2014/15
2014.X.11. EB selejtező, Románia – Magyarország: 1-1
Dárdai döntetlennel debütált – 1981 óta először szereztünk pontot Romániában
Rusescu góljával vezettek a románok, Dzsudzsák szabadrúgásból egyenlített Bukarestben.
A magyar labdarúgó-válogatott Románia ellen játszott az Eb-selejtező F-csoportjában. A harcosan, fegyelmezetten játszó magyar csapat ellen a hazaiak a szünet előtt nem sokkal vezetést szereztek Raul Rusescu révén, de Dárdai Pál legénysége a hajrában a pokoli hangulat ellenére is egyenlített Dzsudzsák Balázs pompás szabadrúgásgóljával. 1972 óta talált be újra Romániában nemzeti csapatunk, amely nyerhetett volna a végén, ha Nikolics Nemanja gólra váltja ordító helyzetét.
A magyar futball ma nem létező fogalom
Szerda reggel érkezett meg Kínából, a tornász-világbajnokságról, ahol a dán női és férfi válogatott fizioterapeutájaként dolgozott. Futballkapusként tagja volt a Ferencváros 2004-es bajnokcsapatának, védett Békéscsabán és Ausztráliában is, de úgy tűnik, az élete Dániában vált teljessé. Udvarácz Milánnal a koppenhágai Kastrup repülőtéren találkoztunk három nappal a románok és egy héttel a feröeriek elleni labdarúgó Eb-selejtező előtt.
2014.X.8. LK, Ferencváros – Kaposvár: 3-0
Ligakupa: három gól és három sérülés a Fradi mérlege
Mateost és Lamaht le kellett cserélni, Böde a végén sántikált • Keserűség Thomas Dollnak.
A magyar Ligakupa F-csoportjának harmadik fordulójában a Ferencváros odahaza 3–0-ra legyőzte a másodosztályú Kaposvári Rákóczit. A gólokat Popov Patrik, Michal Nalepa és Böde Dániel szerezte, de utóbbi játékos, valamint a Ronald Lamah, David Mateos kettős is sérülést szenvedett. A Honvéd kispadján négygólos győzelemmel mutatkozott be a Gyirmót ellen Jasper Adrianus de Muijnck vezetőedző.
Feljegyzések a fotelból – Átütőerő nélkül nincs győzelem
Vajon mit lehet írni egy olyan mérkőzés után ahol nem érdemeltünk vereséget? Most biztos lesznek olyanok akik a fejükhöz kapnak, hogy miket hordok itt össze, de én az első perctől kezdve úgy éreztem, a Diósgyőr semmivel sem jobb, semmivel sem tud többet mint a Fradi. Persze a győztest gólt most le kell „számítolni”, hiszen bennük volt egy kis gólocska, bennünk meg nem. Ha most nagyon pikírt akarnék lenni, akkor örömködhetnék azon, hogy legalább Szivics mesternek szereztünk egy jó napot, hiszen ezzel a vereséggel nekünk már túl sok keresnivalónk nem lesz a dobogó környékén. Ez meg fájó, emiatt meg nincs is kedvem a hazaiak mesterével foglalkozni. A mérkőzés után, sőt közben is, Doll mestert az infarktus kerülgette. Meg is értem, hiszen a múltheti játékunkhoz képest még jól is teljesítettünk, de amíg a csapatban nincs átütőerő, nincs igazi lendület és amíg a csapatnak nincs egy igazi vezére, addig ezeket a meccseket sorra el fogjuk veszteni. Ez ellen pedig jelenleg túl sokat nem is tudunk tenni. Az sok mindent elmond a játékunkról, hogy a csapat szűrőjének kellett labdát szereznie és a játékot irányítania. A labdaszerzés munkaköri kötelessége, de a játék szervezése már nem. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy Cukic volt aki állandóan buzdította is a csapatot, akkor vereségen sem szabad csodálkoznunk. Tovább olvasom
2014.X.4. Diósgyőr – Ferencváros: 2-1
Megtört az átok: a DVTK legyőzte odahaza a Ferencvárost
Az első félidőben mindkét csapat a hálóba talált, a fordulás után Takács Tamás gólja döntött.
A labdarúgó NB I 10. fordulójának rangadóján a DVTK hazai pályán legyőzte a Ferencváros, ezzel megtörte 32 éve tartó hazai nyeretlenségi szériáját a zöld-fehérek ellen. Az első félidőben mindkét csapat a hálóba talált, a fordulás után Takács Tamás szerezte a mindent eldöntő találatot.
