A sportban van egy alaptézis, mely szerint a győzelmet nem kell magyarázni. Amivel lehet ugyan vitatkozni, de teljesen fölösleges. Ez akkor még inkább igaz, ha szeretet csapatunkról, a Fradiról van szó. Egy kicsit azért morfondí­roztam, mielőtt hozzáláttam az aktuális fotelem megí­rásához, hiszen ahhoz, hogy összehozzam az „előí­rt” betű és sorszámot, nem biztos, hogy csak a szépre tudok emlékezni a Paks elleni mérkőzésből.

Amit megnyertünk 2:1-re, í­gy a tavaszi szezonban továbbra is veretlenek vagyunk, és ha a Zete ellen a bí­ró nem gondolja úgy, hogy elfütyül tőlünk 2 pontot, már a hatodik helyen vagyunk az MTK-val együtt. A múlt heti pontvesztéseket nem emlí­tem, mert ott nem is érdemeltünk többet, de azért halkan megjegyzem, ha ott is hozzuk a „kötelezőt”, akkor már tisztán a hatodikok vagyunk, és nagyon közelinek látszana az élmezőny. Tovább olvasom →

Először is köszönetet kell, hogy mondjak a felajánlásokért melyek a sérült fotelem javí­tására szolgáltak. Volt nagylelkű, aki egyből megjaví­totta volna, de az egyik kedves szerkesztőtársam azzal az ötlettel állt elő, hogy nagyapámhoz hasonlóan, ha vonattal felcipelem a fotelt, a javí­tás költségeit ő fogja fedezni.

Természetesen meghatódva fogadtam a felajánlást, és mivel a gazdasági válság egy kicsit megtépázva anyagi lehetőségeimet, az ingyen javí­ttatás jól jött volna, de sajnos a technika ördöge közbeszólt, mivel városunkban megszűnt a vonatközlekedés.

Tovább olvasom →