Úgy pályára lépni egy kupadöntő második mérkőzésén, hogy a szakma és a szurkolók szerint is csak formaság lejátszani a találkozót, nem könnyű feladat. Ilyenkor ösztönösen kikapcsol az „adrenalin”, a játékosok a kezükben érzik a kupát, és legszí­vesebben csak azért mennének ki a pályára, hogy élvezzék a közönség szeretetét. Mert nincs annál boldogabb érzés, amikor eggyé olvad a játékos a közönséggel, amikor a szeretet és az öröm úgy árad a lelátón mintha az egész világot át akarná ölelni. Tovább olvasom →