Szusza Ferenc
Szusza Ferenc (1923. december 1., Budapest – 2006. augusztus 1., Budapest) az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa (1940-61: 463 bajnoki / 393 gól; négy bajnokcsapat tagja; az év játékosa: 1946/47) belsőcsatára. 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. Az UTE örökös bajnoka.
A lila-fehérek legendáját nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje — mindkét lábbal — és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta.
Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt. 1949 júliusában, a lengyelek elleni mérkőzés előtt, Debrecenben, súlyos sérülést szenvedett, amely évekre visszavetette. Nagyon nehezen talált ismét magára. Nagy népszerűségét sportszerű magatartása és szerénysége is növelte.
Edzőként is eredményesen működött. Idehaza a Győri Vasas ETO, az Újpest és az Eger szakvezetőjeként is ténykedett, külföldön a Gornik Zabrze, Real Betis és az Atletico Madrid csapatait is irányította.
Állnak (balról): Csanádi, Kispéter, Puskás (Kispest), Rudas, Ónody I., Hernádi, Szusza (Újpest), Opata Zoltán edző. Elől: Kéri, Csikós, Mészáros J. (Kispest), Lakat, Sárosi (fotó: Rudas Ferenc gyűjteményéből)
A Fradi kétszer is kölcsönkapta az újpestiektől. Először 1947 nyarán a mexikói túrán szerepelt. Példaképével, Sárosi doktorral valamint az ifjú Puskással együtt rohamozhatták az ellenfelek kapuját. Szusza minden mérkőzésen pályára lépett a túrán és tucatnyi gólt vágott zöld-fehérben.
Másodszor 1954 áprilisában, a Flamengo elleni meccsen húzott ferencvárosi szerelést.
Az 1959/60-as idényben az Újpest és a Ferencváros futott versenyt a bajnoki címért. A 25. fordulóban Szusza biztosította be a bajnoki cím sorsát ezzel a góllal (fotó: Képes Sport)
(Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint az ujpestlexikon.hu felhasználásával)
És vegyük hozzá, hogy filmszínésznek sem volt rossz. A Keleti Márton által rendezett 1951-ben készült (egyébként érthetően „osztályharcos szemléletű”) sport-vígjátékban egy futballistát alakított, de a pályán kívüli részekben is helytállt. Pedig nem akárkikkel (Latabár Kálmán, Görbe János) szerepelt együtt.
Akit érdekel, ma is megnézheti.
http://youtubefilmek.com/civil-a-palyan-1951-teljes-film360p-h-264-aac/
Mindig áldott emlékű nagyapósom jut róla eszembe. Lila vérű, de hozzám hasonlóan „ökumenikus szemléletű”, az ellenfél nagyjait tisztelő, a magyar fociban szerzett érdemeit elismerő drukker volt, aki eléggé kiábrándulni élete végéig nem tudott ebből az egészből, s együtt nyaraltunk Agárdon 2006 nyarán, amikor az esti sporthírekben bemondták Szusza halálhírét – a drága kisöreg pedig ott sírta el magát mellettünk ifjúkori nagy kedvencét búcsúztatva. Sajnos, azóta már annak a csapatnak a drukkere lett ő is, ahová Szusza Ferenc igazolt örökre…
Bá a nagy „ellennél” játszott, tisztelet és dicsőség Neki. Azért csak felhúzta a zöld-fehéret Ő is (egyszer a pirosat is, ld: ’54) és szerintem nem is fájt Neki. RIP Sz. F.