Rudas Ferenc
A legkiválóbb magyar hátvédek közé sorolható. A zöld-fehérek nyúlánk termetű, nagyszerű alakú labdarúgójának játékát nagy gyorsaság, kitűnő technikai felkészültség és taktikai érettség jellemezte. Rendkívüli könnyedséggel, elegánsan, magabiztosan játszott. Kiváló képességei azonban olykor könnyelműségre csábították, ami főleg pontatlan helyezkedésben nyilvánult meg. Gyakran „elengedte” szélsőjét. Ilyenkor villámgyorsan eredt utána. Az esetek többségében utol is érte és látványosan szerelte ellenfelét. De — nem mindig… Éveken át Európa legjobb hátvédjei között emlegették — méltán.
Az 1920-as évek vége felé történt.
Az egyik hétköznapon az I. osztályban egy elmaradt bajnoki mérkőzést játszott a Hungária a Nemzetivel. Igen sok nézője volt az összecsapásnak, mert mindkét csapat jó formában volt. A Nemzeti nagyszerűen küzdött és a Hungária hiába volt fölényben, nem tudott boldogulni a szívósan védekező ellenféllel szemben. Az első félidőben történt aztán, hogy az egyik kék-fehér támadás alkalmával a Nemzeti játékosa, Ruck szerelni akarta Orthot, a Hungária középcsatárát. A két játékos összecsapott és a következő pillanatban óriási csattanás hallatszott, majd a nemzetiek játékosa kétségbeesett kiáltással zuhant a földre. Orth halálsápadtan hajolt le Ruck-hoz. Rucknak eltört a lába… Ruck gyógyulása hónapokig tartott, utána ismét pályára lépett. Amikor szögre akasztotta a futballcipőt, sem lett hűtlen a futballhoz. Játékvezetőként szolgálta a labdarúgást.
A Kőbányai TC, a Törekvés után fiatal focistaként a Fradi amatőr csapatához igazolták és a tehetséges játékos 1942-ben profi szerződést kapott. Élete első NB I-es gólját még, mint amatőr szerezte, első bajnoki meccsén az SBTC ellen.
Hamarosan a legjobb Fradi-játékosok szintjét érte el tudása, és meccsről meccsre remekelt. 1944-ben az alábbi hír jelent meg a Nemzeti Sport oldalán:
Mintegy két évvel ezelőtt a Ferencváros új, fiatal hátvédet próbált ki a csapatában. Rucknak, később Rudasnak hívták. Jó alakú, kissé még nyers játékost ismertünk meg benne. Az első mérkőzésén érthető lámpalázzal küzdött, de a mozgása biztató volt. A bírálat is jóindulatú volt és megemlítette a játékos gyorsaságát. Rudas játékával elégedettek voltak a Ferencvárosban. A fiatal fiú hamarosan megszokta az NB I légkörét, pompásan rúgott, rengeteg munkát vállalt és még a gyorsasága is fejlődött.
— Nemcsak az apja volt jó futballista, de a fia is nagyszerű játékos lesz mondogatták sokan a lelátón a zöldfehér szurkolók közül. Mert tudni kell, hogy Rudas apja a lábát tört Nemzeti-játékos Ruck volt. Hiába, az alma nem esik messze a fájától.
Rudas és Ferrari IV. harca a labdáért (fotó: Rudas Ferenc gyűjteményéből)
1944-ben már ő volt az Év Játékosa idehaza. A magyar válogatottban a II. világháború után ő szerezte az első gólt. Az Üllői úton Rudas tizenegyesből talált a kapuba.
Az Üllői út neki nem csak a sportot, a megélhetést is jelentette. Az FTC vezetőitől ő kapta meg az Üllői úti klubház éttermének, büféjének az üzemeltetési jogát. De igazi nagy sikereit nem a „Rudas kocsmában”, hanem a zöld gyepen aratta. Tagja, vezéregyénisége volt a legendás 1948/49-es „aranyfradinak” és állandó tagja a magyar válogatottnak.
