Muzeális lapszemle
1976.V.1. MNK Döntő, Ferencváros – MTK-VM 1:0
Az elmúlt évek történései után talán nehéz elhinni, hogy voltak olyan időszakok, amikor egy magyar kupadöntő még el sem kezdődött, de a lelkes Ferencvárosi szurkolók már „kupagyőztes” kiáltással fogadták a pályára lépő csapatot. Ha megnézzük a kupadöntő dátumát, a választ is megkapjuk a „kincstári optimizmus” okára. Tovább olvasom
1976.III.20. Kaposvári Rákóczi – Ferencváros 1:1
Most vagyok bajban. Van ilyen, bár nehéz megszokni. Az elmúlt hónapokban siránkoztam már, hogy jelenleg több olyan NB I-s csapat van a mezőnyben, akikkel igazán nem nagyon van közös múltunk, vagy ha mégis, akkor az már a XXI. századra esik, mely olyan közeli, hogy szinte meg tudjuk érinteni, így arról muzeálist írni egy kicsit megmosolyogtató dolog lenne. Bevallom becsülettel, hogy ezt a Kaposvárról nem gondoltam. Valahogy nekem olyan „régi” ellenfélnek tűnt, hogy biztos voltam benne, számtalan mérkőzés közül tudok majd válogatni. Tévedtem, mely nálam lassan már mindennapossá válik. Erre szokta szerkesztőtársam mondani (egy kicsit élcelődve és mosolyogva bajsza alól), hogy több Cavingtont kéne beszednem. De hát szedem én becsülettel, és meg is próbálok úgy emlékezni, mint oldalunk „memóriabajnoka”, de lassan rá kell jönnöm, hogy erre igazán semmi esélyem sincs. Tovább olvasom
1975.XII.14. Téli Kupa Döntő, Ferencváros – Újpesti Dózsa 4:1
Egy olyan mérkőzésről írni, ahol „elgázoltuk” az ősi ellenfelet, kellemes feladat. Egy olyan mérkőzésről írni, ahol a szerző két kedvenc játékosa, Nyilasi és Ebedli a főszerepet játszotta, az még kellemesebb feladat. Egy olyan mérkőzésről írni, ahol egy kicsit méltatlanul elfeledett csatárunk három gólt szerez, az hálás feladat.
Betartva a „fontossági” sorrendet először a gázolásról néhány mondatot. Először kivégzést akartam írni, de mivel egyszer már meg lettem fedve egy szóért, amit előszeretettel használtam az Újpesti Dózsával kapcsolatban, így egy kicsit finomítottam a jelzőn. Ettől még, amikor először megláttam az újságot, szemem nem a főcímen akadt meg („A Ferencváros nyerte a Téli Kupát!”), hanem a mérkőzés eredményén: FTC – Újpesti Dózsa 4:1! Kell ennél szebb látvány egy Fradista szívnek? Tovább olvasom
1975.IX.20. Bp. Honvéd – Ferencváros 3:4
Nagyszerű év volt 1975 a Ferencváros számára. Visszanézve az eddig írt lapszemléimet, számos olyan mérkőzést elevenítettem fel, mely 1975-höz kötődik. Bajnoki cím az 1975/76-os bajnokságban, KEK döntő 1975-ben, a legendás Dalnoki féle „csikócsapat”, melynek összeállítása számomra a mai napig etalonnak számít, és természetesen az Ebedli-Nyilasi tengely, mely nagyon hosszú éveken át meghatározta a Ferencváros életét. Tovább olvasom
1975.IX.10. Ferencváros – Kaposvári Rákóczi 4:2
Bajnoki szezon első muzeális beharangozójának választani egy 1975-ös mérkőzést talán a véletlen műve, de ismerve szerkesztőtársam „kutató” tevékenységét nem fogadnék a tippmixen egy fityinget sem erre az eshetőségre. Ha most gonoszkodni akarnék vele, akkor simán ráfognám, hogy csak azért választotta 1975-öt, hogy kedvem legyen az íráshoz egy olyan este után, amit valószínűleg sokáig nem fogunk elfelejteni. De mivel a vonatkozó újságot már az Aalesund elleni EL mérkőzés előtt szkennelte be, így bár szólt előre, hogy remek élményben lesz részünk, azért nem hiszem, hogy rendelkezne Allison Dubois médiumi képességeivel. Tovább olvasom
1975.V.14. KEK Döntő, Dinamo Kijev – Ferencváros 3:0
1975. május 14. ünnep a Ferencváros történelmében. Még akkor is az, ha azon a mérkőzésen ahol a KEK serlegért játszottunk a Dinamo Kijev csapatával, vereséget szenvedtünk. Ritkán adatik meg egy csapat életében az, hogy a vereség is dicsőséget és büszkeséget hoz. Magyar csapatnak meg rég ritkábban.
