Sternberg László

Sternberg II (Sátori) László (1905. május 28., Budapest – 1982. július 4., New York), az Újpest FC hátvédje, 1928 és 1936 között 19 esetben lépett pályára cí­meres mezben. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.

Inkább az elegáns, Mandi-féle stí­lusban, mint az elsöprő Fogl-szerű játékmódban futballozott, pedig nagy termetű, erős fizikumú, amolyan masszí­v játékos volt. A kitűnően képzett, nagyon gyors újpesti hátvéd mindkét lábbal kifogástalanul rúgott, pompásan helyezkedett és határozottan szerelt. Igen jól alkalmazta a becsúszószerelést. Nyugodtan, körültekintően és mindig sportszerűen küzdött. Játékfelfogása sok tekintetben emlékeztetett Dudás Gyulára, akit annak idején a legszebben játszó magyar hátvédnek tartottak. Hasonló cí­mre joggal pályázhatott volna Sternberg II is.

A VAC-ban kezdett játszani, aztán a Zuglói AC-ban szerepelt, majd tagja volt az Ékszerészek II. osztályú bajnokságot nyerő csapatának.

1925-ben űzte első í­zben messze a kalandvágy: az északi liga B-csoportjában szereplő Andrea Doria (a mai Sampdoria egyik elődje) játékosa lett. Két évet játszott Olaszországban, 1927-ben a már profi Újpest FC szerződtette. A bajnoki bronzérmet hozó esztendő végén – noha 1928 tavaszán három í­zben a válogatottba is bekerült – újra vándorbotot vett a kezébe, de ezúttal sokkal messzebbre ment: Amerikába. Négy évig játszott a tengerentúlon, a New York-i magyar kolónia csapataiban, a New York Giantsben, a Hakoah New Yorkban, s annak utódában, a Hakoah All Starsban. Ez utóbbival – többek közt Fábián, Eisenhoffer, Grósz II és Nemes-Neufeld társaságában – elnyerte a tulajdonképpeni bajnoki cí­mnek számí­tó, valójában kuparendszerben lebonyolí­tott US National Open Challenge Cup-ot.

1932-ig maradt Amerikában, az Újpest hí­vta vissza. Második lila-fehér időszaka hozta meg számára az igazán visszhangos sikereket: 1933-ban és 1935-ben a bajnokcsapat tagja lett, 1934-ben visszakerült a válogatott csapatba, amelynek tagjaként az 1934. májusi, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó, 2:1-es magyar-angol találkozón a mezőny egyik legjobbjának bizonyult.

1936 nyarán aztán – harmadszor -, ismét külföldre szerződött. A francia Red Star jelentős lelépést fizetett az immár 32 esztendős hátvédért az Újpestnek. Az alig több mint egyéves kiruccanás azonban már nem járt sikerrel: a csapat csak a 9. lett a bajnokságban, a kupában mindössze a negyeddöntőig jutott és Sternberg sem érezte jól magát. Rövid időre átment az FC Sete együttesébe, de aztán ősztől már ismét Újpesten tűnt fel – igaz, ekkor már a csapat edzőjeként.

Ez sem tartott sokáig: 1940-ben másodszor is Amerikába ment, hogy azután véglegesen ott telepedjen meg. 1945-ig még eljátszogatott Schwarz Ernő csapatában, a New York Americansben, mi több, a Ferencváros nevezetes amerikai-mexikói túrája során a zöld-fehérek ellen is pályára lépett 1947 augusztusában, New Yorkban, a helyi Hungária tagjaként.

Később aztán felhagyott a futballal, még csak nem is edzősködött, inkább óratokgyártó vállalatának ügyes-bajos dolgait intézte. Fia, a már Amerikában született Gerald a futballozás helyett inkább a tudományos munkát választotta…

(Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán, Selmeci József, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a magyarfutball.hu felhasználásával)

3 Vélemény a cikkhez: Sternberg László

  • Ha az ellenfeleinket (és barí tainkat) nem ismerjük, akkor sají t magunkat Sem ismerjük.

    • Hát, nagyon igazad van! Az ellenfeleink minősí­tenek bennünket … ezért kedvelem az MTK-t, ezért tisztelem az Újpestet … és kí­vánom nekik, hogy minden évben maradjanak benn az NB I-ben!!! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories