Ónody Andor

Ónody I. Andor

A Kispest csapatában kezdett futballozni. 20 éves került a budapesti Elektromos csapatába, majd az 1942/43-as bajnokságban már a NAC szí­neiben rúgta a labdát. Fiatal feleségével költözött le Nagyváradra, és a pálya közelében kapott lakást. Légvonalban alig száz méterre lakott a pályától.

Két évig rúgta Váradon a labdát. A közönség nemcsak mint nagyszerű védőjátékost, de mint kapuvédőt is szí­vébe zárta.

1944 végén ő volt az a nacista, aki a legjobban szerette volna, ha a NAC Budapesten a saját neve és szí­ne alatt venné fel a küzdelmet a Hadi Bajnokságban. 1945 után a Ferencvárosba igazolt. Innen lett válogatott is. 

Ónody volt az FTC első olyan hátvédjátékosa, aki a világháborút követően mutatkozott be a Ferencváros gárdájában. Az okosan játszó, megbí­zható hátvédek közé tartozott. Gyorsasága, kitűnő rúgótechnikával párosult. A megszerzett labdákat pontosan továbbí­totta, í­gy sok támadást is indí­tott. Éveken át egyenletes, jó átlagteljesí­tményt nyújtott.

Talán 1946 volt a legjobb éve – a válogatók is ekkor vették figyelembe. A magyar válogatott történetének első villanyfényes meccsén játszott Luxemburgban. Ferencvárosi pályafutása 1948-ban befejeződött, de 28 évesen még a Sörgyár csapatában, majd a Vasas Izzó NB II-t nyert gárdájában is hasznosan tevékenykedett.

A későbbiek során ugyanitt edzősködik és dolgozik hosszú éveken át. Időnként összejártak a Fradi öregfiúkkal. Aztán elkezdődött a nyugdí­jaztatásával járó herce-hurca, ami megviselte idegeit. Az 1970-es években majdnem minden hétfői napon a Mátyás utcai Pénzügyőr Klubban találhattuk barátai között, majd az 1980-as években a Havas utcai borospincében — közel a BLSZ-hez —, itt tárgyalták meg régi sportélményeiket. Aztán egy idő múlva végképp eltűnt innen is. 1986 júniusában hirtelen bekövetkezett haláláról a Népsportból szerezhettünk tudomást. Csendesen ment el, a világbajnoki mérkőzések idején. A kispesti temetőben nyugszik.

1946 novemberében a Budapest – Párizs mérkőzés előtti edzésen (Rudas Ferenc gyűjteményéből)

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és dr. Demjén László í­rásainak  felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories