Az FTC összjátéka ugyan nem volt a legtökéletesebb, ám ez is elegendő volt a három pont megszerzéséhez. A III. ker. TVE inkább csak az első félidőben veszélyeztetett, többnyire rombolásra használta fel erejét.
Sajnos a rangadón nemcsak a játéké volt a főszerep, újra szerephez jutott a nézőtéri rendbontás is. A Ferencvárosnak egy szerencsés góllal sikerült megszereznie a győzelmet.
A Békéscsaba mindvégig szinte csak védekezett, a Ferencváros ugyanakkor szinte mindvégig támadott, ennél fogva a végeredmény se nem meglepő, se nem túlzott.
Varga Zoltán vezetőedző pokoli perceket élhetett át ezen a bajnokin. A Ferencváros mestere a második félidő első negyedórájában csak nehezen látta meg, hogy vészes lyuk tátong csapata jobb oldalán. Amire cserével Varga megoldotta a vészhelyzetet, Vasile Miriuta klasszisbeadásával, Zavadszky varázsgóljával az eredmény is „megoldódott”. Az első félidőben még passzív BVSC akár nyerhetett is volna, ha Egressy „észnél van”. A csatár kihagyott, a zöld-fehérek véres verítékkel hozták a mérkőzést. Egyszersmind gyorsan szobrot is állíthatnak Miriutának, aki gólt lőtt, majd előkészített egyet, összességében megmentette az alapvető szerkezeti bajokkal küszködő csapatát a csődtől.
A ferencvárosiak a kilencvenből hatvan percet remekül teljesítettek, gólerős játékkal szórakoztatták közönségüket.
Igazságos döntetlen született. A Ferencváros képtelen volt kihasználni azt az előnyét, hogy már korán megszerezte a vezetést. Támadásaik rendre elakadtak a hazai védelmen, nem csoda, hogy a váciak magukra találtak.
Az örökrangadóhoz méltó iramú és színvonalú találkozón a Ferencváros támadott többet, de a döntetlen igazságosnak mondható. A zöld-fehérek játéka sokat javult a Vác elleni kupamérkőzéshez képest, s a hazai közönség a döntetlen ellenére is „Szép volt fiúk!” kiáltással köszönte meg a produkciót.
