Szeitler Károly
A Ferencvárosi születésű és a Gyep utcában élő, Szeitler (Seidler, Szeidler; játékosként: Szerényi, Székely) Károly – egy rövid temesvári kitérőt leszámítva – Budapest IX. kerületében élte le egész életét.
Az FTC igazolt játékosai közt 1904 szeptemberében (15-16 évesen) bukkan fel a neve.
1906 nyarán még tréning-, 1907 őszén már bajnoki mérkőzésen találkozhatunk Szeitlerrel az FTC csatársorának balszélén. Ettől kezdve a csapat alapemberének mondhatta magát.
1908 májusában lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Ugyanebben az évben az FTC football-osztály jegyzőjének választották meg, mely tisztséget évekig betöltötte.
Egy évvel később már súlyos betegségéről és őszi visszatéréséről ír a Nemzeti Sport. Végül 1910 februárjában „hosszas betegség után került be ismét a csapatba”.
1910 tavaszán még egy visszatérője volt az FTC csapatának a kor egyik legnagyobb játékosa, elsőszámú balszélsője, Borbás személyében, így aztán „a kis Szeitler” jobbszélsőként folytatta.
A labdarúgás és a klub jegyzői feladata mellett a szövetség munkájának is tevékeny részese volt. 1910 márciusától, 1912 őszéig a Magyar Labdarúgó Szövetség jegyzőjeként is ténykedett. Feladatai közé tartozott a bajnoki táblázatok, átigazolási listák elkészítése.
Az 1910/11-es idényre ismét alapembere lett az FTC első aranycsapatának, ahol olyan társakkal alkotta a zöld-fehérek támadósorát, mint Weisz, Koródy, Schlosser és Borbás. (Az 1911 őszén pályára lépő FTC-ben kivétel nélkül válogatott játékosok futballoztak.)
1911 májusában a válogatott csapatba is bekerült az osztrákok elleni 1:3 alkalmával. 1911 októberében Svájc, novemberében Ausztria ellen a tartalékok között kapott helyet a civilben vámtisztviselőként foglalkoztatott szélső. 1912 nyarán az olimpiára készülő (nagyon) bő keretnek még tagja volt.
Pataky Mihály felbukkanása után Szeitler esett ki a támadóötösből (1911/12 telén utazó tagja volt a Németországban és Angliában szereplő zöld-fehéreknek), majd Weisz sérülése miatt még visszakerült, de az ekkor már szintén válogatott, Tóth „Potya” István leigazolásával végleg kikerült az FTC első csapatából.
1912 októberében már a II. csapat tagjaként írtak róla és 1914 elejéig pár kivételtől eltekintve a tartalékok közt rúgta a labdát.
Az 1913 decemberében – 1914 januárjában Franciaországban és Spanyolországban túrázó FTC-nek ő is tagja volt (talán Borbás távollétének okán). Bilbaó-ban búcsúzott a zöld-fehér színektől.
Időközben Temesvárra helyezték, így át is igazolt a helyi AC-ba. Itt azonban már elkerülték a football-sikerek.
A Sporthírlap szerint „Kezdődő tüdőbaja itt elhatalmasodott rajta”. 1914 júliusában már „súlyos betegen fekszik a Szent János kórházban.”
Betegségéből már nem gyógyult fel. 1914 decemberében, Budapesten hunyt el.
Klubjai: FTC (1904-14), Temesvári AC (1914)
csatlakozva a 3 évvel ezelőtti hozzászólóhoz, nemes dolog ápolni az emlékét egy „ős”fradistának, aki az első aranykor meghatározó játékosa volt. Csak az hal meg, akit elfelejtenek, ezért csodálatos ez a Fradi-szívű munka, amit Ti végeztek, hogy mindenki nevét megőrzitek az utókornak, aki egy percre is felhúzta a világ második leggyönyörűbb mezét. Az első természetesen a magyar válogatotté. Köszönet, köszönet.
Először azt hittem, hogy hibás a 95 éve hunyt el. Aztán ahogy olvastam úgy jöttem rá, hogy egyrészt szomorú sorsot mért a csatárra sors, másrészt ilyen „öregek” vagyunk, hogy lehet egy ilyen régi halottunk is. Bár előttem ismeretlen volt eddig a neve, de jó tudni, vannak olyan Fradisták is akik ápolják a múltunkat és nem felejtkeznek el egy 95 éve elhunyt Fradistáról.