Feljegyzések a fotelból – Fehér zsebkendős reményvesztés
Nem tagadom, amikor először olvastam a C-Közép felhívását a fehér zsebkendős integetésről, rossz érzéseim támadtak. Először természetesen a spanyol fehér kendős „integetés” ugrott be, melyről tudjuk, elégedetlenséget jelent, sőt, egyértelmű utalást közvetít, hogy a szurkolóknak elegük van abból, ami a csapat körül zajlik. Tudom, a felhívás külön „fejezetet” szentel arra, hogy itt nem a spanyol módit akarjuk utánozni (nem az edző-csapat-elnök elleni a tiltakozás), egyszerűen csak békét, nyugalmat és főleg egyetértést szeretnénk. A másik gondolatom magával a „fehér” jelképpel kapcsolatos, mely a történelem viharaiban sok esetben nem csak a megtisztulást volt hivatott jelképezni, hanem az erőszakot és a kegyetlenséget is, mindezt a tisztaság színében ágyazva. Természetesen nem akarok semmit sem belemagyarázni a vasárnapi fehér kendős lobogtatásba, csak egyszerűen unom és el is szomorít, hogy hetek óta demonstrálunk, sípolunk, fehéret loboghatunk és még sem történik semmi. De aztán felrémlett Shakespeare örökérvényű gondolata, miszerint sokszor épp a szenvedély az mely eltalálja, mit az értelem és a józan ész nem bírna soha sem megoldani és új értelmet kapott az egész kezdeményezés. Amikor kivonultak a csapatok majd felhangzott a Fradi himnusz, magam is lobogtattam a fehér zsebkendőt, bár abban akkor sem voltam biztos, hogy az a szenvedélyes Fradi szeretet, mely betöltötte a lelátót, megoldást fog hozni. Pedig szükség lenne rá, a Dózsa elleni vereség után még Doll mester is a megbékélés mellett tette le a garast, hiányolva a bíztatást, a szurkolást. Mert anélkül a Fradi csak félkarú óriás. Tovább olvasom
2014.IX.28. Ferencváros – Haladás: 0-0
A Haladás ismét megviccelte a Fradit
Az erősen tartalékos szombathelyiek egy kis szerencsével elcsentek egy pontot az Üllői útról.
A labdarúgó NB I kilencedik fordulójának záró mérkőzésén a Ferencváros nagy meglepetésre nem bírt odahaza az erősen tartalékos Haladással.
2014.IX.24. MK, ESMTK – Ferencváros: 0-3
Nem brillírozott a Fradi, de hozta a kötelezőt az ESMTK otthonában
Félgőzzel is 3–0-ra nyertek a zöld-fehérek, és továbbjutottak az MK negyedik fordulójába.
A labdarúgó Magyar Kupa 3. fordulójában a Ferencváros 3–0-ra legyőzte az ESMTK-t, így továbbjutott.
Feljegyzések a fotelból – „Csendes” vereség
A 213. derbi napja nem indult úgy, ahogy szokott. Nem volt gyomorgörcs, nem volt meg az a bizsergés mely igazi ünneppé változtatta volna a vasárnapot. Pedig feszülten kéne készülni a derbire, naponta ezzel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Bolondnak lenni a derbi napján annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. Minden zöld-fehérbe öltözik, vezetés közben nem a forgalmat látod, hanem Szenes 1990-es bombagólját az első percben, Dragó fejesét 2000-ben vagy Leonardo szólóját ez év tavaszáról! Azon sem csodálkozik senki, ha este a tévénézés közben lelki szemei előtt nem valamelyik véget nem érő sorozat pereg, hanem a BL csapatunk 1995. áprilisi Megyeri úti 3:1-es emlékezetes győzelme. Atyaég! Emlékszel? Megyeri út, 22 ezer néző, fergeteges hangulat, Keller „Kohut-szögből” szerzett bombagólja, majd Lisztes 30 méterről lőtt parádés találata amit Páling szemfüles gólja zárt zöld-fehér keretbe. „Hol van már a tavalyi hó!” – Francois Villont idézve rázzuk meg a fejünket, mert nem csak az emlékezetes 1995/96-s szezon tűnt el, de az a fajta idegi bénultság is, mely egy Fradi-Dózsa meccs előtt költözik belénk. Jó lenne tudni az okát, bár sejtjük, sőt talán tudjuk is, de még sem akarjuk megfejteni és még sem akarjuk keresni a megoldást. Inkább hadakozunk egymással, vénázunk és bénázunk, inkább egy óriási kivitetőt állítunk a Sas árnyékába, buszokon szállítjuk a szurkolókat (ilyen kevés Fradista régen volt már a Megyeri úti derbin) a Népligetből Újpestre az M0-n mint ha városnézésre mennének, vagy inkább a fotel süppedő ölelésébe zuhanunk és azon elmélkedünk, hogy vajon hová is tűnt az a bizonyos hó. Nagyon nincs ez jól, tudja ezt mindenki, de a közeledés helyett inkább „tolódunk”. Tovább olvasom