Egészen tragikus lábtöréséig, amelyet az akkori orvostudomány nem tudott úgy meggyógyítani, hogy Rudas ismét a régi legyen, így ebben a tekintetben is megismétlődött a családi „történelem”. Rudas pályafutását ugyanis édesapjához hasonlóan ez a lábtörés törte ketté. Ez annál tragikusabb, mivel Rudas a II. világháborút követő időszak kiemelkedő hátvédegyéniségévé fejlődött. A hallatlanul gyors játékos a felfutó hátvédek előfutára volt, aki számtalan nagyszerű alakítás után érkezett el a tragikus naphoz. A gyászos eseményre így emlékezett vissza:
— 1950. március 19. életem legszomorúbb napja. Az Üllői úton a Postással (SZAC-cal) játszottunk. A II. félidőben egy hosszú labda után futottam, kinéztem a partjelzőre, aki beintette a lest. A játékvezető azonban továbbot intett, s mire megfordultam, mintegy 20 méter előnye volt ellenfelemnek. Futottam utána, a 16-oson belül utolértem. Közben Henni Géza kifutott a kapuból, s annak dacára, hogy én már a labdát elértem, tehát becsúsztam, Géza nem tudott megállni, s a sarokkal kitámasztott lábszáramra az ő 80—90 kilójával rávetődött. Az utolsó pillanatban egy nagy fekete testet láttam, s önkéntelenül arra gondoltam, hogy ebből hogyan kerülök ki. Sajnos, már csak ájultan, törött lábbal.
Egy évvel a sérülése után megpróbálkozott a játékkal, de mindössze két meccsen szerepelt az 1951-es évben. Visszatérésére 1952 márciusáig várni kellett, de megközelíteni sem tudta már korábbi, nagy formáját. A villámgyors hátvéd pályafutása súlyos sérülése után hamarosan befejeződött. És ahogy lekerült a csúcsról, a nevezetes vendéglőt is államosították … Rudas a hetvenes években a Fradi öregfiúk csapatának vezetője volt. Aa pályaavató mérkőzésen, 1974. május 19-én, ő is ott lépdelt kortársai között, amint a kezdőkörbe vonult az old boy gárda.
1974. május 19.: A Fradi-pálya avatása (fotó: Novák Dezső gyűjteményéből)
Edzőként az Egyetértésben, a Láng-gépgyárban valamint a Budafoki MTE csapatában fordult meg. Évek óta az FTC Baráti Kör vezetőségi tagja, majd elnöke.
(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás írásainak felhasználásával)
Feri bácsi! Ön mindig itt marad közöttünk, amíg Fradista él a Földön!
Ui.: Elnézést az „ordenáré” stílusért …
Ma is hihetetlen, hogy nincs már köztünk … 😥
az az EMBER volt, akiről valahogy úgy gondoltuk, éreztük: ÖRÖKKÉ fog élni! Ugye, Ő volt az utolsó abból a ’48-49-es csodacsapatból??? Rudas Feri bácsi! Áldja meg Isten -ma már odaát- az idők végeztéig minden jóval!!!
Igen, egy EB-döntő közben írom (nézhetetlen!), hogy hol vannak a RUDASOK a mai futballból?? Akik nemcsak mindent tudtak, de szívük-lelkük, egész életük benne volt … Feri bácsi, utólag is köszönöm, hogy azok közé tartozott, akik miatt – gyerekkoromtól tanulva- megtanultam, hogy mi a FRADIZMUS, mi a SPORT! Legyen NEKI könnyű a föld … egy hérosz volt … mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy már rég nem játszott, amikor én még meg sem születtem, de nem volt nap, hogy ne hallottam volna a nevét: „Igen, a Rudas … ” és óvónéniktől, tanítónéniktől is, bizony ám! :-DDD Persze, lehet, hogy nekik nem a becsúszó szerelései miatt maradt meg az emlékezetükben :-)))
Isten nyugosztalja… De szomorú az előző évek jókívánságai után most már ezt leírni, most először megemlékezni születésnapi köszöntés helyett… Ma már csak Nagymamámnak tudok boldog születésnapot kívánni e napon, aki 7 év különbséggel született mindnyájunk áldott emlékű Feri bácsija után, és hétvégén gyújtottuk meg tortáján a két 8-as számgyertyát.
Ó, Istenem, ez a nyári bejegyzésem, hogy júliusban Feri bácsit már nem, csak mamókámat köszönthettem… És mostanra: Őt ezen a hétfőn búcsúztattuk el… 🙁
Fogadd részvétemet … sajnos, mindannyiunkra EZ vár … reményeim szerint a Teremtőn és a Hazán kívül csak a Ferencváros örök!!! A Ferencváros túlél mindannyiunkat!!! (Láng Gyuri bácsi halhatatlan szavai, vagy 45 év távolából …)
Szinte mindent elmondtunk már az elmúlt években, ma már csak ismételni tudjuk, de micsoda öröm, hogy megtehetjük: Isten éltesse még sokáig a mi drága Feri bácsinkat és az ő hatalmas Fradi-szívét!
