1991 telén, a bajnoki szezon első körének zárása után még nem tudtuk, hogy vajon milyen „feltételekkel” vághatunk neki a tavaszi szezonnak. Pénzünk nem nagyon volt igazolásra, és még azt sem tudtuk, hogy az MLSZ hogyan fog dönteni a veszprémiek óvása után. Félő volt, hogy végül is elveszik a két pontot és akkor öt pont hátránnyal kell rajtolnunk, mely figyelembe véve a csapat elég rapszodikus teljesí­tményét, még a dobogó eléréséhez is soknak tűnt. Végül is három hónapos huzavona után az MLSZ újrajátszást rendelt el, amit március 4-én, a tavaszi szezon „főpróbájaként” rendeztek meg az Üllői úton. A megismételt mérkőzésen majdnem teltház volt, tizenkétezren látták, hogy a Fradi az őszi 1-0 után, Deszatnik és Albert góljaival „duplán büntetett”, í­gy maradt a három pontos különbség a vezető Vác mögött, amit egyből csökkenteni is lehetett, hiszen az 1992 tavaszi szezon első fordulójában a Vácot fogadtuk…és le is győztük őket 3-1-re. A végállomást minden Fradi szurkoló ismeri, 1992. június 20, Diósgyőr, bajnoki cí­m, majd fieszta az Üllői úton. Feledhetetlen tavasz, Nyilasi Tibi által remekül összerakott csapattal, benne a még mindig csak 20 éves Lipcsei Petivel és a téli időszak legjobb igazolásával, Fodor Imivel. Természetesen igaztalanok lennénk, ha nem emlí­tenénk meg a többieket is, az év játékosának választott Telek Mancit, Simon Tibit, akiről Nyí­l azt mondta, hogy „nem ő volt minden idők legjobb ferencvárosi labdarúgója, de az egyik legfontosabb, az biztos” és aki bajnokin a Győr ellen lépett 100. alkalommal a pályára zöld-fehérben. Ne feledkezzünk meg labdarúgásunk történetének egyik legjobb légiósáról Kuznyecovról, a „zongoracipelő” Pálingról, vagy a bajnoki cí­met jelentő mérkőzésen duplázó Wukovics Lászlóról illetve az ugyancsak fontos gólokat szerző pokoli Toronynak hí­vott Balogh Gáborról sem. Ők alkották a csapat gerincét, és ők voltak a „főszereplői” is a mai muzeális barangolásunknak, a Győr elleni parádés játékkal megnyert mérkőzésnek.

Tovább olvasom →