Ebben is, mint a legtöbb statisztikai összevetésben a Ferencváros érte el a legjobb eredményeket a magyar csapatok közül. KK és VVK győzelem, VVK és KEK döntő, BL és UEFA csoportkörben való szereplés. Mind-mind olyan eredmény és siker, melyre igazán büszkék lehetünk, mert bearanyozták a Ferencvárosi labdarúgás 110 éves történelmét. Tovább olvasom
1975.IV.23. KEK, Crvena Zvezda – Ferencváros 2:2
A huszonegyedik században a média teljesen rátelepedett a mindennapjainkra. Ma már szinte el sem tudnánk képzelni az életünket mobiltelefon, internet nélkül, az egyes kábelszolgáltatók már annyi tv csatornát ömlesztenek ránk, hogy ha már az is egy esti elfoglaltság, ha egyenként végigpásztázzuk a kínált műsorokat. Most arról természetesen nem szeretnék vitát nyitni, hogy a média milyen hatással van ránk, hiszen csak egyetlen mozdulatra van szükség ahhoz, hogy le is vessünk magunkról ezt az erőszakos terhet. Tovább olvasom
1975.IV.9. KEK, Ferencváros – Crvena Zvezda 2:1
Év elején elhatároztuk, hogy felhagyunk azzal a feldolgozási móddal, hogy alkalomszerűen dolgozzuk fel a Fradi kupamúltját. Úgy gondoltuk, az lesz a stílszerű, ha alkalmazkodva a történeti hűséghez, az eredeti időponttal megegyező napon emlékezünk meg a kupamérkőzésekről. Tovább olvasom
1975.III.19. KEK, Ferencváros – FF Malmö 1:1
A nemzetközi kupák sorozatában, ha egy csapat idegenben kétgólos vereséget szenved, de lőni tud egy gólt, még van esélye arra, hogy a hazai pályán ledolgozza a hátrányát, hiszen az idegenbeli találat „duplán számít”. Hazai pályán elég 2:0-ra nyerni és máris lehet találgatni, hogy vajon a sorsolás milyen csapatot sodor az utunkba. De mi van akkor, ha a vendégcsapat nyer 3:1-re, ráadásul egy mindmáig emlékezetes játékkal? Vajon a visszavágó előtt milyen kérdések foglalkoztassák a szurkolókat?
Kettős győzelemmel kell továbbjutni? Vagy legyen egy biztonságos játék, az eredmény mellékes, csak jussunk tovább? És vajon mit gondol az ellenfél, aki hazai pályán kapott ki, de talán még reménykedik abban, hogy ők is tudnak olyan meglepetést okozni, mint 1975. március 5.-én a Ferencváros, amikor is Svédországban nyertünk 3:1-re, a KEK harmadik fordulójában. Tovább olvasom
1975.III.5. KEK, FF Malmö – Ferencváros 1:3
Örök igazság, hogy vannak pillanatok, melyeket soha nem lehet elfelejteni. Vannak gólok, melyek bajnokságot, kupát döntöttek el, ezért nem csak a személyes emlékeinkben maradnak meg, hanem a „történelemkönyvek’ lapjain is fennmaradnak az örökkévalóságnak. De vannak olyan pillanatok és olyan gólok, melyek igazából másnak nem jelentenek sokat, de nekünk olyan, mint az első csók, melynek bársonyos varázsa örökké elkíséri az életünket.
Elnézést, ha a mai muzeális lapszemlénk bevezetője egy kicsit romantikusra sikeredett, de mikor szerkesztőtársam „kezembe adta” az 1975. március 05.-i FF Malmö elleni KEK mérkőzésről szóló Népsport számát és megpillantottam az első gólunkról szóló beszámolót, egyből úgy láttam minden mozdulatot, mintha előttem pergett volna le. Ahogy az akkor még csak húsz éves Nyilasi Tibor kilépett a védők közül és soha, senki mással nem téveszthető testmozdulatával a vetődő kapus mellett a kapuba helyezte a labdát, örökre „eldőlt a sorsom”. Tovább olvasom