Kedves Olvasóink!
Feri bácsit az imént köszöntöttem 93. születésnapja alkalmából telefonon és reményét fejezte ki, ha egészsége (orvosai) engedi és a Fradi is azt szeretné, akkor aug. 10-én szeretné elvégezni a kezdőrúgást.
Megtudhatunk valamit az egészségéről, tehát hogy konkrétan van-e valami probléma, vagy csak a kora miatti elővigyázatosságról van szó?
Az egyesület pedig, remélem, tudja a kötelességét, és nem a legtöbbet fizető vezérigazgató kapja meg tíz évre a kezdőrúgásokat, de most nagyot nyilallt a májam.
Ebben a korban már sok minden nyavalyával meg kell időnként küzdeni, de Feri bácsi ennek ellenére jó fizikai és szellemi állapotbon van. Bár én köszönthetném 40 év múlva egy fiatal barátom így, hogy „Szerbusz Józsikám…”!
Éljen soká minden fradista Feri bácsija! Ugye, jól sejtem, hogy mind csapatunk, mind a válogatott valaha volt játékosai közül ő a korelnök?
Igen, jól sejted, és remélem Ő fogja elvégezni a kezdő rúgást a III. SZENTÉLYBEN.
Feri bácsi, nagyon sok boldog születésnapot kívánok Önnek, pedig még akkor sem születtem meg, amikor Ön már az edzősködést is abbahagyta.. Nagybátyámtól soha mást sem hallottam, mint Rudas így, Rudas úgy…Ön egy ÖRÖK LEGENDA marad, ahogy tavaly is írtam, szeretném, ha mindketten megélnénk egy megközelítőleg olyan jó – és olyan szellemű – Fradit, mint amilyenben Ön játszott…Hosszú évek óta a holland Moniz az első edzőnk, aki megérezte: a Fradi nemcsak egy klub, hanem egy „vallás”, nem is az az első, hogy győzzünk, hanem hogy „megrohadjunk” a pályán… A világ nagy klubjai közül még a Bilbao képvisel hasonló filozófiát: nem a győzelem, hanem a küzdés, a harc az elsődleges, de ez magával hozza a csodálatos győzelmeket is! ISTEN ÉLTESSE MÉG 100 ÉVIG!
Isten éltesse Feri bácsit!
Számunkra is sokat jelent Feri bácsi jelenléte aki 91 évesen is segíti az oldalunk munkáját. Szerkesztőségünk számára külön megtiszteltetés volt, amikor a felújított Toldi sír avatóján nem csak mint a Baráti Kör elnöke, hanem mint a legendás csatár barátja mondott örök érvényű mondatokat.
Legyünk büszkék rá, hogy köztünk van, hogy jelenléte egyet jelent a Ferencváros dicsőséges múltjával.
Boldog születésnapot Feri bácsi!
Drága Feri bácsi, nagyon sok boldog, egészséges évet kívánok, és lásson még olyan Fradit, ami csak megközelíti azt a ’48-as csodacsapatot!!!
Emberek, itt él köztünk egy valóban élő legenda, aki Sárosi dr., Lázár Tanár Úr, Gyetvai Laci bácsi stb. között kezdte, Hennivel, Kispéterrel, Dalnokival, Mátraival, Fenyvesivel, Orosszal fejezte be. Nagybátyámnak a mai napig ő a HÁTVÉD (még esetleg Facchetti szegény). Képzeljük el, micsoda forradalmat jelenthetett abban a világban egy GÓLERŐS hátvéd!!! Ha nincs a sérülés, az Aranycsapatban játszott volna. Igaz, lehet, (sőt szinte biztos) hogy akkor Őt is megkörnyékezi, megzsarolja a Honvéd. Ha három névben kellene a FRADIZMUST összefoglalni, akkor a többszáz legendából kiemelném: Rudas, Kispéter, Dalnoki.
Sokáig éltesse még Isten, Feri bácsi, hajrá Fradi!
Boldog születésnapot Feri bácsi!