban rendezték a vacsorát, azt hiszem felesleges mondanom, hogy ez a világ egyik, leghí­resebb szórakozóhelye. Káprázatos műsor volt, egyszóval úgy köszöntöttek minket Párizsban, ami minden várakozást felülmúlt. A Lidóban körülbelül éjjel egy óráig tartott a műsor, amelyhez hasonlót, még nem láttam.

Az Ezüstcipő átvétele

— Mi történt másnap, csütörtökön?
– Délelőtt az ugyancsak nemzetközi rangú, impozáns mulatóban, a La Scala szalonjában tartották a tulajdonképpeni átadási ceremóniát. Először az ADIDAS cég, amely az egész ünnepségnek a házigazdája volt, mindhármunkról egy-egy félperces filmet sugárzott.

— Neked a tavalyi bajnokságban lőtt góljaid közül válogattak?
– Sajnos nem, és ez némi pikantériá­ja volt a dolognak, mert az idei, Ózd el­leni találkozóból mutattak be részlete­ket, ahol meglehetősen mérsékelten ját­szottam.

— Mi történt ezután?
– Először az aranycipős bolgár Szlavkovnak adták át a dí­jat, majd én következtem, végül, mivel az NSZK világhí­rű játékosa Rummenigge edzőjétől nem kapott engedélyt arra, hogy Párizsba eljöjjön, a Bayern München menedzsere, Hoennes vette át a bronzcipőt.

— Hogy-hogy nem engedték el Rummeniggét?
– Állí­tólag csapatának nagyon fontos találkozója volt szerdán vagy szombaton és ezért Csernai Pál, az edző nem egye­zett bele, hogy részt vegyen az ünnepsé­gen.

Hoeness (Rummenigge helyett), Szlavkov és Nyilasi

— Az ADIDAS-tól kaptatok valamiféle ajándékot?
– Pusztán futballszerelést és focicipőt.

— Milyen érzéssel vetted át a cipőt?
– Előtte már megkérdeztem Faze­kas Lacit és Váradi Bélát, akik már része­sei voltak ennek egy-egy alkalommal, de megmondom őszintén, minden várakozá­son felüli volt, s az elmondottakat jóval felülmúlta mindaz, amit személyesen ta­pasztaltam. Csodálatos élménye marad életemnek, és nagyon boldog lennék, ha valamelyik ferencvárosi játékostársam­nak módja lenne jövőre részt venni egy ilyen csodálatos párizsi kiránduláson. Pogány Lacinak minden esélye megvan rá, drukkolok neki, hogy első legyen a hazai góllövőlistán, és lehetőleg egy ha­sonlóan szép, csillogó cipőt hozzon haza ide, az Üllői útra, mint én.

— Milyen tulajdonképpen ez a cipő, amiről annyit beszéltünk?
– Elég komoly súlya van, azt mond­ják, hogy ez tulajdonképpen egy hagyo­mányosan elkészí­tett futballcipő, ame­lyet később galvanizálnak arany-, ezüst­ vagy bronz szí­nre.

— Hova kerül a vitrinbe?
– Természetesen főhelyre, a két, Fra­dival nyert bajnoki aranyérmem mellé.

Gyenes András

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories