Gallowich Tibor
Gallowich Tibor
Gallowich Tibor (1900. november 3., Szeged – 1952. július 13., Gyula) az NSC (1917-19), a BAK (1919-22) kapuvédője, a Vasas (1941-43), az MTK (1945) edzője, 1945-48 között a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. Tovább olvasom
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 3.
A „Tigris”, aki kibányászta a gyémántokat…
Nemeskotteszói Gallowich Tibor az idők végezetéig beírta magát a magyar szövetségi kapitányok, így értelemszerűen a honi labdarúgás történelmébe.
Már régen nem szerepelt neve előtt a „nemeskotteszói”, nemesi származására utaló előnév, amikor az ország futballjának főtrénereként ő küldte pályára azt a tizenegyet, amely a II. világháború utáni első válogatott mérkőzésen Magyarországot képviselte.
így aztán, ahogy az 1945. augusztus 19-én az Üllői úton lejátszott Magyarország-Ausztria összecsapás valamennyi résztvevője, értelemszerűen, mint annak a csapatnak a szövetségi kapitánya ő is felsoroltatik minden alkalommal, amikor a magyar futball jelentős szereplőit és állomásait veszik számba az emlékezők.
Divatos kifejezéssel élve (amelynek talán a tartalmát sem értette volna 1945 táján az utca embere, nemhogy a közbeszéd részeként használja) „jókor volt jó helyen”!
Kapitányi munkálkodását azonban igazságtalan és szakszerűtlen lenne a puszta vakszerencse számlájára írni. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Rudas Ferenc
Két rúgás között
Luxemburgban, 1946 októberében megerőltetés nélkül győzött válogatottunk 7:2-re. Hátvédeink betegre unták magukat. Rudas azzal kísérletezett, hogy a szokásosnál is nagyobbra méretezett rúgásokkal csikarja ki a nézők tapsjutalmát. A balhátvéd Ónody Bandi meg is jegyezte egy irgalmatlanul nagy bikázás után: Tovább olvasom
A játékos tízparancsolata
Az edző tízparancsolata
Az edző tízparancsolata
1. Az edző csak mezbe öltözötten taníthat komolyan.
2. Az edzéseken elsőnek az edző jelenjék meg. Tovább olvasom
Fradiról, futballról…
„Hát ez így tovább nem mehet! A Ferencváros a külföld előtt és idehaza is a magyarság egyik nemzeti értéke és nem “Csáky szalmája”. Ez a Ferencváros nem politikai jelszavak kohója, nem krejzleráj és nem gyári, üzleti vállalkozás. Itt ne akarja senki sem sütögetni erkölcsi vagy anyagi pecsenyéjét. Aki ebben a klubban dolgozni akar, úgy lépjen be az Üllői úti stadionba, mint a kultúra, templomába – vegye le a kalapját és mélységes alázattal szolgálja a jobb sorsra érdemes magyar sportot…”
